Beszámoló az Aloha Fesztiválról - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Alább olvashatjátok az élménybeszámolómat a múlt szombati Aloha Fesztiválról.

A rendezvény délelőtt 11-kor kezdődött, de mivel csak háromnegyed egykor volt jelenésem, nem rohantunk túlságosan, így amikor odaértünk, már javában zajlottak a táncbemutatók és a tánctanítás. Amikor megláttam, hogy hűdemekkorahatalmas a színpad, aminek a közepére majd ki kell ülni zenélni, kicsit megrettentem, de aztán bent az üres színházteremben még próbáltunk egy utolsót, ami meggyőzött arról, hogy igazából csak az számít, hogy fújol-e a közönség. Viccet félretéve, tényleg nagyon rég volt már az általános iskola első osztálya, amikor utoljára színpadon álltam, és rendőrnek öltözve előadtam a „Ha a jelzőlámpa fénye piros, akkor elindulni tilos!” kezdetű versikét. Mondjuk az átütő siker volt, mert bár utána még tíz évnek el kellett telnie, hogy a településünkön tényleg legyen közlekedési lámpa, én már akkor csengő gyermekhangon, mint tányérsapkás ifjú Nostradamus, jósoltam meg a fényesen felívelő fejlődést a községünknek.

Megérkezés után körbenéztünk, hogy hol van az Ethnosound ukulelesimogatója - tök sok uksit hoztak ki! - meg merrefelé lehet leit fűzni, meg mi mindent lehet még csinálni a műsorszámok között és alatt, de aztán már hipphopp mennem is kellett beállni, és következett az én tizenöt perc hírnevem!

A dalok kiválasztásánál a szempont az volt, hogy olyanok legyenek, amiket régóta gyakorlok - ezt sikerült, mert nagyjából az összes olyan számot, amit tisztességgel végig tudok játszani, legalább fél éve nyúzom (van, amit régebb óta). Persze ez joggal veti fel a kérdést, hogy miért nem vagyok még világhírű, de az érdeklődésem dalok tekintetében olyan, mint egy retrieveré a teniszlabda-adogató előtt: csak kapkodom a fejemet, és mindet meg akarom fogni. Szóval egy-egy dalra arányaiban kevés jut - és így is majd belepusztultam az elmúlt hónapban, hogy szinte csak ezeket gyakoroltam. A legnagyobb kihívás az Apor Lázár tánca volt: nagyon szeretem azt a dalt, de egyszerre akkordozni és dallamot is játszani olyannyira nem könnyű, hogy még James Hill is egy egész könyvet szentelt a témának.
Hogy végül hogyan sikerült, annak megítélését azokra hagynám, akik ott voltak és hallották (vagy akik a neten ráakadnak valami felvételre).

A fantasztikus Mészáros Juditnak köszönhetően pedig egy duettet is színpadra állíthattunk - az Aloha 'Oe című dalt énekelte el ukulelekísérettel.

A fesztivál igazán izgalmas része (ukuleleszempontból legalábbis) a workshop volt. Az ötletet egy az Ukulele Magazine-ban megjelent cikk adta, amely arról szólt, hogy workshopon tanulni sokszor olyan, mint tűzoltófecskendőből inni: az embernek egy órája van annyi új tudást és technikát beszívni, amennyit csak tud, de közben a tanárok sürgetve érzik magukat, a tanulók pedig lehengerelve. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy nem is követem ezt a klasszikus vonalat, hanem egyből megpróbálkozom a 2.0-ás változattal. És mint kiderült, az elgondolás kiállja a gyakorlat próbáját. Összeállítottam egy anyagot - mivel csak két héttel a fesztivál előtt döntöttem el, hogy ez a követendő út, olyan számot kellett találnom, ami ennyi idő alatt megtanulható, és olyan formában, hogy a teljesen kezdőknek is legyen lehetőségük bakapcsolódni, ugyanakkor legyen a dalban kihívás is. Az anyagot előre kiküldtem a jelentkezőknek, akik otthon gyakoroltak.

A délután folyamán a workshopra jelentkezőkkel kétszer háromnegyed órát próbáltunk. Eredetileg azt terveztem, hogy szétbontom a csoportot, de végül nem voltunk olyan sokan, hogy szükség lett volna rá. Én nagyon élveztem, és nagyszerű volt látni, hogy teljesen különböző rutinú és életkorú emberek, akik korábban nem is igazán találkoztak, milyen könnyen egymásra hangolódnak, és nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy nem sok szót kellett a technikai részletekre vesztegetni (melyik akkord, melyik hang, ilyesmi), mert mindenki képben volt azzal, hogy mit játszunk. Azt pedig külön megtisztetletésnek éreztem, hogy voltak, akik majdnem száz kilométerről is eljöttek a workshopra.

Az utolsó táncbemutatókat követően pedig a kilencfős ukulelezenekarunk előadta az Aloha 'Oe-t.

Nagyon remek nap volt, hálás vagyok, hogy részt vehettem, és bízom benne, hogy lesz még hasonlóban részem!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/beszamolo-az-aloha-fesztivalrol

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2019-06-07
Megtisztelő felkérésnek tehettem eleget: ma reggel a Retró Rádió vendége voltam 8 és 9 óra között: lehetőségem nyílt bemutatni a hangszert, és néhány dal meg is szólalhatott ukulelén. De mielőtt így a közepébe vágnék, néhány szó...

Gáll Tamás 2021-01-20
Kb. két hónapja egy nagyon szép, tömör cédrus fedlapos, elektroakusztikus ukulelét próbálhattam ki a Lanikaitól, a CDST-CET-t. Ennek most az elektronika nélküli változata, a CDST-T járt nálam, és nem meglepő módon pozitív benyomást tett rám. A korábban...

Gáll Tamás 2015-07-13
Egy újabb zeneelméleti, mégis gyakorlati bejegyzéssel szeretnénk segíteni nektek eligazodni kicsit jobban a hangnemek között. Lehet, hogy a címben olvasott kifejezést - "transzponálás" - hallottátok már (énekórán vagy máshol, káromkodásként  ), de inkább...

Gáll Tamás 2015-12-30
Kedves Ukulelések! Kérem, engedjétek meg, hogy az idei utolsó blogbejegyzésben egy kicsit nosztalgiázzak, ugyanis pontosan öt évvel ezelőtt, 2010. december 30-án indult el a Magyar Ukulele Blog (boldog ötödik születésnapot! ). Bár az öt év nem olyan hatalmas idő, hogy olyan borzasztóan...

Gáll Tamás 2021-02-28
Nagy örömömre szolgál, hogy már két közös produkcióban is együtt zenélhettünk (még ha virtuálisan is): tavaly decemberben az  "Ó, gyönyörű szép" kezdetű dalt játszottuk el, az idei ukulele napra pedig egy Brahms-feldolgozással készültünk.  Sokan...

Gáll Tamás 2019-03-29
Hét évvel ezelőtt írtam már egy bejegyzést erről a kiváló dalról, és most elérte a blogot az a hollywoodi trend, hogy a legsikeresebb blogbejegyzéseket újraírjuk és újraforgatjuk. Ez persze nem igaz, mert igyekszünk időtálló írásokat és videókat...

Gáll Tamás 2013-11-08
Itt egy nagyon kedves és népszerű dal, amit ha megtanultok ukulelén, és karácsonykor eljátsszátok, garantáltan varázslatos hangulatot fogtok teremteni. Egyelőre ez maga a dal, így fog hangzani (vagy még ennél sokkal szebben): Az igazi háttér a havas udvar lenne, de akkor vettem volna fel a videót,...

Gáll Tamás 2019-03-03
Nemrég megakadt a szemem egy egészen kicsi ukulelén. No nem olyan kicsi volt, mint a nemrég bemutatott Koki'o Mini, de a mellette lévő szopránoknál is kicsivel kisebb volt - legalábbis vékonyabb mindenképpen. Ha a mérete szerint be kellene sorolnom, azt mondanám, hogy egy szoprán méretű, travel (vagyis...

Gáll Tamás 2020-11-23
A sok tenor és szoprán ukulele után végre újra egy koncert méretűt próbálhattam ki, mégpedig a Lanikai MA-C típusú, laminált mahagóniból készült ukulelét. Ez a Lanikai belépő szintű ukuleléje, ugyanakkor kézbe fogva, nézegetve, pengetve az az érzésem...