KERESÉS
Schäfer Zsolt .:. 2018-08-26

Alább olvashatjátok az élménybeszámolómat a múlt szombati Aloha Fesztiválról.

A rendezvény délelőtt 11-kor kezdődött, de mivel csak háromnegyed egykor volt jelenésem, nem rohantunk túlságosan, így amikor odaértünk, már javában zajlottak a táncbemutatók és a tánctanítás. Amikor megláttam, hogy hűdemekkorahatalmas a színpad, aminek a közepére majd ki kell ülni zenélni, kicsit megrettentem, de aztán bent az üres színházteremben még próbáltunk egy utolsót, ami meggyőzött arról, hogy igazából csak az számít, hogy fújol-e a közönség. Viccet félretéve, tényleg nagyon rég volt már az általános iskola első osztálya, amikor utoljára színpadon álltam, és rendőrnek öltözve előadtam a „Ha a jelzőlámpa fénye piros, akkor elindulni tilos!” kezdetű versikét. Mondjuk az átütő siker volt, mert bár utána még tíz évnek el kellett telnie, hogy a településünkön tényleg legyen közlekedési lámpa, én már akkor csengő gyermekhangon, mint tányérsapkás ifjú Nostradamus, jósoltam meg a fényesen felívelő fejlődést a községünknek.

Megérkezés után körbenéztünk, hogy hol van az Ethnosound ukulelesimogatója - tök sok uksit hoztak ki! - meg merrefelé lehet leit fűzni, meg mi mindent lehet még csinálni a műsorszámok között és alatt, de aztán már hipphopp mennem is kellett beállni, és következett az én tizenöt perc hírnevem!

A dalok kiválasztásánál a szempont az volt, hogy olyanok legyenek, amiket régóta gyakorlok - ezt sikerült, mert nagyjából az összes olyan számot, amit tisztességgel végig tudok játszani, legalább fél éve nyúzom (van, amit régebb óta). Persze ez joggal veti fel a kérdést, hogy miért nem vagyok még világhírű, de az érdeklődésem dalok tekintetében olyan, mint egy retrieveré a teniszlabda-adogató előtt: csak kapkodom a fejemet, és mindet meg akarom fogni. Szóval egy-egy dalra arányaiban kevés jut - és így is majd belepusztultam az elmúlt hónapban, hogy szinte csak ezeket gyakoroltam. A legnagyobb kihívás az Apor Lázár tánca volt: nagyon szeretem azt a dalt, de egyszerre akkordozni és dallamot is játszani olyannyira nem könnyű, hogy még James Hill is egy egész könyvet szentelt a témának.
Hogy végül hogyan sikerült, annak megítélését azokra hagynám, akik ott voltak és hallották (vagy akik a neten ráakadnak valami felvételre).

A fantasztikus Mészáros Juditnak köszönhetően pedig egy duettet is színpadra állíthattunk - az Aloha 'Oe című dalt énekelte el ukulelekísérettel.

A fesztivál igazán izgalmas része (ukuleleszempontból legalábbis) a workshop volt. Az ötletet egy az Ukulele Magazine-ban megjelent cikk adta, amely arról szólt, hogy workshopon tanulni sokszor olyan, mint tűzoltófecskendőből inni: az embernek egy órája van annyi új tudást és technikát beszívni, amennyit csak tud, de közben a tanárok sürgetve érzik magukat, a tanulók pedig lehengerelve. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy nem is követem ezt a klasszikus vonalat, hanem egyből megpróbálkozom a 2.0-ás változattal. És mint kiderült, az elgondolás kiállja a gyakorlat próbáját. Összeállítottam egy anyagot - mivel csak két héttel a fesztivál előtt döntöttem el, hogy ez a követendő út, olyan számot kellett találnom, ami ennyi idő alatt megtanulható, és olyan formában, hogy a teljesen kezdőknek is legyen lehetőségük bakapcsolódni, ugyanakkor legyen a dalban kihívás is. Az anyagot előre kiküldtem a jelentkezőknek, akik otthon gyakoroltak.

A délután folyamán a workshopra jelentkezőkkel kétszer háromnegyed órát próbáltunk. Eredetileg azt terveztem, hogy szétbontom a csoportot, de végül nem voltunk olyan sokan, hogy szükség lett volna rá. Én nagyon élveztem, és nagyszerű volt látni, hogy teljesen különböző rutinú és életkorú emberek, akik korábban nem is igazán találkoztak, milyen könnyen egymásra hangolódnak, és nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy nem sok szót kellett a technikai részletekre vesztegetni (melyik akkord, melyik hang, ilyesmi), mert mindenki képben volt azzal, hogy mit játszunk. Azt pedig külön megtisztetletésnek éreztem, hogy voltak, akik majdnem száz kilométerről is eljöttek a workshopra.

Az utolsó táncbemutatókat követően pedig a kilencfős ukulelezenekarunk előadta az Aloha 'Oe-t.

Nagyon remek nap volt, hálás vagyok, hogy részt vehettem, és bízom benne, hogy lesz még hasonlóban részem!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/beszamolo-az-aloha-fesztivalrol

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2011-08-09
2011. augusztus 8-án ellátogattunk az Ethnosound hangszerüzletbe, ahol képeket és videófelvételt is készítettünk. A bolt a Krúdy Gyula utcában található. Ahogy belépünk, nagyon jó hangulatú, tágas előtérbe lépünk, ahol mindenféle egzotikus hangsz...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-09-24
Az elmúlt 2-3 évben több dalt is feldolgoztam (nem mindből lett - egyelőre - blogbejegyzés) a kiváló olasz duó filmjeiből, amelyek hangulatának alapvetően meghatározó eleme a zene. Akár a vadnyugaton, akár a modern időkben osztják a pofonokat, tökéletesen illeszkedő aláfestő muzs...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2014-08-19
Szerintem ezt az "oldie"-t mindenki ismeri, könnyen megjegyezhető dalszövege miatt pedig nem kell sokat vacakolnunk a sorok memorizálásával, hiszen egy határozott "Tequila"-kiáltással el is intézhetjük az "éneklést". A nóta - melyet a The Champs együttes szerzett 1958-ban &eacut...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2011-01-05
Hogy az itt leírt információmennyiség töménységét oldjam, az egyik kedvenc ukulelés videót megosztom veletek (sok kedvenc van, időről időre lesz egy-egy ilyen "lazább" bejegyzés is). Azt a címet is adhatnánk ennek a videónak, hogy "Mire képes az ukulele?", pontosabba...
Elolvasom a teljes bejegyzést!