Néhány hónapja egy érdekes levél esett be az ukulelés postaládámba. Az üzenetet nem más írta, mint mrgergoke, aki egy roppant érdekes blogot üzemeltet, ami nem más, mint a "RendeljKínait Blog". Azért is lepődtem meg a levélen, mert ez a blog elektronikus kütyükkel foglalkozik. Ehhez képest a levél egy kínából - kb. 8.000,- forintért - rendelt ukuleléről szólt, és tartalmazott egy megtisztelő felkérést is, mégpedig azt, hogy teszteljem ezt az uksit, mert éppen ez akadt mrgergoke hálójába egy rendelés során

Természetesen igent mondtam, és nagyon örültem a kihívásnak, hiszen tudjuk: sok ukulelét (vagy ukulelealkatrészt) eleve kínában gyártanak, aztán valamilyen márkanév alatt (esetlegesen némi utólagos csiszolgatást követően) eladják. Ráadásul komoly előítéleteim vannak az ilyen olcsó hangszerekkel kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy ez a kínai - egyébként Andoer márkájú - ukulele változtat-e valamilyen irányban az előítéletemen:

Ahogy a videón utalok rá, a húrok tényleg kifogástalanok voltak, de inkább vegyes volt a kép (hang), és az előítéletem igazolódott. Hangszert eleve kockázatos külföldről rendelni, de ukulele esetén néha rá vagyunk kényszerülve, mert itthon azért nem olyan nagy a választék. Egy nyolcezer forintos ukulelével olyan rettentően nagyot nem bukunk anyagilag, de azért mégsem mindegy, hogy a pénzünkért mit kapunk. Bármennyire is bíztam a csodában és kellemes meglepetést vártam, ennek az uksinak a hamissága visszarángatott a földre, és a jól berögzült igazságok jutottak eszembe: olcsó hangszert csak kipróbálás után, hozzáértő vegyen, hátha kifog egy olyat, ami jól sikerült vagy kevés bütyköléssel helyrehozható, egyébként csalódás érhet. Ez az ukulele inkább játékszernek tekinthető, annak nem javasolt, aki komolyan, hosszú távra tervez.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy ezért az árért cserébe túl nagy kompromisszumot kell kötnünk, hacsak nem vagyunk eszméletlenül szerencsések, és kifogunk egy hibátlant, vagy időt és pénzt nem kímélve helyretetetjük a hangszert (de akkor már vegyünk egy alapból jót). Aki olcsón szeretné megúszni, hogy egyáltalán kipróbáljon egy ukulelét, vehet egy ilyet, aztán idővel fog venni egy újabbat, nagyobbat, jobbat

Aki már keresett már a neten ukulelés videókat, annak biztosan nem ismeretlen James Hill neve. Aki mégsem tudná, hogy ki ő, annak itt egy mára már ikonikussá vált előadása.

Ez a kanadai úriember nem csak mestere, de elkötelezett mentora is a hangszerének. Olyannyira, hogy számos tankönyv mellett létrehozott egy internetes portált az önálló ukuleletanulást támogatandó. Egy évnyi tagság után úgy gondoltam, hogy érdemes beszámolnom a tapasztalataimról.

A portál neve The Ukulele Way, azaz „Az ukulele-út”. Valóban egy útról van szó, amelyhez Hill adja az iránytűt. Persze az iránytűt is csak képletesen kell érteni, valójában videóleckékről van szó. Erre persze mondhatnánk, hogy abban meg mi a pláne, a net tele van videókkal. Az Ukulele Way annyival több a videómegosztókat gyakorlatilag végignézhetetlen mennyiségben megtöltő „hogyan játsszuk” instrukcióknál, hogy Hill komplex módszertant épített fel, amelyet követve végül egyetlen hangszeren áll össze a dallam, a harmónia és ritmus hármasa (lásd a fenti videót).

A videóleckék hat könyvre vannak osztva, aszerint, hogy milyen fő téma köré csoportosulnak, és természetesen a könyvek egymás után értelmezendőek, mert nagyban építenek az előzőleg tárgyaltakra. A könyv szó nem véletlen, hiszen nyomtatott formában is megvásárolhatók (melléjük hanganyag is jár CD-n). Az egyes könyvek 9-14 leckét tartalmaznak; az üres húrok pengetésétől az dallamok harmonizációján át az improvizációig széles spektrumot ölelnek fel, és a technikák és zeneelmélet bemutatásához a klasszikustól a bluesig mindenféle zeneművet felhasznál bennük.

Ha már játszunk valamennyire, vagy csak nem akarunk szorgalmas diák módjára egyesével végigmenni a leckéken, hanem valamilyen célt tűztünk ki magunknak (olyasmiket, mint „szeretnék elmélyedni a zeneelméletben”, „szeretném bővíteni a klasszikus repertoáromat”), arra is megoldást ad az oldal, Hill ugyanis hatféle fő témakör mentén csokorba gyűjtötte a releváns leckéket.

A módszertan alapvetően az önálló tanulást segíti, ezért gyakorlási napló és egyéb célkitűzést és önértékelést szolgáló segédletek is letölthetők az oldalról.

Külön bónusz, hogy minden videó elkészült lineáris hangolásra is, ugyanis számos különbség adódik, ha az ember mély G-vel szerelt hangszeren játszik, és a videókban ezeket a különbségeket ki is emeli. Továbbá minden lecke D6-hangoláshoz való párja is is megtalálható (a D6 – a-d-fisz-h – hangolás főként Kanadában népszerű).

Amiről még szólnom kell, és ami az Ukulele Way-t igazán egyedivé teszi, az az online közösség, amely köré szerveződik. Az oldal ugyanis közösségi portálként is funkcionál, ahol minden az ukuleléről szól. Itt megoszthatjuk a videóinkat, hangfelvételeinket, képeinket, és ami a legfontosabb, kérdezhetünk is. Mivel a többezer felhasználó minden lehetséges szintet képvisel (maga Hill is aktív tagja), tűnjék bármilyen egyszerűnek a kérdésünk, a tapasztalatom azt mutatja, hogy nem marad megválaszolatlanul.

Na és mennyibe is kerül ez? Mert hát ahhoz túl szépen hangzik, hogy ingyen legyen. Ahhoz, hogy belepillantsunk, mit kapunk, elég csak kattintani, ha regisztrálunk, akkor hozzáférést kapunk 11 ingyenes leckéhez és a közösségi felülethez, a teljes (minden leckét mindkét hangoláshoz) magában foglaló hozzáférés pedig havi kilenc kanadai dollárba kerül, így kipróbálni akkor is megéri, ha egy hónap után végül rájövünk, hogy nem nekünk való.

Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk: lehet bármilyen gondosan összeállított a tananyag, gyakorolni magunknak kell! 

Egy ismerősöm mutatott egy kottát nemrégiben, és feltűnt az alján a lábléc, amiben a készítéshez használt szoftver neve szerepelt. Mivel régóta kerestem valamiféle alkalmazást, amivel szebb - és utólag könnyebben korrigálható - kottákat lehet szerkeszteni, mint én tudok ceruzával a lila kottafüzetbe, gondoltam, megnézem, mit tud.

A szoftver neve Lilypond, két évtizede kezdték el fejleszteni, és mint kiderült, GNU licenszes, azaz ingyenesen használható. Ami leginkább megfogott, hogy szöveges alapú, ezt szoftverfejlesztő lévén a lelkivilágomhoz nagyon közel állónak találtam. A program a grafikus (illetve bármilyen) kezelői felület hiánya ellenére mindent tud, ami egy amatőr zenésznek kellhet (valójában sokkal többet is, de minden lehetőséget még nem volt alkalmam megvizsgálni). A működése a következő: egy szövegfájlban megfelelő szintaxissal leírt zeneműveket egy szép kottát tartalmazó pdf-fé konvertálja. Megmutatom egy klasszikus példán, mi a kimenete: 

Ezt a rövid kis szösszenetet mintegy ötven sor kóddal tudjuk leírni, ami riasztóak tűnhet elsőre, de a szoftver rengeteg lehetőséget rejt. A legtöbb hangszerhez automatikusan tud tabulatúrát generálni, amelyen (ahogyan a fenti példában is látható) a hangok húrhoz rendelése hangonként felülírható, énekszöveget, akkordokat és egyéb megjegyzéseket is fűzhetünk a kottánkhoz, sőt, egy plusz sor beszúrásával traszponálhatjuk a kész kottánkat más hangnembe. A tabulatúrákon a húrok hangolása egyedi módon is beállítható, tehát akinek Taimane Gardner öthúros, két mély G-vel szerelt ukuleléje az álma, annak sem kell elkeserednie.

A szerkesztőnek van online változata is, itt szerkesztés közben kottánk előnézetben látszik, és ha kész, egy kattintással letölthető.

Egy alaposabb leírást jelen blogposzt keretén belül nem tartok célravezetőnek, különösen, mivel a kézikönyv meglehetősen részletes, és példákkal jól teletűzdelt, de mindenkinek csak javasloni tudom, hogy tegyen egy próbát.