Miután az ország középső részét egy Hawaii méretű zivatarfelhő takarta be, amiből egész délelőtt szakadt az eső, a trópusi éghajlatot kevésbé kedvelők joggal gondolhatnák, hogy az ukulele-dzsemet minden bizonnyal elmosta az időjárás. Szerencsére nem így történt. A kávézó oldalát ugyan nem döntötte ki a tömeg, de a példa azt mutatja, hogy három zenére elszánt ember is éppen elég, hogy egy jó hangulatú délutánt eltöltsünk.
Negyed kettőre teljes volt a létszám, bár ezt akkor még nem sejtettem, szóval kissé kidekoráltuk a helyet ukulelés papírgirlandokkal és akkordábrákkal, a hangulat és az esélyegyenlőség megteremtése érdekében.
A dalokat James Hill Booster Uke című könyvéből válogattuk ki, és előzetes kérésre a Tavaszi szél vizet áraszt (csak most esett le, hogy mennyire passzolt az időjáráshoz) is terítékre került, meg néhány egyéb dal, mint az Apor Lázár tánca.
Végül az eső is elállt, a nap is kisütött, szóval kiültünk a teraszra, és még két órát eltöltöttünk zenélve és beszélgetve.
A következő alkalom várhatóan ősszel lesz (pontos dátum még tervezés alatt), amikor minden bizonnyal szintén esni fog, de ez ne tántorítson el senkit a zenétől: csak egy megfelelő „főcímdalt” kell majd választanunk.
