Az Ortega workshopján jártam...
Ukulelés klubest Biatorbágyon
2018. november 29.
KERESÉS
Gáll Tamás .:. 2018-06-24

Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy meghívást kaptam az idei Meinl Percussion Fesztiválra, melyen örömmel vettem részt, hiszen az ütős hangszereken kívül rengeteg ukulele várt mindenféle méretben, különböző kivitelezésben, és jópár basszusukulelét is kipróbáltam, közöttük az ún. fretless basszusukulelét is, azt jelenti, hogy a fretek nincsenek a nyakon, vagyis csak rá vannak rajzolva, így eszméletlenül kell figyelni, hol fogja le az ember a húrt, mert könnyen el tud mászni az ujjunk, és hamis lesz a játékunk.

De ne szaladjunk ennyire előre. Először is jó hosszú, több mint 11 órás buszozás után érkeztünk meg péntek este Gutenstettenbe, ami egy takaros kis német falu kb. a semmi közepén Nürnbergtől nem messze. A program szombaton 10-kor kezdődött, és a fesztiválnak a Meinl cég adott otthont a guttenstetteni főhadiszállásán. A szervezést és a program megvalósítását a maximális német precizitás jellemezte, az első perctől az utolsóig minden ki volt találva, ha egy workshop 10:30-ig kellett, hogy tartson, akkor addig tartott, és az esti fellépők előadásai is percre pontosan kezdődtek és végződtek. A résztvevők "etetése" nem hagyott kívánnivalót maga után (hogy stílszerű legyek), többféle konyha közül lehetett választani. Sokan voltak a rendezvényen, de mégsem éreztem úgy, hogy tömeg lenne. Le a kalappal a szervezés és a szervezők előtt (magyarok is részt vettek a szervezésben!), maximális profizmus jellemezte az egész programot.


A sok érdekes ütős hangszer mögött integetnek az ukulelék

Engem persze az ukulelék érdekeltek elsősorban, de egy ilyen eseményen az ember nem vonhatja ki magát a többi hangszer bűvöletéből, így én is igyekeztem kipróbálni minél több ütős hangszert, 1-2 gitárt stb. Beneveztem cajon és djembe workshopra is.


cajon

djembe

A cajon workshopot Stephan Maass és Juan Carlos Melian, a djembe workshopot Joannie Labelle és Ellen Mayer tartotta.

 

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nevek hallatán mindenki felkiált, hogy "Úristen, ők?", hiszen - feltételezem, hogy pláne ukulelése körökben - itthon kevéssé ismertek ezek a nevek. Viszont mégis érdemes megjegyeznünk őket, mivel kedves személyiségük és végtelen profizmusuk elhitette az ütőhangszeren játszani esetleg nem tudó résztvevőkkel is (tehát pl. velem), hogy kicsit, csak egész picikét tudom ütni a cajont és a djembét. Magukkal ragadó volt az előadásmódjuk, igyekeztem egy-két trükköt, kéztartást ellesni tőlük (és a mellettem ülőktől), és egyszer csak azt vettem észre, hogy lelkesen püfölöm a ritmusokat, és pár perc elteltével kezdenek zsibbadni a tenyereim, fél óra elteltével pedig a sajgás és a nem-érzem-a-tenyeremet váltogatta egymást, de eszméletlenül élveztem az egészet.

Ez a szombat valószínűleg rekord az életemben, mert az egységnyi időre jutó kipróbált ukulelék száma vészesen magas volt! Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki beszabadul a cukorkaboltba.

Nem tudtam hirtelen, melyik ukulelét fogjam, próbáljam, nyúzzam, a bőség zavara de vil ott zümmögött a fülembe: "Most ezt a szopránt!" "Hagyd azt, inkább ennek az elektroakusztikus tenornak vegyük el az ártatlanságát!" Az ütős hangszerek egyébként annyira hangosak voltak, hogy néha nehéz helyzetben voltam, hogy halljam saját játékomat, de szerencsére sok erősítő ki volt téve, úgyhogy az elektroakusztikus uksikon jót lehetett zúzni.

A jelenlegi csúcsmodell is ki volt állítva, amelyik megjelenésében is rögtön tudatja az emberrel, hogy nem mindennapi ukulelével van dolgunk:

Ennek a csúcsmodellnek egy rettentően érdekes változatát is kipróbáltam. Ha egy ukuleléből 5-6 vagy 8 húros verziót készítenek, többnyire a magas G-húr mellé tesznek egy mély G-t, és húrszámtól függően itt-ott dupláznak még. Az én nyolchúros Kalám húrozása pl. a következő: magas G, mély G, magas C, mély C, duplázott E és duplázott A-húr. Ez a hathúros Ortega viszont így van megbolondítva: szimpla magas G, magas C, mély C, szimpla E és mély A és magas A-húr! Nézzétek:

Hát az ész megáll, milyen ötlet, teljesen egyedi, ilyennel még sehol nem találkoztam. Nagyon érdekes volt rajta a hangzás, és persze mivel csúcsmodell, simult az ember kezébe, pengetésért könyörgött.

Sok kisgyereket is láttam a rendezvényen, külön nekik szánt zeneeszközöket tettek ki a szervezők, pl. ezt az asztalt.

Aztán persze az ukuleléknél is több kisgyerekes család megállt, hiába, a kis gitár az kis gitár.


Egy Rorschach-ábrást? Te mit látsz bele?

 


Ukulelék hátulról

És a poliuretán húrokkal szerelet basszusukulelék:

Amiről a bevezetésben beszéltem, folytatom röviden: rendkívül érdekes játékélményt biztosít egy fretless basszusukulele (vagy -gitár), hiszen sokkal nagyobb odafigyelés és koncentráció kell, hogy a megfelelő helyre tegyük az ujjunkat. Persze ez is gyakorlat kérdése, hiszen ha megszokjuk a hangok helyét, nem nehezebb rajta játszani mint egy bundokkal (vagyis fretekkel) rendelkező hangszeren.

Tehát közelről a drágaság:

Az ukulelézéssel és dobolással töltött nap focimeccs nézésével végződött. Végül lebeszéltem magam arról, hogy svéd arcfestéssel üljek be vagy 150 német drukker közé, ezért tárgyilagos arcot felvéve szurkoltam az esélytelenebbnek, és alig tudtam leplezni kárörvendő mosolygásomat az elképesztően gyönyörű svéd gólt követően. Ja, és minek a videóbíró, ha tök tiszta 11-est nem képesek visszanézni. Aztán jött a szokásos német szerencse és egyenlítő gól az első félidő végén: pitteg-pattog a labda, és a német csatár el sem találja, a sípcsontja felső részéről vért hányva vánszorog be az egyenlítő gól persze, hogy a 48. percben. A rendezvény résztvevőinek üvöltésétől persze majd’ felrobbant az ebédlő, én pedig egy kelletlen sájzét elmorzsoltam a bajuszom alatt. Aztán jött a Lineker-törvény, hiszen a második félidő hosszabbításának ötödik percében – mert a németeknek jár öt perc hosszabbítás úgy, hogy nagyobb sérülés vagy fetrengés nem volt egy vérző németet kivéve, aki elesett a csatában -, de lényeg az, hogy az imént hivatkozott, kiváló angol focista fogalmazta meg a következőket: a focit kétszer 11 ember játssza, és a végén a németek nyernek. Hát ez most sem történt másképp. Ha igazságosak akarunk lenni, azt el kell ismerni, hogy a német csapat teljesen más sebességgel focizott, és a svédek ólmos lábakon mozgó jegenyéknek tűntek mellettük. Persze a győztes gólnál majdnem lerepült az épület teteje. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem kellett hallgatnom a magyar kommentátorok rengeteg sületlenségét, amit képesek összehordani közvetítés címszó alatt.

Visszatérve a fesztiválra: számomra óriási élmény volt részt venni rajta, ezúton is köszönöm a megtisztelő meghívást és lehetőséget, hogy ott lehettem. Blogtörténeti esemény volt, amikor a helyszínről élőben - a blog történetében először - bejelentkeztünk:

Gutenstetten, Németország. Meinl Percussion Festival

Posted by Ukulele Magyarország és Magyar Ukulele Blog on Saturday, June 23, 2018

 

E sorok írása közben egyébként éppen hazafelé tartunk néhány ukulelével felszerelkezve, amelyekkel a közeljövőben találkozhattok majd a blog hasábjain.

Ezt a bejegyzést sok szeretettel ajánlom annak a kis csapat tagjainak, akikkel együtt utaztunk Németországba és vissza, és közösen lehettünk részesei ennek a nagyszerű fesztiválnak.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/elmenybeszamolo-a-meinl-percussion-fesztivalrol

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2012-08-19
Lassan elmúlik az ubiszezon, és újra itt az uksiszezon! (Bocs...) Remélem, nem unjátok még a Beatlest, én sosem tudom megunni a dalaikat. Egy speciális feldolgozást készítettem az I Feel Fine című számukból, amelyik 1964-ben jelent meg. 1964. december 12-étől öt héten át ve...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2015-07-21
Tudom, a cím nem valami izgalmas, sehol egy "meztelennő" vagy kockás hasú pasi, ennek ellenére mégis borzasztó fontos beszélnünk a metronómról. Emlékszem, gyerekkoromban zongoraórákon gyakran előkerült ez a négyzet alapú gúla a rajta lévő kis fém rudacs...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-07-16
Szeretettel invitálunk mindenkit 2018. július 25-én 17:30-ra a Valyo Kikötőbe (a Rákóczi híd pesti hídfőjénél van), ahol a taiwani David Chen, nemzetközileg elismert ukuleleművész és -tanár tart workshopot, amelyet kis koncerttel és közös zenéléssel zárunk majd. Az...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Schäfer Zsolt .:. 2017-07-03
Click here for the English version... A hawaii Kimo Hussey neve Magyarországon kevéssé ismert, mindazonáltal egy kiváló és elkötelezett ukulelésről lévén szó, megkértem, hogy válaszoljon néhány kérdésemre, amit nagy örömömre teljesített is. - ...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2015-07-20
A '80-as évek közepén az egyik első nagy mozis élményem valamelyik Bud Spencer-Terence Hill film volt, amelyet a szüleimmel együtt néztünk meg. Emlékszem, utána az utcán sétálva előttük, velük szemben ugráltam, és mindenképpen bunyózni szerettem volna, ők...
Elolvasom a teljes bejegyzést!