Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2014-01-26
írta: tb79

Korábbi bejegyzésekben (pl. "Miért jó megtanulni ukulelézni?", "A zenehallgatásról") sokat írtam arról, hogy sohasem késő nekiállni a zenetanulásnak, vagy annak, hogy bármilyen hangszert ragadjunk. Amikor valakitől olyat hallok, hogy "ő öreg már ehhez" vagy "sosem kaptam ötöst énekből", tudom, hogy azért mondja, mert nem volt olyan tanára/olvasmánya/filmélménye/koncertélménye/stb., amely kinyitotta volna azt a bizonyos kaput Alice - vagyis a zene - csodálatos világába. Igyekszem, hogy az Ukulele Bloggal és bátorító szavakkal ezeket az elmaradt élményeket pótoljam, vagy legalábbis felkeltsem a mindenkiben ott szunnyadó érdeklődést.

zenetanulas.jpg

Facebookon nemrég találtam egy nagyon érdekes, címszavakból álló leírást, levezetést, amely a "Why Music?" címet viseli. Ezt a tömör angol megfogalmazást igyekeztem e bejegyzés címeként kicsit szabadabban lefordítani, hiszen a szó szerinti fordítás talán így hangzott volna: "Miért éppen (a) zene?". Kétszer is végigolvastam ezt a kis lefotózott papírt, és annyira tetszett, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek:

Miért éppen zene?

1. A zene tudomány

2. A zene olyan, mint a matek.

3. A zene egy idegen nyelv.

4. A zene maga a történelem.

5. A zene a testet is neveli.

 

A zene mindez egyszerre, de legfőképpen művészet.

 

Ezért tanítjuk tehát a zenét:

Nem azért, mert azt szeretnénk, hogy Te legyél a világ legképzettebb zenésze.

És nem is azért, mert azt szeretnénk, hogy egész életedben mást se tegyél, csak énekelj és hangszeren játssz.

 

Hanem azért, mert a zenén keresztül még inkább ember leszel,

felismered az igazi szépséget,

és közelebb leszel a világ végtelenségéhez.

 

Lesz mindig valami, amibe kapaszkodni tudsz,

több lesz benned a szeretet, az együttérzés,

a finomság, a kedvesség és a jó,

röviden: több lesz benned az élet.

 

A fenti sorokkal (is) szeretném bátorítani Kedves Olvasóimat, aki esetleg még nem ragadott hangszert, tegye meg! Senkiből sem akarunk Mozartot vagy Chuck Berryt nevelni. Csupán az életnek egy olyan oldalával szeretnénk megismertetni Téged is, amivel TÖBB leszel, és amit SEMMI MÁS nem helyettesít! Ez nem egy titkos társaság, ide bármikor bárki beléphet, és aki már "tag", fontos küldetése terjeszteni a fenti igét.






2014-01-04
írta: tb79

Az óévet egy banjolele bemutatásával fejeztük be, az új évet pedig egy ukulele ismertetésével kezdjük. A Risa koncert méretű ukuleléjét jó szívvel, bátran ajánlom mindenkinek: annak is, akinek még nincs uksija, és külsőre és hangra is szép hangszert szeretne magának, és annak is, akinek már van ukuleléje, de éppen egy jó minőségű, koncert méretű darabbal szeretné bővíteni a gyűjteményét.

uka-cws_500.JPG

A Risa CWS ukuleléje németes precizitással készült, ránézésre – és ténylegesen is – hibátlan ukulelével örvendezteti meg új gazdáját, és az is biztos, hogy a diófából készült test a hozzá passzintott luc fedőlappal a megszokott „ukuleleszínekhez" képest különleges megjelenést biztosít. A fa minősége és az Aquila húrok egészen világos és erős hangzást biztosítanak ennek a pihekönnyű kis hangszernek. Amikor először a kezembe fogtam, azt éreztem, hogy mennyire jó tartani, magamhoz szorítani ezt a hangszert, és milyen jó játszani rajta. A hangolás pillanatok alatt, könnyen elvégezhető, a húrokat könnyű odaszorítani a fogólaphoz, és lazán, kellemesen lehet pengetni az akkordokat.

Ahogy a videóban is elhangzik, ez nem belépő szintű hangszer, és ez az árában is megmutatkozik. Aki viszont nem hirtelen fellángolásból, néhány hetes vagy hónapos nyúzásra, hanem előre megfontolt, évek tartó ukulelézés szándékával szeretne hangszert választani, annak bátran ajánlom ezt a modellt. Koncert méretéből adódóan abszolút uniszex uksiról van szó, férfiak és nők kivételes egyetértésben mondják majd: tökéletes a mérete.

Bár én egy bizonyos márka lélekben elkötelezett híve vagyok, ez természetesen nem jelenti azt, hogy más gyár ne készíthetne kiváló ukuleléket, így vagyok ezzel a Risával is. Ha történetesen koncert méretű ukulelét keresnék, örömmel választanám ezt a Risát.

 






2013-12-28
írta: tb79

Az Ethnosound jóvoltából az ünnepek alatt egy banjolelét (is) nyúzhattam (és még pár napig nyúzom is), egészen pontosan a Kala KA-BNJ-BK-S - hivatalos elnevezéssel - banjo ukuleléjét.

A blog indulását követően nem sokkal szólt már egy bejegyzés a banjoleléről, de akkor még csak remélhettem, hogy egyszer majd a kezemben is tarthatok egy ilyen remek kis hangszert. A tokjában olyan picinek tűnik a hangszer, hogy azt hinné az ember, egy nagy nyelű ping-pong ütőt fogott meg. Aztán meglepve tapasztaltam, mérete ellenére milyen nehéz, bizony, ebben sok fa és fém van, és tényleg nem nagy a teste, ezért ügyesen meg kell fogni, el ne ejtse az ember. Ha szükséges, nagyon könnyen ráerősíthető heveder, így nyakba vagy vállra akasztható lesz.

Kivettem tehát a tokjából, és miután jól megtaperoltam és megcsodáltam, gyorsan lepengettem. Hujaj, ennek banjo hangja van, mégis tudok rajta játszani!!! Na, mit is játsszak rajta? Teljesen mindegy, elkezdtem akkordozni, és nem győztem betelni a hangjával. Jó hangos, és tíz emberből tizenegy csukott szemmel nem mondaná meg, hogy nem igazi banjót hall.

Kezdőhangszernek nem javasolom a banjolelét. Ha valaki mégis banjolelét vesz, természetesen meg tud tanulni azon is "ukulelézni", de nehezebb dolga lesz, mintha rendes ukulelén kezdené a tanulmányait. Akinek viszont van már egy kis gyakorlata, és szereti a banjo hangját, illetve az olyan számokat, amelyekben jól jön a jellegzetes countrys hangzás, annak KELL egy banjolele.

Hogyan képződik benne a hang? A rezonátorát (ami készülhet több rétegű bőrből/speciális műanyagból stb.), azaz a nagy, kerek palacsintát megrezgetik a húrok, a rezonátor pedig az alatta lévő levegőt. Mivel ez a banjolele (nem mind!) nyitott hátú, ezért a levegő rezgése hamar abbamarad, így - bár hangos a hangszer - nem hallatszanak hosszan a lepengetett akkordok. Nagyon pontosan és a megfelelő tempóban kell pengetnünk, ritmizálnunk, akkordot bontanunk, mert ez a hangszer rögtön elárulja, ha kis kammer becsúszik .

Ha banjoleléről beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül George Formby-t, a múlt század első felének egyik leghíresebb angol színészét, előadóművészét. A nevéhez sok filmszerep fűződik, melyekben ukulelével/banjolelével a hóna alatt volt látható/hallható, sőt a második világháborúban a frontokat járva vitt némi művészetet és szórakoztatást a katonáknak két headshot közé. Formby annyira jól művelte az ukulelézést, hogy az általa tökélyre fejlesztett speciális triolázás megkapta a "formby-stílus" elnevezést. Ennek lényege, hogy a szokásos le-fel-le-fel sikába az ember becsomózza még egy-két ujját, így a titi-titi helyett triola-triola ritmizálást kapunk, amitől nagyon színes és finoman pödrődő lesz a ritmus. A YouTube tele van videókkal, amelyek megpróbálják több vagy kevesebb sikerrel elmagyarázni a formby-stílust, de ha valamit, akkor ezt végképp nem lehet elméletben elsajátítani (mint mondjuk az akkordokat), ezt bizony hangszerrel a kézben kell próbálni szorgalmasan. A formby-stílus egyébként nem csak abban merül ki, hogy a titiket triolákra cseréljük, hanem azt is jelenti, hogy a triolákat hogyan hangsúlyozzuk, és milyen ritmusmintába illesztjük be. Nem egyszerű! Én is nemrég kezdtem csak tanulmányozni - banjolelétől függetlenül - Formby munkásságát, ezért nem is veszem a bátorságot, hogy rettenetes magyarázásokba bonyolódjak.

Van viszont egy remek kis dal, amely banjolelén kifejezetten jól szól (Five Foot Two). Ennek a számnak kb. tízmillióféle feldolgozása van, én elkészítettem a tízmillióegyediket. A videó készítése előtt memorizáltam az akkordokat, és igyekeztem valami formbyszerűséget belevinni a pengetésbe.

Akkordok:
C, E7, A7, A7, D7, G7, C | F, C (kétszer van ez a sor)
E7, E7, A7, A7, D7, D7, G7, G7

Itt-ott van benne egy kis dallam, ezt nem nehéz bejátszani: A7-nél fogok gyűrűsujjal egy második bundot az A-húron, G7-nél felemelem a gyűrűsujjamat, majd visszateszem. A második sor E7-jénél az ötödik és harmadik bundra teszem oda egy pillanatra a kisujjamat, a végén, a G7-nél, ahol van a kis megállás, a kisujjamat leteszem a harmadik bundra. Jó gyakorlást!










REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Akkordváltás mesterfokon!
●   Élménybeszámoló az ukuleletalálkozóról
●   Ukuleletalálkozó 2017. augusztus 10-én
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére