Beszámoló az Aloha Fesztiválról - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Alább olvashatjátok az élménybeszámolómat a múlt szombati Aloha Fesztiválról.

A rendezvény délelőtt 11-kor kezdődött, de mivel csak háromnegyed egykor volt jelenésem, nem rohantunk túlságosan, így amikor odaértünk, már javában zajlottak a táncbemutatók és a tánctanítás. Amikor megláttam, hogy hűdemekkorahatalmas a színpad, aminek a közepére majd ki kell ülni zenélni, kicsit megrettentem, de aztán bent az üres színházteremben még próbáltunk egy utolsót, ami meggyőzött arról, hogy igazából csak az számít, hogy fújol-e a közönség. Viccet félretéve, tényleg nagyon rég volt már az általános iskola első osztálya, amikor utoljára színpadon álltam, és rendőrnek öltözve előadtam a „Ha a jelzőlámpa fénye piros, akkor elindulni tilos!” kezdetű versikét. Mondjuk az átütő siker volt, mert bár utána még tíz évnek el kellett telnie, hogy a településünkön tényleg legyen közlekedési lámpa, én már akkor csengő gyermekhangon, mint tányérsapkás ifjú Nostradamus, jósoltam meg a fényesen felívelő fejlődést a községünknek.

Megérkezés után körbenéztünk, hogy hol van az Ethnosound ukulelesimogatója - tök sok uksit hoztak ki! - meg merrefelé lehet leit fűzni, meg mi mindent lehet még csinálni a műsorszámok között és alatt, de aztán már hipphopp mennem is kellett beállni, és következett az én tizenöt perc hírnevem!

A dalok kiválasztásánál a szempont az volt, hogy olyanok legyenek, amiket régóta gyakorlok - ezt sikerült, mert nagyjából az összes olyan számot, amit tisztességgel végig tudok játszani, legalább fél éve nyúzom (van, amit régebb óta). Persze ez joggal veti fel a kérdést, hogy miért nem vagyok még világhírű, de az érdeklődésem dalok tekintetében olyan, mint egy retrieveré a teniszlabda-adogató előtt: csak kapkodom a fejemet, és mindet meg akarom fogni. Szóval egy-egy dalra arányaiban kevés jut - és így is majd belepusztultam az elmúlt hónapban, hogy szinte csak ezeket gyakoroltam. A legnagyobb kihívás az Apor Lázár tánca volt: nagyon szeretem azt a dalt, de egyszerre akkordozni és dallamot is játszani olyannyira nem könnyű, hogy még James Hill is egy egész könyvet szentelt a témának.
Hogy végül hogyan sikerült, annak megítélését azokra hagynám, akik ott voltak és hallották (vagy akik a neten ráakadnak valami felvételre).

A fantasztikus Mészáros Juditnak köszönhetően pedig egy duettet is színpadra állíthattunk - az Aloha 'Oe című dalt énekelte el ukulelekísérettel.

A fesztivál igazán izgalmas része (ukuleleszempontból legalábbis) a workshop volt. Az ötletet egy az Ukulele Magazine-ban megjelent cikk adta, amely arról szólt, hogy workshopon tanulni sokszor olyan, mint tűzoltófecskendőből inni: az embernek egy órája van annyi új tudást és technikát beszívni, amennyit csak tud, de közben a tanárok sürgetve érzik magukat, a tanulók pedig lehengerelve. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy nem is követem ezt a klasszikus vonalat, hanem egyből megpróbálkozom a 2.0-ás változattal. És mint kiderült, az elgondolás kiállja a gyakorlat próbáját. Összeállítottam egy anyagot - mivel csak két héttel a fesztivál előtt döntöttem el, hogy ez a követendő út, olyan számot kellett találnom, ami ennyi idő alatt megtanulható, és olyan formában, hogy a teljesen kezdőknek is legyen lehetőségük bakapcsolódni, ugyanakkor legyen a dalban kihívás is. Az anyagot előre kiküldtem a jelentkezőknek, akik otthon gyakoroltak.

A délután folyamán a workshopra jelentkezőkkel kétszer háromnegyed órát próbáltunk. Eredetileg azt terveztem, hogy szétbontom a csoportot, de végül nem voltunk olyan sokan, hogy szükség lett volna rá. Én nagyon élveztem, és nagyszerű volt látni, hogy teljesen különböző rutinú és életkorú emberek, akik korábban nem is igazán találkoztak, milyen könnyen egymásra hangolódnak, és nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy nem sok szót kellett a technikai részletekre vesztegetni (melyik akkord, melyik hang, ilyesmi), mert mindenki képben volt azzal, hogy mit játszunk. Azt pedig külön megtisztetletésnek éreztem, hogy voltak, akik majdnem száz kilométerről is eljöttek a workshopra.

Az utolsó táncbemutatókat követően pedig a kilencfős ukulelezenekarunk előadta az Aloha 'Oe-t.

Nagyon remek nap volt, hálás vagyok, hogy részt vehettem, és bízom benne, hogy lesz még hasonlóban részem!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/beszamolo-az-aloha-fesztivalrol

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2019-03-24
Négy akkordot már elsajátítottunk, remélem, sikerült memorizálnotok a C-dúr, az  A-moll, a F-dúr és a G-dúr lefogását. Ezek olyan alapakkordok, amelyekkel azért érdemes az akkordtanulásnak nekiállni, mert rengetegszer előfordulnak a dalokban....

Gáll Tamás 2019-09-05
Megszokhattátok, hogy egy-egy találkozót, workshopot követően néhány szót írok az eseményről, és ez most sem lesz másképpen . Tegnap délután a hivatalos kezdés előtt kb. háromnegyed órával érkeztünk Zsolttal a találkozó helyszínéül...

Gáll Tamás 2021-03-23
Egy közismert ABBA-slágert tanulunk meg, amely 1979-ben jelent meg, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A dal akkordmenete roppant egyszerű, néhány alapakkord körül forog a versszak és a refrén is. Ha kezdőként ismerjük már a C-dúrt, F-dúrt, G-dúrt...

Gáll Tamás 2021-05-21
FRISSÍTÉS: mindkét tanfolyamra megvan a minimális létszám, így biztos, hogy mindkettő tanfolyamot megtartjuk! Kedves (Leendő) Ukulelések! A tavaly augusztusi tanfolyam óta rengeteg érdeklődő levelet kaptam azzal kapcsolatban, hogy mikor várható tanfolyam. A korlátozások...

Schäfer Zsolt 2019-07-04
Ezúttal egy régi-régi albumról szemezgetek: negyven éve, 1979-ben jelent meg Chalmers Doane „Ukulele Express” című lemeze. A lemez Doane honlapjáról letölthető, de vigyázat, mert ezek analóg, archív felvételek az internet előtti időkből. Mielőtt továbbolvastok,...

Gáll Tamás 2020-11-19
Teljesen fekete ukulele mindezidáig nem volt a kezemben. Most viszont kipróbálhattam a Flight 310-es sorozatából a Blackbird-öt, amely annyire blekk, hogy még a húrok is blekkek rajta. Ezt leszámítva tulajdonképpen megegyezik a nemrég próbált Flight NUS-380-nal. Ahogy annál...

Schäfer Zsolt 2018-01-13
For the English version please click here... Az interjúsorozatunk következő részében egy oregoni ukulelekészítő-zenészt, Aaron Keim-et kérdeztem.  - Azoknak, akik nem tudják, ki vagy, bemutatkoznál pár szóban? - Aaron Keim, zenész, hangszerkészítő, író...

Gáll Tamás 2021-11-25
Életem első fingerstyle-feldolgozásai közé tartozott a Csendes éj, amit tíz évvel ezelőtt ilyenkor szorgalmasan gyakorolgattam, hogy aztán 2011. december 11-én kitegyem róla a blogbejegyzést. Emlékszem, mennyire megszenvedtem vele, hogy kitaláljam az akkordok és a dallam illesztését,...

Gáll Tamás 2011-02-20
A 67-es út című Republic-dallal (amely az előző szavazáson dobogós lett) három új akkordot tanulunk meg, a G-dúrt pedig "ismételjük", mert azt a Let It Be-nél már memorizáltunk. A három új akkord: D-dúr, A-dúr és a H-moll. Fontos: ha az akkordnál...