KERESÉS
2016-08-03

A blog eddig talán leginkább hanyagolt ukulelekategóriája a bariton ukulele volt. Ez a hiánypótló bejegyzés azért is készülhet most el, mert nemrég volt a sokadik születésnapom (egy ideje nem számolom ), amelyen a családom egy csodálatos, egyedi készítésű ukulelével lepett meg. Mégpedig egy baritonnal. Korábban próbáltam már bariton hangszert, de meglehetősen silány minőségűt, így arról nem is készült post. Ez a mostani hangszer viszont valami fantasztikus, azt hiszem, a legkiválóbb minőségű ukulele, amelyet valaha a kezemben fogtam. A bejegyzésben szereplő képek mind a bariton ukulelém készítése közben készültek. Köszönöm a családomnak, hogy a hátam mögött szervezkedtek hónapokig , és köszönöm a hangszer készítőjének is, Horváth Gábornak ezt az igazán igényes, gyönyörű hangszert!

A bariton ukulele az igazi átmenet az ukulele és a gitár között, hiszen ez a legnagyobb méretű ukulele, és a hangolása is tulajdonképpen megegyezik a gitáréval. Azért írom, hogy tulajdonképpen, mert a gitár hat húrja közül az első négy hangolása tökéletesen ugyanolyan, mint a gitáré. Csakhogy a gitárnak van ugyebár további két mélyebb húrja. Így mondhatjuk azt, hogy a bariton ukulele két dologban különbözik egy gitártól: kisebb a teste, és a gitár két mély húrja hiányzik róla.

Természetesen egyéni igényektől és húrtól függ, hogyan hangoljuk a bariton ukulelét, de ha a standardet követjük (ahogy én is), akkor a bariton ukulele húrjai (mélytől a magas irányában): DGHE. Ezt meglátva sok ukulelés máris elkezd aggódni, hiszen a GCEA-hoz van trenírozva a szemünk, fülünk, agyunk, mihez kezdünk hát ezzel a hangolással? Nos, nem kell kétségbe esni, a megtanult "akkordformák" - tehát az, hogy a kezünket és az ujjainkat hogyan tartjuk egy-egy akkord lefogása közben - tökéletesen hasznosíthatók a bariton ukulelén, de.... És most egy kis minimális matek - zeneelmélet következik: a GCEA húrok között abszolút értelemben ugyanakkora hangközök vannak, mint a DGHE között: G-C - tiszta kvart, C-E - nagy terc és E-A tiszta kvart. A D-G szintén tiszta kvart, a G-H ugyanúgy nagy terc és a H-E megint csak tiszta kvart. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, amit az előbb írtam, tehát "értelmes" akkordot kapunk a DGHE hangolás esetén, ha a GCEA-s hangolású ukulelén megszokott 0003 (azaz C-dúr) formát fogjuk le. De akkor mi a különbség? Egyszerű: ami a GCEA-n C-dúr (0003), az a DGHE-n G-dúrnak felel meg! Innentől kezdve nagyon intenzív agytornára van szükségünk, ha valós időben akarunk "áttenni" egy-egy dalt a két különböző hangolás között.

A DGHE és a GCEA hangolása között (tehát nem az egyes hangszer húrjai, hanem a bariton és "nem bariton" hangszer hangolása között) tiszta kvart hangköztávolság van (most eltekintünk a "magas" G-húrtól, zeneelméleti értelemben most tökmindegy, hogy az a G hang melyik oktávban szólal meg) fölfelé, tiszta kvint lefelé, ugyanoda jutunk, bármelyiket is alkalmazzuk. A recept tehát a következő: ha tudom, hogy C-dúrt kell játszanom a bariton ukulelén, akkor a C-hez képest megkeresem a tisztva kvartot fölfelé, ami nem más, mint az F. Ekkor az F-dúr régóta ismert "alakzatát" (2010) fogom le a bariton hangszeren, ami C-dúr hangzását eredményezi a baritonon. Érdekes, mi? Még egyszer tehát: baritonon a C-dúrt így fogom le, mint az F-dúrt nem baritonon: 2010. Most még egyszer leírom, amit fent is: a már megtanult akkordformulák működnek bariton hangszeren is, csak éppen másik akkord hallatszik! Másik példa: ha a dalban G-dúr következik, akkor azt baritonon úgy játsszuk le, hogy megkeressük a G-hez képest fölfelé a tiszta kvartot, ami éppen C. Tehát ha bariton hangszeren 0003-at fogunk, G-dúr fog szólni!!!

Mielőtt bárki megijedne: a gyakorlatban nem muszáj tudnunk ezt a mögöttes elméletet, sőt ha az ember minél többet játszik baritonon, megszokja ezt az automatikus eltolást, és mechanikusan is tudni fogja az akkordok oda-vissza "konvertálását". Az elmélet akkor viszont nagyon jól jön, ha egy ritkábban használt akkordba botlunk, mert akkor azonnal tudunk reagálni, és le tudjuk fogni pár mp-es gondokodás után a húrokat a megfelelő bundon. Természetesen megoldás lehet az is, hogy valaki egyszerűen bebiflázza az "akkordpárokat": a C megfelel G-nek baritonon, a D megfelel A-nak, az E H-nak, az F C-nek, a G D-nek, az A E-nek, a H F#-nek (és így tovább a módosított hangokra (#, b) is megfelelően alkalmazva). A megfeleltetésnél pedig tökéletesen mindegy hogy dúr, moll, szűkített vagy bővített akkordról van szó, az alaphang a lényeg.

Ez tehát a recept arra az esetre, amikor a GCEA hangolásról át akarunk ültetni valamit a DGHE hangolásra. De van egy másik lehetőség is, ez viszont érinti az énekest és a hangszereket is, ha esetleg együtt zenélünk valakivel. Adott dal simán eljátszható ugyanazokkal a fogásokkal a baritonon, mint amilyennel egy GCEA hangolású ukulelén játszanánk: azaz ha C-dúr következik, a fenti "átalakítást" nem végezzük el, nem játsszuk a bariton 2010 C-dúrját, hanem a megszokott 0001-et fogjuk le a baritonon. A különbség értelemszerűen az lesz, hogy a DGHE hangolású ukulelén egyszerűen mélyebben fog szólni a dal. Ehhez alkalmazkodnia kell az énekesnek, többi hangszernek. Ilyenkor előfordulhat, hogy az énekesnek túl mély lesz esetleg a hangfekvés, de ha esetleg a GCEA-s hangolású ukulelén volt olyan gondja, hogy túl magasan kell énekelnie, akkor örülni fog, mert a baritonon ugyanazon fogások miatt lejjebb fog szólni a dal. (A transzponálásról bővebben ebben a bejegyzésben olvashatsz!)

Aztán a legérdekesebb az, amikor egy bariton és pl. egy koncert méretű ukulelén játszanak egyszerre két zenész: az eltérő hangolás miatt ugyanis kéztartás teljesen más lesz, mégis ugyanazt az akkord hallatszik.

Visszatérve az én csodálatos bariton hangszeremre: sokkal inkább gitár hangzása van a két fémborítású húr és a nagyobb hangszertest miatt. Ha nem tudná a hallgató, min játszom, joggal tévedne, és mondaná, hogy gitárt hall.

Egy újabb bejegyzésben szeretném folytatni a bariton ukulele bemutatását és összehasonlítását a kisebb társaival (reményeim szerint videóval, de egyelőre technikai akadálya van a videókészítésnek, ezért ha valakinek van egy kiváló képet és még szuperebb hangot rögzítő kamerája - esetleg külön mikrofonja -, amivel nem tud mit kezdeni, gondoljon rám bátran ).


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/a-bariton-ukulele-i


2016-04-10

Hányszor megfordult a fejünkben, amikor egy szoprán méretű ukulelén játszottunk valamit, hogy hú, ez milyen jól szólna baritonon? Kétszer már biztosan.  De azzal a gondolattal feltehetően már sokszor eljátszottunk, hogy kipróbálnánk más méretű hangszert, vagy éppen hasznos lenne, ha kéznél lehetne egyszerre több, különböző méretű ukulele.

Az alábbi képen és videón látható, hogy erre a piaci résre reagált egy találékony hangszergyártó, és megalkotta a négynyakú ukulelét. Arra sajnos kevés esélyt látok, hogy ezt személyesen tesztelhessem, pedig szívesen kipróbálnám ezt a szörnyszülöttet .

A hangszer teste mondjuk már ránézésre sem kecsegtet túl sok jóval már ami a hangzást illeti, de cserében legalább négy nyakon zúzhatunk. Szerintem a koncert és a bariton nyakon nem lehet valami kényelmes játszani, mert elég közel van az alatta lévő szoprán és tenor nyak, engem legalábbis biztosan zavarna a közelsége.

Az ukulele egyik legjobb tulajdonsága a könnyű szállíthatóság, hiszen pici hangszerről van szó. Ezt a négynyakút leszámítva, hiszen ennek azért méretes tok kell. Ráadásul a bariton hangzáshoz már "rendes" test szükséges, így annak a nyaknak nincs túl sok értelme. Úgyhogy ezt a hangszert inkább csak az érdekessége miatt próbálnám ki, és ha egy 50 ukuleléből álló gyűjteményt össze kellene állítanom, ezt azért biztosan beleválogatnám mint érdekességet .

Mi a véleményetek erről a különös ukuleléről?


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/a-negynyaku


2015-12-30

Kedves Ukulelések!

Kérem, engedjétek meg, hogy az idei utolsó blogbejegyzésben egy kicsit nosztalgiázzak, ugyanis pontosan öt évvel ezelőtt, 2010. december 30-án indult el a Magyar Ukulele Blog (boldog ötödik születésnapot! ). Bár az öt év nem olyan hatalmas idő, hogy olyan borzasztóan sokat lehetne nosztalgiázni, de nekem mégiscsak egy mérföldkő, hiszen egy eseményekkel bővelkedő fél évtized munkájának eredményét látjátok, amikor megnyitjátok a www.ukulele.hu oldalt.

Hogyan indult az "egész"? Az elhatározás, ötlet csak úgy jött, nem is tudom, honnan. Talán arra gondoltam, hogyha nekem ilyen sok örömet jelent ez a kis hangszer, akkor megpróbálom népszerűsíteni, hogy minél többen megtapasztalják a zenélés örömét. Rákerestem a neten, de magyar blogot még nem láttam... Ezután már csak a blog címét kellett regisztrálnom. Aki esetleg csak néhány hónapja ukulelézik, talán nem is tudja, hogy több mint négy évig a blog.hu adott nekünk otthon, és uksi.blog.hu néven voltak elérhetők az írások, videók. Mi ez az "uksi" név? Amikor regisztrálni szerettem volna az ukulele.blog.hu-t, az a cím már sajnos foglalt volt (aztán időközben a blog.hu-s adminisztrátoroknak köszönhetően megkaptuk az ukulele.blog.hu-t valamikor 2013-ban), ezért végül kitaláltam egy becenevet az ukulelének, így született meg az "uksi" előtag a blog.hu elé. Érkezett olyan visszajelzés, hogy nem vagyok én nyelvújító, mi ez az uksi, az igazából ukulele. Valóban, de a blognak - az előbb leírtak szerint - kellett egy cím. Aztán az uksi szó valahogy megragadt a Kedves Olvasóim szóhasználatában, és nagyon sokan így becézik szóban és írásban is ezt a csodálatos hangszert. Lehet, hogy majd az "uksi" szót is emlegetik a nyelvészek mint a XXI. századi nyelvújítás egyik kiváló példáját. Mindenesetre biztosan jobb, mintha azt találtam volna ki, hogy négyhúrászati-pöngetészet.

Visszatérve a kezdeti évekre: az első bejegyzések között jelent meg a Let It Be oktatóvideója, amely az egyik legnépszerűbb bejegyzés azóta is, a videó jelen sorok írásának pillanatában 128.917 megtekintéssel büszkélkedik, és számos külföldi oldalon megosztották (még ha magyarul is karattyolok rajta, persze azóta készült hozzá angol felirat). A Let It Be-n kívül még több mint 30 dalról készült videó "rendes" oktatóvideó vagy éppen kicsit viccesebb/érdekesebb feldolgozás (pl. az ikertesókkal játszott I Feel Fine vagy éppen a What's Up). A jövőben szeretnék még sokkal több oktatóvideót készíteni, csak tudjátok, hogy van ez, az időhiány de vil miatt nem olyan egyszerű ez. Aki már készített hasonló videót, tudja, mennyi munka van egy-egy ilyenben: az még csak a kezdet, hogy feljátszom a dalt videóra, utána azt még meg kell vágni, feliratozni, videót renderelni, aztán feltölteni YouTube-ra, és hozzá postot írni... Úgyhogy nem megy az egyik pillanatról a másikra .

Írtam számos olyan bejegyzést, amelyekkel szeretném meghozni a Kedves Olvasóim kedvét az ukuleletanuláshoz, ezek az írások a "Még nincs ukulelém!" cím alatt szerepelnek jobb oldalon. Ezek közül az egyik legnépszerűbb írásom - igaz, nem közvetlenül az ukuleléhez kapcsolódik - "A zenehallgatásról" címmel jelent meg, ez az index.hu főoldalára is kikerült.

Az ukulelevásárlással, -választással kapcsolatban is készült jónéhány bejegyzés, melyek szintén a legolvasottabb postok között vannak. Külön öröm volt számomra, hogy az eltelt néhány év alatt nagyon sokféle ukulelét fogdoshattam meg, próbálhattam ki, szinte kivétel nélkül sajnálatom őket visszaadni teszt után. Hiába, a gyűjtőszenvedély hamar felébred az ukulelésekben .


A kipróbálásra váró ukulelék

Igyekeztem olyan bejegyzéseket, videókat is készíteni, amelyekben lépésről lépésre elmondom, szerintem hogyan érdemes nekiállni az ukuleletanulásnak, hogy azok is bele tudjanak vágni, akiknek még sohasem volt hangszer (ukulele) a kezükben. Ezeket a videókat gyűjtöttem össze a jobb oldali listában a "Már van ukulelém!" blokkban.

Tudom, hogy az írások és a videók nem tökéletesek, és nyilván nem is szentírás, ami azokban megjelenik, elhangzik. Egy dolgot szerettem volna és szeretnék a jövőben is: sok-sok információt átadni, megosztani veletek, hogy az "emberiség közös nyelve" (hú, milyen nagy szavak!), a ZENE, a ZENÉLÉS - illetve ehhez kapcsolódóan a zenetanulás - szeretete és öröme minél több Olvasóhoz eljusson, és "megfertőzzön" Benneteket, hogy érezzétek úgy, hogy "ezt nekem is ki kell próbálnom!".

Szeretném megköszönni a családomnak a türelmet, hogy oly' sokat nélkülöztek engem, amikor éppen "uksi videót" forgattam, videót, bejegyzést szerkesztettem vagy éppen az ukulele.hu programkódját pötyögtem. Szintén köszönöm Virágnak az önzetlen segítséget, amikor a blog angol változatához (ukenplay.blogspot.com) fordításokat készített nekem. Sajnos az angol blog project elhalt, egyszerűen erre már tényleg nincs időm. Joe-nak is köszönöm a segítséget, mert amikor az ukulele.hu programozása során kérdésem volt, ő rögtön tudta a választ a legelvetemültebb problémákra is. Sanyinak is órási köszönet azért a csodálatos dizájnért, amelyet jelen pillanatban is láttok az ukulele.hu-n.

Örülök, hogy a blog révén sok olyan embert megismerhettem, akik szintén szeretik az ukulelét. Így találkoztam Mike-kal és Neil-lel is, akik az oregoni Portlandből Magyarországra látogatva nemcsak azt tartották fontosnak, hogy hazánk nevezetességeit megismerjék, hanem azt is, hogy ukulelés társat találjanak itt. Köszönöm az Ethnosoundnak és a MONO-nak, hogy a blog, illetve az ukulele.hu partnereivé váltak.

Mérhetetlen köszönet nektek is, Kedves Olvasóim, hiszen a statisztikákat látva tudom, mennyien olvassátok a blogot, a honlapot, tudom tehát, hogy a munkám nem pusztába kiáltott szó, és külön köszönet azoknak, akik Facebookon vagy e-mailben bármilyen visszajelzést (leggyakrabban köszönő sorokat!!! ) írtak, hiszen ezzel egyrészt megmelengették a szívemet, másrészt a blog, honlap jobbá tételéhez hozzájárultak. A Facebook-közösségnek is köszönöm a mostanra összegyűlt több mint 700 like-ot (ma pontosan 720).

Végül el kell mondanom nektek, hogy a tavaly megszületett kislányommal - aki két napja múlt 19 hónapos - majdnem minden nap ukulelézünk, amely abból áll, hogy egy-dalt ukulelézek ő pedig vagy táncol, vagy odajön, és óvatosan végigsimítja a négy húrt, én pedig úgy látom, hogy nagyon élvezi a közös családi éneklést, közös zenélést, és persze már mondani is tudja, hogy:

Persze nemcsak kérésre teszi ezt, legutóbb egy vonósnégyest látva felragyogott az arca, és annyit mondott, hogy "ukulele" .

Nagyon boldog, ukulelézésben gazdag új évet kívánok mindenkinek!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/4-hur-5-ev