Ukuleletalálkozó 2019. október 19-én
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
KERESÉS
Schäfer Zsolt .:. 2019-04-09

John King az ukulele harmadik (az 1990-es években kezdődő) népszerűségi hullámának kiemelkedő virtuóza volt. Tíz évvel ezelőtt, 2009. április 3-án hunyt el.

Gyerekkorában a családja egy ideig Hawaii-n élt (az édesapja tergerésztiszt volt), itt kezdett ukulelézni, később pedig klasszikus gitárt tanult és gitároktató lett belőle. A barokk gitár iránti érdeklődése - és a felismerés, hogy a barokk gitár hangolása hasonlít az ukulelére - vezette oda, hogy ismét elővegye az ukulelét és egy régi, barokk stílusban kezdjen el rajta játszani. Ezt - az ukulelén akkoriban úttörőnek számító - játékstílust, amikor az egymás utáni hangokat külön húron játsszák, hogy minél tovább csengjenek, campanellának nevezik (az olasz szó harangocskát jelent). Nagyon kifinomult ujjtechnikát igényel (mindkét kézzel!), és eszméletlen pontosságot - főleg, hogy a hangszer épp csak elfér a kézben, ahogyan King szoprán ukuleléje vagy a machete, amelyen szintén játszott. King maga is azt mondta a technikáról egy írásában, hogy „az igazság az, hogy ez egy meglehetősen őrült módja az ukulelézésnek, a könnyű játszhatóság szinte teljesen áldozatul esik és alárendelődik annak, hogy bármi áron elérjük ezt a vibráló, hárfaszerű hangzást” illetve hogy a „szívem a torkomban dobog, amikor ezeket a darabokat koncerten játszom”.

Mivel az internet a 2000-es évek elején még nem volt ott mindenki telefonján, viszonylag kevés koncertfelvétele taláható meg, de az a néhány a YouTube-csatornájáról, amin játszani láthatjuk, magáért beszél.

A Mighty Uke című 2010-es dokumentumfilmben beszélt a hawaii zenéhez és az ukuleléhez való kötődéséről:

Ezen a Ka Ipo Lei Manu című dalt játssza campanella stílusban (ezt a dalt Kapiolani hawaii királyné írta a férjéhez, David Kalākauához, hawaii utolsó királyához):

Itt pedig James Hill-lel játszik két ír dallamot, szintén campanella stílusban.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/ukulelelegendak-john-king

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2014-01-26
Korábbi bejegyzésekben (pl. "Miért jó megtanulni ukulelézni?", "A zenehallgatásról") sokat írtam arról, hogy sohasem késő nekiállni a zenetanulásnak, vagy annak, hogy bármilyen hangszert ragadjunk. Amikor valakitől olyat hallok, hogy "ő öreg már ehhez" vagy "...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2019-09-17
Az F-moll tipikusan az az akkord, amelyik nehéznek tűnik, de nem az . Legalábbis amikor ránézünk egy F-mollt lefogó kézre, azt hisszük, hogy görcsbe rándult az ukulelejátékos keze, holott egy kicsit elfordított kezet és az alábbi pontokra ügyesen elhelyezett ujjakat láth...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2013-08-21
Tudom, az eredeti címben nincs vessző, de én kitettem, bocs. Kell. A magyar blokkot a Republic együttes népszerű dalával folytatjuk, amely az 1995-ös, Tüzet viszek című albumon jelent meg. Ennek a számnak az akkordjai igazán nem nehezek, "alapakkordokból" áll a dal. Ha gonosz szeretnék lenni...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2013-04-01
Sok vacillálás után úgy döntöttünk, hogy hegedű blogként folytatjuk. Itt az idő, mindenki cserélje le a jól megszokott, szeretett ukuleléjét, esetleg a garázsban pofozza át hegedűvé. A hangolás tökmás, de ez nem állíthat meg minket. Mi egy új irá...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2012-09-14
Augusztusban Magyarországon járt egy portlandi ukulelejátékos, Michael Kolibaba, akivel megszerveztünk egy találkozót, és egy hangulatos délutánt töltöttünk el ukulelézéssel. Nagyon jól megértettük egymást, mert az angol mellett a zene volt a közös nyelv, amit besz&e...
Elolvasom a teljes bejegyzést!