Beszámoló az Aloha Fesztiválról - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Alább olvashatjátok az élménybeszámolómat a múlt szombati Aloha Fesztiválról.

A rendezvény délelőtt 11-kor kezdődött, de mivel csak háromnegyed egykor volt jelenésem, nem rohantunk túlságosan, így amikor odaértünk, már javában zajlottak a táncbemutatók és a tánctanítás. Amikor megláttam, hogy hűdemekkorahatalmas a színpad, aminek a közepére majd ki kell ülni zenélni, kicsit megrettentem, de aztán bent az üres színházteremben még próbáltunk egy utolsót, ami meggyőzött arról, hogy igazából csak az számít, hogy fújol-e a közönség. Viccet félretéve, tényleg nagyon rég volt már az általános iskola első osztálya, amikor utoljára színpadon álltam, és rendőrnek öltözve előadtam a „Ha a jelzőlámpa fénye piros, akkor elindulni tilos!” kezdetű versikét. Mondjuk az átütő siker volt, mert bár utána még tíz évnek el kellett telnie, hogy a településünkön tényleg legyen közlekedési lámpa, én már akkor csengő gyermekhangon, mint tányérsapkás ifjú Nostradamus, jósoltam meg a fényesen felívelő fejlődést a községünknek.

Megérkezés után körbenéztünk, hogy hol van az Ethnosound ukulelesimogatója - tök sok uksit hoztak ki! - meg merrefelé lehet leit fűzni, meg mi mindent lehet még csinálni a műsorszámok között és alatt, de aztán már hipphopp mennem is kellett beállni, és következett az én tizenöt perc hírnevem!

A dalok kiválasztásánál a szempont az volt, hogy olyanok legyenek, amiket régóta gyakorlok - ezt sikerült, mert nagyjából az összes olyan számot, amit tisztességgel végig tudok játszani, legalább fél éve nyúzom (van, amit régebb óta). Persze ez joggal veti fel a kérdést, hogy miért nem vagyok még világhírű, de az érdeklődésem dalok tekintetében olyan, mint egy retrieveré a teniszlabda-adogató előtt: csak kapkodom a fejemet, és mindet meg akarom fogni. Szóval egy-egy dalra arányaiban kevés jut - és így is majd belepusztultam az elmúlt hónapban, hogy szinte csak ezeket gyakoroltam. A legnagyobb kihívás az Apor Lázár tánca volt: nagyon szeretem azt a dalt, de egyszerre akkordozni és dallamot is játszani olyannyira nem könnyű, hogy még James Hill is egy egész könyvet szentelt a témának.
Hogy végül hogyan sikerült, annak megítélését azokra hagynám, akik ott voltak és hallották (vagy akik a neten ráakadnak valami felvételre).

A fantasztikus Mészáros Juditnak köszönhetően pedig egy duettet is színpadra állíthattunk - az Aloha 'Oe című dalt énekelte el ukulelekísérettel.

A fesztivál igazán izgalmas része (ukuleleszempontból legalábbis) a workshop volt. Az ötletet egy az Ukulele Magazine-ban megjelent cikk adta, amely arról szólt, hogy workshopon tanulni sokszor olyan, mint tűzoltófecskendőből inni: az embernek egy órája van annyi új tudást és technikát beszívni, amennyit csak tud, de közben a tanárok sürgetve érzik magukat, a tanulók pedig lehengerelve. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy nem is követem ezt a klasszikus vonalat, hanem egyből megpróbálkozom a 2.0-ás változattal. És mint kiderült, az elgondolás kiállja a gyakorlat próbáját. Összeállítottam egy anyagot - mivel csak két héttel a fesztivál előtt döntöttem el, hogy ez a követendő út, olyan számot kellett találnom, ami ennyi idő alatt megtanulható, és olyan formában, hogy a teljesen kezdőknek is legyen lehetőségük bakapcsolódni, ugyanakkor legyen a dalban kihívás is. Az anyagot előre kiküldtem a jelentkezőknek, akik otthon gyakoroltak.

A délután folyamán a workshopra jelentkezőkkel kétszer háromnegyed órát próbáltunk. Eredetileg azt terveztem, hogy szétbontom a csoportot, de végül nem voltunk olyan sokan, hogy szükség lett volna rá. Én nagyon élveztem, és nagyszerű volt látni, hogy teljesen különböző rutinú és életkorú emberek, akik korábban nem is igazán találkoztak, milyen könnyen egymásra hangolódnak, és nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy nem sok szót kellett a technikai részletekre vesztegetni (melyik akkord, melyik hang, ilyesmi), mert mindenki képben volt azzal, hogy mit játszunk. Azt pedig külön megtisztetletésnek éreztem, hogy voltak, akik majdnem száz kilométerről is eljöttek a workshopra.

Az utolsó táncbemutatókat követően pedig a kilencfős ukulelezenekarunk előadta az Aloha 'Oe-t.

Nagyon remek nap volt, hálás vagyok, hogy részt vehettem, és bízom benne, hogy lesz még hasonlóban részem!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/beszamolo-az-aloha-fesztivalrol

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2020-10-19
Idén kevesebb idő jutott a daltanulós bejegyzésekre, de most igyekszem bepótolni a lemaradást. Olyannyira, hogy a Magyar Ukulele Blog fennállása óta az egyik legkomolyabb és leghosszabb videót készítettem el a címbeli zongoradarab ukulelés feldolgozása kapcsán. Akinek címről nem...

Gáll Tamás 2017-12-07
A Baton Rouge ukulelék német standerdek alapján kínában készülnek. Ez biztosítja, hogy a németesen precíz tervezéshez megfizethető árú termék kapcsolódik. A Baton Rouge filozófiája, hogy nagyon jó ár/érték arányú ukuleléket gyártson,...

Gáll Tamás 2018-07-26
Izgalmas volt a történelmi workshop szervezése, hiszen ez volt Magyarországon az első olyan workshop, amelyet egy világszinten is elismert ukuleleoktató vezetett. Nem is tudom, hol kezdjem az élménybeszámolót, mert még annyira az események hatása alatt vagyok. Először is a workshop elején elmondott...

Gáll Tamás 2018-10-11
Alapvetően idegenkedem a műanyag hangszerektől, lelki szemeim előtt mindig szépen megmunkált, fából és fémből készült mestermunkák lebegnek, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen lesz kézbe fogni egy ilyet. Érdekes belegondolnom, hogy amikor boltokban járok, akkor sem próbálgattam soha...

Gáll Tamás 2013-09-21
Ha kis késéssel is, de szeretnék beszámolni az augusztus végi újabb, "határon átnyúló" ukuleletalálkozóról. Tavaly volt szerencsém találkozni Mike-kal és Neal-lel és Alexszel, akikkel sokat beszélgettünk és zenéltünk, róluk szól "A portlandi...

Gáll Tamás 2011-04-30
A pengetős hangszerek közül az egyik örök kedvencem a banjo. Jellegzetes alakja, hangja miatt más hangszerrel szinte lehetetlen összekeverni. Szóló hangszerként is kiválóan "megállja a helyét", de bluegrass, country, dixieland együttesek szinte elképzelhetetlenek banjo nélkül. Az ír...

Gáll Tamás 2019-07-02
Épp Google Hangoutsban beszélgetek a drága bloggertársammal, Zsolttal, aki szerénykedik, és nem szeretné nagy dobra verni a fontos és nagy eseményt... de én ragaszkodom hozzá, hogy közhírré tehessem: Zsolt 2019. június 27-én JHUI-minősítéssel...

Schäfer Zsolt 2017-06-14
Nemrég megvettem az Acousticure Bluegrass Van című lemezét, amin szerepel az Apor Lázár tánca című 17. századi dal feldolgozása is. A dalt először a Héttorony Hangászok előadásában hallottam, és azóta egyik kedvencem, csak akkoriban még gondolatban sem foglalkoztam zenéléssel....

Gáll Tamás 2013-12-28
Ebben a blogbejegyzésben megismerjük a Kala banjoleléjét, amelynek a hivatalos típusmegjelölése a következő: Kala KA-BNJ-BK-S, de ezt nem mertem a blogbejegyzés címébe kiírni, nehogy elijesszek bárkit is . A blog indulását követően nem sokkal szólt már egy bejegyzés...