Interjú: Cynthia Kinnunen - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Click here for the original English version

A következő interjúnk egy kanadai zenetanárral, Cynthia Kinnunennel készült.

Hogyan mutatkoznál be egy mondatban?

Szenvedélyes zenetanár vagyok, a közösségi zene és zenetanítás szószólója, aki az ukulelét, zongorát és a hangját használja fő hangszerként. Feleség és három gyermek édesanyja is vagyok - ezek a legfontosabb szerepeim. És most látom csak, hogy ez két mondat lett.

Vágjunk a közepébe: a múlt hónapban zajlott a Royal City Uke Festival, hogy ment?

A fesztiválunk kiemelkedően jól sikerült! Ahogy már három éve, idén is minden jegyet eladtunk. A célom a meleg, barátságos hangulat, rendezvény, de ugyanakkor egy olyan esemény, amely komoly tanulási lehetőséget biztosít, szórakoztató és inspiráló előadásokat nyújt, és kapcsolódási lehetőség egy csodálatos ukulelés közösséghez. Azt hiszem, ezeket a szempontokat figyelembe véve az idei volt a legjobb fesztiválunk.

Fesztivált szervezni hatalmas munka, honnan jött az ötlet?

Valóban jó nagy halom munka van vele, és mindent önkéntesek végeznek. Az ötlet a levegőben lebegett már egy ideje, mert rengeteg fantasztikus fesztivált láttam Kanada más részein, az Egyesült Államokban és Európában. Ontarióban kevés hasonló rendezvény volt, így szerettem volna több lehetőséget adni a környéken élőknek a találkozásra. Mivel korábbról már volt rendezvényszervezői tapasztalatom, nem okozott gondot megszervezni. Úgy láttam, hogy Guelph valóban készen állt rá: nagyon sok ukulelés várt valami nagyobbra, és nagyszerű, hogy ezt meg tudtuk valósítani.

Mekkora ukulelés élet van Guelph-ben, amikor épp nincs fesztivál?

Növekvő közösségünk van. Az elmúlt hét évben én magam adtam órákat, tanítottam csoportokat, tartottam workshopokat, és már hatodik éve ott van a zenekarom, a Royal City Ukulele Ensemble. Egyre több ember kezd el magán ukuleleórákat adni és sokan mesélik nekem, hogy amikor összejönnek a családjukkal vagy a barátaikkal, ukuleléznek. Lenyűgöző látni ezt a növekedést!

És te hogyan találkoztál az ukulelével?

Ötödik és hatodik osztályban tanultam először, amikor a tanárunk behozta az órára. Chalmers Doane módszere alapján tanultunk, amit a 70-es és 80-as években volt használatban Kanadában. Szerencsénkre a tanárunk rátalált a módszerre és be is vezette az osztályunkban. Habár imádtam a hangszert, kilenc évvel ezelőttig nem is fogtam a kezembe újból, amikor csak valahogy bekattant, hogy elő kéne szedni. Annyi évtized ukulele nélkül! De azóta le sem tettem.

Te is ukulelegyűjtő vagy? És ezt kár is szépítened, láttam a stúdiódat!

*Khm khm* Nos... Úgy sejtem, igen, de ne mondd el a férjemnek Egy egészséges mennyiségű ukulelém van az otthoni stúdióban és szeretem, hogy amikor vendégeink vannak, csak levesznek egyet és játszanak rajta.

A zongorán kívül, amire mindjárt rátérünk, játszol más hangszereken is?

Igen, gyerekként fagotton, oboán és fuvolán játszottam és énekelni tanultam. Próbálok többet gyakorolni tangóharmonikán és kantelén is, de mostanában nem nagyon jut rájuk időm. Mivel nagyon magával ragad a ritmus, az egyszerűbb ritmushangszerek felé is kacsintgatok.

Na, most akkor a zongora. Ami leginkább érdekel, hogy mik az előnyei, ha valaki két ilyen különböző hangszeren játszik, és tanítja őket. Az egyik ismerete segít, hogy a másik jobban menjen?

Abszolút! Ez a saját tapasztalatom, hogy mivel gyerekként zongoráztam, kezdetben nagyon munkás volt fejben átállni a mezúrára. Nem volt gondom az akkordozással, de amikor akkord-dallamot kezdtem el játszani és fingerpicking-et, akkor igazán törnöm kellett a fejemet a négy kromatikus húron. Teljesen össze voltam tőle zavarodva!

De aztán ahogy egyre többet ukuleléztem, egyre inkább akkordkörökben és a komplex akkordok felépítésén gondolkodtam, amit aztán visszahozva a zongorára nagy fejlődést jelentett a zongorajátékomban. És persze az, hogy a konzervatóriumi évek alatt megtanultam kottát olvasni és megértettem a zeneelméletet, sok szempontból megkönnyítette az ukuleletanulást. Szóval a két hangszer egymást kiegészítve segített jobban megérteni a másikat - győztes-győztes helyzet!

Nyáron beszélgettük arról, hogy főállású ukulelés személy vagy, ez mit jelent pontosan?

Nos, inkább főállású zenetanárnak hívnám magamat. De valóban sok időmet töltöm ukulelével kapcsolatos dolgokkal. Sok különféle dolgot viszek egyidejűleg: tizenöt magán zongora- és ukuleletanítványom van, négy hetes ukulele-kurzusokat tarok egy helyi pubban, akikkel egy csodás megállapodást kötöttem. Remek hely, hogy felnőtteket bevezessek a hangszertanulásba. Aztán van egy felnőtt ukulelezenekarom, a Royal City Ukulele Ensemble, amely már a hatodik éve aktív, és 35 tagja van. Nagyon sok időt töltök ezzel, mivel évente 20-30 darabot hangszerelek meg nekik, és hetente két órát tanítom őket zeneelméletre, technikára, zenekari játékre és sok másra. Egy első éves szemináriumot is tartok a Guelph-i Egyetemen az ukulele történetéről és társadalmi hatásairól. Aztán James Hill csapatában is dolgozom, ahol a fő feladatom az „Ukulele az osztályteremben”-módszertan koordinálása. Meg persze sokat utazom is, fesztiválokon tanítok és koncertezem, ami fantasztikus élmény. Mindemellett pedig a Laurier Egyetemen veszek részt egy kétéves mesterképzésben, a témám a közösségi zene. Szóval tanítok, zenélek, sőt még az Ohana márka képviselője és viszonteladója is vagyok. Lehet, hogy egyszer még megtanulom azt is, hogyan építsek ukulelét!

A férjeddel egy duót alkottok, mesélnél erről?

A duó neve „Transit Lounge”, a férjemmel, Bennel - aki basszusgitáros - ketten alkotjuk. Feldolgozásokat és saját számokat játszunk - a saját szerzemények folk-pop-féle műfajba sorolhatók, a feldolgozások pedig mindent bele: a 40-es évek szvingjétől a 70-es évek punkján át a pop és rockzenéig minden. Mivel az életünk nagyon elfoglalt, a közös zenélés az egymáshoz kapcsolódás módja - és próbáljuk a gyerekeinket is bevonni. Kettő a háromból tinédzser, szóval igazi kihívás. De a házunk tele van hangszerekkel, és mindenki játszik valamin itt-ott, és persze mindannyian nagyon szeretjük a zenét.

Honnan jön a „Transit Lounge” név?

Egy Crowded House-dal címe. Ben és én az új-zélandi Neil Finn révén találkoztunk, aki egy különleges helyet foglal ez a szívünkben. Azt gondoltuk, jó lenne a kevésbé ismert számai közül választani, meg aztán vicces dolog a fellépésekre utazások alatt mindenféle várótermekben szelfiket lőni magunkról. Nagyjából visszatükrözi azt, hogy folyton mozgásban vagyunk, ezért amikor csak tudunk, „átutazóban” találjunk időt a lazításra és a kapcsolódásra.

Hol léptek fel?

Elég elfoglaltak vagyunk a mindennapokban (Ben fő foglalkozása mérnök), Guelph környékén szoktunk fellépni, de voltunk már távolabbi rendezvényeken is, mint a Skót Ukulelefesztivál, a „Mighty Uke Day” Michigan-ben vagy a Trópusi Tél Ukulele Fesztivál Finnországban. Szeretjük, ha együtt tudunk fellépni. Szólóban pedig több helyen is felléptem Kanadában és az USA-ban.

Vannak ukulelések, akik inspirálnak?

Persze, de mindenféle zenész inspirál, nem csak ukulelések. Szerencsés vagyok, hogy nagyon sok csodás zenészt és zenetanárt ismerhettem meg, dolgozhattam velük, tanulhattam és ihletet kaphattam tőlük.

Tudom, ez gonosz kérdés lesz, de ha ki kellene választanod egy évet a zenetörténelemből, melyik lenne a kedvenced?

Óóó, ez tényleg nehéz! Tényleg annyiféle zenét szeretek a barokktól a 20. század eleji nagyzenekarokig és a 80-as évekig, hogy nem is hiszem, hogy leszűkíthetem csak egyetlenegyre!

Néhány bölcs gondolat, amit megosztanál?

Nem a sajátom, de az egyik kedvenc mondatom, amit a The Mighty Uke című filmben hallottam, így hangzik: A zenét magunk játsszuk és a boldogságot magunk találjuk meg. Azt hiszem, ez mindent elmond. Háromszoros hurrá a zenének és az ukulelének!

Blogcímkék: interjú

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/interju-cynthia-kinnunen

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2021-01-05
For the English version please click here. / Az angol változat megnyitása. Éppen az előző, 10 éves a Magyar Ukulele Blog bejegyzésemben írtam pár szót arról, hogy az Instát és a Twittert ritkábban használom, viszont pont az Instagram-regisztrációmnak köszönhetek néhány...

Gáll Tamás 2011-10-29
Csodálattal nézem ezeket a találékony és nagyon ügyes embereket, akik a legkülönfélébb dolgokból készítenek magunknak hangszert. Cipősdoboztól kezdve az ágytálon keresztül a teniszütőig mindenfélére ráfeszítenek négy húrt, és készen...

Gáll Tamás 2020-10-08
Vagy hivatalos nevén: Lanikai OA-CET, de sok helyen csak OAK-ként, azaz tölgyként írják ki ennek a különleges megjelenésű és selyes tapintású ukulelének a típusát. Köszönöm Olivérnek a lehetőséget, hogy kipróbálhattam az elektroakusztikus tenor ukuleléjét...

Gáll Tamás 2018-12-11
Nehéz kérdés - számomra legalábbis -, mit ajándékozzunk a szeretteinknek úgy, hogy hasznos legyen, érdekes legyen, újdonság is legyen és örüljön is neki a megajándékozott. Azt hiszem, alig akad olyan ajándék, amelyik mindegyik követelménynek megfelel, így...

Gáll Tamás 2019-05-06
A címválasztás nem véletlen, mivel ez a blogbejegyzés a Ringatóhoz kapcsolódik (a védjegyjogosult engedélyével ). Akik kisgyermekes szülők (voltak), biztosan ismerik a Ringatót, amellyel kapcsolatban talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legismertebb és a legnépszerűbb nevelési program...

Gáll Tamás 2016-09-29
Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe a bariton ukuleléről szóló első bejegyzést. Ha azt esetleg nem olvastátok, talán érdemes azzal kezdeni. Most folytatom az ott megkezdett gondolatokat, és további részleteket árulok el erről a csodálatos hangszerről, és egy tízperces videót is készítettem. A...

Gáll Tamás 2020-06-08
Amikor egy-egy kipróbált ukuleléről blogbejegyzést írok, mindig az adott ukulele márkáját és típusjelzését szoktam címnek adni. Jelen esetben ez nehezen ment volna, ugyanis egy egyedi gyártású, fantasztikusan szép bariton ukulele vendégeskedett nálam néhány...

Gáll Tamás 2011-07-25
A hétvégén a négy húrt nyolcvannyolc billentyűre cseréltem. A videó elején egy kis bemelegítés látható/hallható "szabad" akkordokon, azaz itt nem követtem pontosan a blues-kört. Ezt követi egy rövid boogie-impró: A zongoratanulásról sajnos nem lehet elmondani...

Gáll Tamás 2013-12-28
Ebben a blogbejegyzésben megismerjük a Kala banjoleléjét, amelynek a hivatalos típusmegjelölése a következő: Kala KA-BNJ-BK-S, de ezt nem mertem a blogbejegyzés címébe kiírni, nehogy elijesszek bárkit is . A blog indulását követően nem sokkal szólt már egy bejegyzés...