KERESÉS
2011-01-04

Az ukulele részei, hangolása

Az alábbi képen szemléltetjük az ukulele részeit, amelyek elnevezései - a rokonságból kifolyólag - teljesen megegyeznek a gitár részeinek neveivel (adott részre több elnevezés is létezhet):

 

Ennek olyan borzasztóan nagy gyakorlati jelentősége nincs, de azért mégis illik tudni megnevezni, melyik részéről beszélünk a hangszerünknek, és a hangolókulcsot nem úgy nevezzük, hogy "az a kis tekerős izé" stb. .

Annál nagyobb jelentősége van a hangolásnak. Főleg kezdők számára tűnhet ez nyűgnek vagy jelenthet nehézséget, pedig nem az, és nagyon fontos, kihagyhatatlan lépés az ukulele megszólaltatása előtt. Nézzük tehát, hogyan lehet behangolni a hangszerünket. Előrebocsátom, hogy itt a szokásos hangolásról írok, az a célom, hogy egy olyan teljesen kezdő is boldoguljon, aki most ért haza a boltból az új ukuleléjével, jelen bejegyzésben tehát nem érintem a speciális húrozásokat, hangolásokat. (Zenei képzettséggel rendelkező olvasóktól türelmet kérek, ha esetleg hiányérzetük támadna, jelen bejegyzésben nem mennék bele semmilyen - még alapvető - zeneelméleti fejtegetésbe sem.)

Ha az ukulelét "gitártartásban" a kezünkbe fogjuk, akkor fentről lefelé a következő névvel illethetjük a húrokat: G-húr, C-húr, E-húr és A-húr. A gitártartást remélem, senkinek sem kell magyaráznom (láttál már gitározó embert??), a húrok elnevezéséről egyelőre annyit, hogy értelemszerűen az általuk megszólaltatott hangról vannak elnevezve. Ez a G-C-E-A sorrend akkor igaz, ha a bal kezünkben tartjuk az ukulele nyakát (a jobb kezesek jellemzően). Hiszen ha az uksi nyakát áttesszük a jobb kezünkbe (a bal kezeseknél jellemző ez), akkor a húrok sorrendje máris megfordul. Így is lehet persze rajta játszani... de erre majd a későbbiekben visszatérünk. Tehát a hangolásról: feltételezem, hogy nem egy ordenáréatomállat módon lehangolt hangszert fogunk a kezünkbe: ebben az esetben ha sorban, lassan megszólaltatjuk a húrokat, észrevehető, hogy a G-húr "magas", ezt követi egy mély C, majd az E, ezt követi az A.

A rendesen felhangolt ukulelén a "magas" G-húr hangmagassága az E és az A húr között van. Ha valaki fogott már hagyományos gitárt a kezében, tudhatja, hogy a gitáron nem ilyen a húrok sorrendje, ott a legmélyebb húrtól a legmagasabbig követik egymást a húrok lefelé. Az ukulelének ez tehát egy specialitása, hogy a legfelső húr egy "magas" húr. Ez (is) adja egyébként az ukulele nagyon jellegzetes hangzását. (Vannak egyébként, akik ezt a magas G-t lecserélik alacsony G-re, azaz a C-húrnál mélyebb hangzású G-húrra.)

Összegezve tehát: magas G-húr, C-húr, E-húr, A-húr. Hogyan lehet tehát behangolni az uksi húrjait ezekre a hangokra? Létezik abszolút és relatív hangolás. Én az abszolút hangolás híve vagyok, ami azt jelenti, hogy a húrokat ténylegesen arra a hangra hangoljuk be, "ami a nevük". A G-t tehát G-re, a C-t C-re stb. (A húrok jelölése nyilvánvalóan megegyezik azzal a hangmagassággal, amelyiken elvileg meg kell szólalniuk.) A relatív hangolásnál kiválasztunk egy húrt, és a többi húrt ahhoz az egyhez igazítjuk, így valószínűleg a G-húr nem fog pontosan G hangon megszólalni, azonban a legjátszott dallam vagy megpendített akkord mégsem lesz hamis, hiszen a másik három húr hangmagasságát a kiválasztott egy húr hangmagasságához képest állítjuk be, tehát nem lesz hamis a hangszer. Ha egyáltalán nincs kéznél semmilyen hangolóeszköz (vagy legalább egy hangvilla), akkor muszáj a relatív hangolást alkalmaznunk, de közös hangszeres játékra ez a módszer szinte teljesen alkalmatlan. Elég is ennyi a relatív hangolásról, nem szeretném bonyolítani a dolgokat, majd esetleg egyszer visszatérek rá, maradjunk az egyszerűbb és biztosabb abszolút hangolásnál.

Az abszolút hangoláshoz mindenképpen szükségünk van egy "külső segítőre", ami valamilyen módon mutatja vagy ellenőrzi, milyen irányban kell adott húr feszességén módosítanunk. (Azt talán mondanom sem kell, hogy a hangolókulcsok tekerésével feszesebbé - azaz magasabbá - vagy lazábbá - azaz mélyebbé - hangolhatunk egy húrt.) A kezdőknek felhívom a figyelmét, hogy mindenképpen legyenek türelmesek, hamar bele fognak jönni, ne elégedjenek meg pontatlanul behangolt uksival, mert azon hamisan szólnak az akkordok.

Legegyszerűbb, ha telefonos alkalmazás vagy 2-4.000 forintos egy hangológéppel végezzük el a hangolást, melyek egy skálán mutatják, hogy adott húr mély-e, magas-e vagy éppen jól van behangolva.


...kicsit még alacsony a G-húr... a bal alsó hangolókulcs állását figyeljétek!.... a jobb oldali képen már jó a G-húr hangolása!

Megjegyzendő, hogy a G-C-E-A hangolás a szoprán, a koncert és a tenor méretű ukulelék jellemzője, a bariton méretű ukulelét - húrkészlettő függően - D-G-H-E -re is szokták hangolni, de erről majd egy másik bejegyzésben...

Soha senki ne spórolja meg a pontos hangolást, hiszen ez az ukulelejáték alapja! A kezdők türelmesen próbálgassák, lehet, hogy eleinte akár néhány percig is eltart, mire jól sikerül a hangolás, amit egy kis gyakorlattal akár 15-20 mp alatt el lehet majd végezni.




További olvasnivalók:

2011-09-12
írta: Gáll Tamás

Ki ne ismerné a Csengetett, Mylord? című nagyon aranyos és humoros sorozatot. (Aki véletlenül nem látta még, pótolja be, nem fogj...

2013-04-18
írta: Gáll Tamás

Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta te...

2017-09-12
írta: Gáll Tamás

Az elmúlt években szerencsém volt ukulelét (is) tanítani néhány lelkes kezdőnek (sajnos nem fértek/férnek bele az időmbe többen), amely nekem is nagyon tanulságos volt. Ahány ember, annyiféle dolog megy könnyebben vagy nehezebben ...

2012-06-16
írta: Gáll Tamás

Imádok nyársalni és grillezni, annyit tudok beszélni a kajákról, hogy akár indíthattam volna gasztroblogot is. Hogy mégis miért nem indítottam? Azért, mert nem értek sajnos a sütéshez és a főzéshez (hi...