KERESÉS
2015-10-17

Az elmúlt években nagyon sok kedves érdeklődő levelet kaptam ukulelésektől, akik tőlem szerettek volna ukulelézni tanulni. Sajnos azonban - néhány kivételtől eltekintve - nem tudtam megoldani, hogy ukuleleórákat adjak, de mostanra úgy alakultak a körülmények, hogy tudok fogadni tanítványokat. Elsősorban kezdőket várok, olyanokat, akiknek még teljesen új a hangszer vagy esetleg 1-2 hónapja ukuleléznek. 

Kedves leendő Tanítványom, mielőtt jelentkeznél, kérlek, a következőket gondold át: ahhoz, hogy értékhelhető legyen az ukuleletanulásod, legalább 2-3 hónap munkájára szükség lesz, hogy az alapok biztosan menjenek. Ha ügyes és szorgalmas vagy, és a "tanórák" között is sokat gyakorolsz, akkor 1-2 hónapra csökkenhet ez az idő, de mindenképpen szükséges a kitartás, és az, hogy ne félj az esetleges kudarctól. Ami ma még nem megy, de próbálgatod és gyakorlod, az holnap már egyszerű feladatnak fog számítani. Ahogy írom több helyen is, az ukulele hamar megajándékoz a sikerélménnyel. Továbbá kell, hogy legyen saját hangszered. Szívesen megmutatom és kipróbálhatod az én ukuleléimet, de otthon a sajátodon kell majd gyakorolni, így a saját hangszeredet kell jól ismerned, vele kell barátságban lenned.

Az ukuleleórákon az Te igényeidet igyekszem figyelembe venni, és arra törekszem, hogy mielőbb örömmé váljon a pengetés. Az ukuleletanulásnak van elméleti és gyakorlati oldala, e kettőnek a természetes elegyét kapod az órákon. Ez persze nem azt jelenti, hogy előadást tartok, amit jegyzetelni kell, aztán jöhet a gyakorlat. Dehogyis! Az ukuleletanulás játék, az elmélet és a gyakorlat egyszerre van jelen, és célom, hogy a kettőt számodra észrevehetetlenül vegyítve  haladjunk előre az elméleti és a gyakorlati tudásban is.

Ha egyedül szeretnél tanulni, lehet úgy is, de szerintem 2-3 fős minicsoportokban a legjobb. A társaság miatt is, és azért is, mert ha látod, hogy veled ellentétben a társadnak már jól megy a fisz-moll, akkor ráhajtasz Te is arra a fránya akkordra! Ráadásul ennyien már egy kis ukulele-zenekart is tudunk majd alapítani . Ha több egyedüli jelentkező lesz, akkor valószínű, csoportot csinálunk majd. 

Ha érdekel az ukuleletanulás, a bejegyzés címe alatt a "tb79"-re kattintással tudsz üzenetet küldeni nekem. Kérlek, röviden mutatkozz be, írd meg nekem, milyen ukuleléd van, milyen zenéket szeretsz, milyen szintre szeretnél eljutni az ukulelézésben, továbbá bármit, amit fontosnak tartasz, és ha van kérdésed, bátran tedd föl. A tanítás helyszíne: Budapest XVI. kerületében van, amelyet autóval és tömegközlekedéssel is könnyű megközelíteni: az Örs vezér terétől kb. 10 perc busszal.

Végül egy kép a két leglelkesebb tanítványomról .

Persze sajnos nem tőlem tanultak .


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/tanulj-velem-ukulelezni


2015-07-22

Az Ethnosound jóvoltából egy ideje egy Moulin Baton Rouge V1-S Royal szoprán ukulelét nyúzok. Ez a márka viszonylag újnak számít Magyarországon (én legalábbis korábban nem találkoztam vele itthon). Bár én a Lanikait és a Kalát részesítem előnyben, de az általam tesztelt Baton Rouge-t is megkedveltem.

István bloggerünkéhez hasonló alaposságú tesztet, leírást nem készítek, inkább az első benyomásaimat mondom el az alábbi videón, és kicsit pengetek a hangszeren, amelynek a hangereje meglepően nagy ahhoz képest, hogy szoprán hangszer. Szörnyű kimondani, de azt hiszem, még a saját, koafából készült, koncert méretű ukulelém hangerejénél is hangosabb . A fogólapról hiányoznak a bundokat jelölő pöttyök, ezek csak a nyak oldalán találhatók meg. Nem olyan rettenetesen zavaró ez a hiány (sőt utólag pótolhatók is a pöttyök), de kezdőknek azért nem rossz, ha magán a fogólapon is rajta vannak azok a bizonyos jelölők. Ár/érték arányban jó választás ez a hangszer kezdőknek, és azoknak a haladóknak is, akik egy olcsó szoprán ukulelét keresnek.

A Kincs, ami nincs című film zenéjének feldolgozását is ezen az ukulelén játszom, ajánlom a figyelmetekbe a bejegyzést!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/baton-rouge-v1s-royal


2015-07-21

Tudom, a cím nem valami izgalmas, sehol egy "meztelennő" vagy kockás hasú pasi, ennek ellenére mégis borzasztó fontos beszélnünk a metronómról. Emlékszem, gyerekkoromban zongoraórákon gyakran előkerült ez a négyzet alapú gúla a rajta lévő kis fém rudacskával, amely ide-oda billegett egyenletesen és fáradhatatlanul diktálva a tá-tá-tá-tá-tá-tákat, amelyhez tökéletesen igazítani kellett a klimpírozást.

Miről is van szó pontosan? Előttem már biztosan sokezren leírták, megfogalmazták és könyvtárnyi irodalma van az "egyenletes lüktetésnek", a "mérőnek" és a zene tempójának, mégis megkísérlem saját szavaimmal megfogalmazni a legfontosabbakat egy példán keresztül. Hallgassunk meg egy számot - szinte mindegy, hogy mit (tipp: Lenny Kravitz - Are You Gonna Go My Way). Nagy eséllyel bármilyen népszerű, könnyűzenei számot hallgatunk meg, lesz benne dob, amelynek a hangját bárki könnyen el tudja különíteni, ha jól odafigyel. És mit hall? Támtámpámmpámm - támtámpámmpámm - és ez ismétlődik. Néha kicsit variálódik, néha "belepörget" a dobos, néha ritmizál: fő feladata, hogy a zenének megadjon egy alapvető lüktetést. Ahogy haladunk előre egy dalban, maga a dal is halad előre az időben. Nos, a dalnak az időben történő, egyenletes előrehaladását nevezzük egyenletes lüktetésnek, ez pedig állandó tempót biztosít az adott dalnak. Persze mint zenei eszköz, előfordulhat lassítás és gyorsítás dalon belül, de ez azért nem olyan túl gyakori, úgyhogy ettől most vonatkoztassunk el. Miközben tehát hallgatjuk a dalt, tegyük a következőt: kezdjünk el hozzá tapsolni: mintha a nézőtéren ülve hallgatnánk egy koncertet ("Nem látom a kezeket!" ). Ugye, nem nehéz? Ki nem tapsikolt volna már koncerten vagy éppen dobolt a lábával a metrón a többi utas bajusz alatti mosolygását kiváltva. Ha így, tapssal vagy más egyenletes testmozgással "követjük" a dalt, akkor annak a dalnak az egyenletes lüktetését játsszuk.

Fordítsuk meg kicsit a dolgot: a kezünkbe veszünk egy hangszert, és elkezdünk rajta játszani. Annak is - elvileg - kell, hogy legyen egyenletes lüktetése. Viszont ezt sokkal nehezebb megteremteni annál, mint amikor mi igazodunk egy hallott zenéhez, hiszen az agyunkat leköti sok minden más, figyelünk az akkordokra, megy a dallam a fejünkben, ha énekelünk, a dalszövegre is kell koncentrálni, előre kell gondolkodnunk, közben még az egyenletesre is figyelni... nem egyszerű. Kezdőknek ezért is célszerű dalokra rájátszani ukulelével az akkordokat, hiszen a hallott zenéhez könnyebben lehet alkalmazkodni, és ezzel észrevétlenül is gyakorolható az egyenletes játék. A nem egyenletes hangszerjáték ugyanis a legnagyobb bűn, ami elkövethető. Visszatérve a fenti példára: természetesen dob nélkül is minden zenének van egyenletes lüktetése, csak a dob az a hangszer, amelyiket ha figyelünk, akkor a legjobban hallható, érzékelhető közvetlenül a lüktetés.

Ha éppen nincs kéznél egy dobos, vagy nem konkrét dalra szeretnénk akkordozni, akkor nagyon jól jön segítségül a metronóm. A metronóm tulajdonképpen egy borzasztóan egyszerű dobgép. Nincsenek benne különböző hangszínű, hangmagasságú dobok, cintányérok, csak egyszerű kattogás, pittyegés. Mára elkezdtek kikopni a gyerekkoromból ismert, mechanikus metronómok (amelyeket még fel kellett húzni). Ma már inkább digitális metronómokat lehet kapni, amelyeket gyakran hangológéppel építenek egybe. Sőt már az egyszerűbb gitáreffekteknek is van metronóm funkciója. A net pedig tele van metronómprogramokkal, de az is biztos, hogy telefonra is számos metronómalkalmazás tölthető le (gyakran hangolóprogrammal egybegyúrva). Miben segít tehát a metronóm? Beállítjuk a sebességet - pontosabban a tempót -, ezt angolul gyakran bpm-nek (beats per minute, azaz percenkénti ütésnek) nevezik, ami azt jelenti, hogy egy perc alatt hányat üt a metronóm. 90-100 körül már egy kellemes, közepes tempót kapunk. Ha elindítjuk a metronómot, elkezdi monoton módon ütni nekünk a ritmust, mintha egy tévedhetetlen dobos lenne, nekünk pedig nincs más lehetőségünk, alkalmazkodnunk kell hozzá, és az a feladatunk, hogy pontosan kövessük az általa diktált egyenletes lüktetést.

Ha esetleg nem játszunk egyenletesen, rögtön kiderül, amikor másokkal zenélünk együtt, hiszen akkor nem esik szét egy zenekar, ha mindenki pontosan tartja a tempót. Amint egy kicsit is pontatlan bármelyik hangszer, akkor úgy érezzük, hogy "szétesett" a dal, a zenekar. Egyébként éppen az egyszerre történő kezdés és az egyenletes tempó - és nem holmi vagányság - miatt számolnak a dal előtt, hogy "egy-két-egy-két-há'-négy", hiszen a zenekar vezetője így határozza meg pár másodperc alatt a tempót, amelyet a többiek azonnal követnek, amint a számolás után belekezdenek a zenélésbe.

Ahogy az ember hosszú éveken keresztül tanul zenélni, és sokat gyakorol, egyre tökéletesedik az a képessége, hogy külső segítség nélkül tudjon tökéletesen egyenletesen játszani. Kinek kevesebb, kinek több gyakorlás kell hozzá, de az biztos, hogy sokat és türelmesen kell gyakorolni, nem szabad megspórolni a metronómos hangszerjátékot, mivel az egyáltalán nem szégyen, hanem nagyon hasznos.

Minderről a témáról rengeteget lehetne még írni, de a fentiekből talán érthető volt a metronóm lényege, és hogy még jobban segítsem a megértést, a következő videón bemutatok egy csíptetős hangológéppel egybeépített metronómot. Szerintem egy ilyen eszköz az ukulelések (sőt minden zenész) alapfelszereltségébe kellene, hogy tartozzon! Köszönöm ezt a szuper kis szerkentyűt P. S.-nek!

Nomostan... azt olvastam a neten, hogy szexszel mindent el lehet adni, de valószínű, a metronóm fontosságára még nem hívta fel senki így a figyelmet. Ha esetleg elolvastad a bejegyzést, megnézted a videót, és még mindig nem aludtál el, akkor jutalmul nézd meg a két alábbi képet, és jegyezd meg nagyon, de nagyon: ők ketten is rettentően fontosnak tartják a metronómos gyakorlást és az egyenletes pengetést!

És a sok-sok metronómos gyakorlástól bizony a hölgyek és az urak a képen látható irányokba tudnak fejlődni. (Remélhetőleg a hölgyek a bal, az urak a jobb oldali irányt célozzák meg, bár manapság sosem tudni...) Néhány megjegyzés a képekhez: a bal oldali kép témája eredetileg a tenger lett volna, erre kitűnő bizonyíték, hogy a hölgy nincs középen, mert amikor észrevette, hogy készül a kép, balról gyorsan odaugrott törökülésbe, hogy a fényképészt megviccelve ő, ne pedig a távoli messzeségbe vesző tenger látsszon. A jobb oldali kép kicsit megtévesztő lehet, mert sokan gondolnák, hogy csekélységem látható rajta, de a kézben tartott ukulele adja meg a frappáns választ erre a kósza - a valóságtól egyébként távol nem álló - gondolatra. A kép ugyanis nagyjából stimmelne is, de ilyen rusnya zöld ukulelével még nem találkoztam, úgyhogy ezzel lelepleződött az összeesküvés-elmélet, nem én vagyok a képen. Helyette metronómmal gyakorlok éppen...

 


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/a-metronom