James Hill - Anne Janelle: Many a Moon (2019) - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Egy nagyon-nagyon új lemezt hallgatunk most meg, annyira új, hogy hivatalosan csak holnap fog megjelenni. Friss, ropogós, de régi, bevált recept alapján: Many a Moon - James Hill és Anne Janelle duólemeze.

A lemezen Anne és James tizennyolc kedvenc száma hallható, amelyek persze mindegyikét előadták már pár százszor. Ezúttal azonban csak a kettejükről szól a lemez, ukulele, cselló és ének, tisztán és egyszerűen (bár megjegyzem, hogy meglehetősen stílusos dolog „Best of” lemezhez teljesen újrahangszerelni minden számot).

Az első rögtön két dal - a címe Assam / Like A Bird - amelyeket  John King és John Kavanagh (róla még lesz szó itt a blogon) emlékére írták egyszer, amikor egy határátlépésre kellett napokat várakozniuk valahol Ázsiában.

Ezután felváltva jönnek Anne és James számai: a második a Beauty Remains című lemezről van, és bár az eredetiben zongora, klarinét és egyéb fúvósok is felhangzanak, itt egyáltalán nem hiányoltam őket.

A következő a New Moon, az Old Silo nyitószáma. Elképesztő, hogy mennyire más tud lenni ugyanaz a szám, ha áthangszerlik. Az eredeti verzió (miután egy egész nyáron át az a lemez szólt az autónkban) „a napsütésben megyünk bele a világba” - hangulata után ez egy kicsit nyugodtabb, inkább az őszbe hajlik. Na de aztán jön a Good Lover, aminek szerintem csak használ a minimalista stílus: nagyon jól kiemeli az egyik legjobb ukulele-riffet, amit valaha hallottam, és James lábmunkája csak mégjobban ráerősít az ukulele és a cselló kontrasztjára. Abszolút telitalálat! Ez a hangulat folytódik a Hand Over My Heart-tal, és a két - női és férfi szemszögből mesélő - szerelmes dal egymás után nagyon szépen rímel egymásra.

Az Feeling Beautiful első olyan szám, amiben más hangszer is megszólal: egy szájharmonika. Az eredetiben James hegedűje szól, de nyilván itt olyan hangszer kellett - hiszen élőben vették fel - amit az ukulele mellett is meg tud szólaltatni.

Szintén egy másik kedvencem az If Wishes Were Horses, dalszövege tele zseniális hasonlatokkal, és a hangszerek szinte teljesen háttérben maradnak. A házaspár hangja csodálatos együtt, teljesen erre építik a követekező számot is: A Black is the Colour egy régi skót dal, és csak ritmus kíséri az éneket - nagyon szeretem ezt a feldolgozást, magával ragadó a ritmusa. A lemez ezután tesz egy kis dzsesszes kitérőt: a Lying in wait mintha egy menő bár színpadáról szólna.

Tényleg a legjobb számaikat válogatták össze, az In The Morning az I Didn't Want to Break It lemezről tökéletes nyitó szám - az album felénél járunk, ha LP lenne, ezzel kezdődne a B oldal.

Nem győzöm eleget kiemelni, hogy mennyire más hangulatot tud adni egy dalnak az áthangszerelés: a Gold Digger-ben eredetileg hat hangszer szól, amit itt kettővel kell megoldani és nagyszerűen sikerül is nekik. Az ezután következő szám, az Ah, Poor Bird is annyira más mint a korábbi feldolgozás, hogy fel sem ismertem elsőre: eredetileg az intróban is ének szól, itt viszont ukulele játssza. Felsejlik ugyan néhol, de kissé sötétebb hangulatú, amit a cselló még jobban aláhúz. Aztán persze elindul a lábritmus, de a cselló továbbra is ott hallható a háttérben, és nem engedi el a melankólikus hangulatot. Az improvizatív átkötés a lábritmussal a szám közepén a kedvencem: érezni, ahogy belefeledkeznek a zenébe, és tökéletes az összhang.

Innentől a lemez végéig megmarad ez a sordó lendület, az utolsó négy szám pedig tényleg a legmenőbbek közül van, semmi sallang, nagyszerű dalok, sok improvizáció hegedűn, csellón, ukulelén. Annyira intenzív, hogy abba is kellett hagynom az írást, hogy a zenére figyeljek.

A lemez végére pedig felkerült egy meglepetésszám is, amivel James híres lett: a Billie Jean ukulele-drumbeat feldolgozása, ezúttal csellóval is kísérve, ahogy a koncertjeiken is.

Hallgassátok, piszok jó lemez.

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/james-hill-anne-janelle-many-a-moon-2019

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2018-09-24
Az elmúlt 2-3 évben több dalt is feldolgoztam (nem mindből lett - egyelőre - blogbejegyzés) a kiváló olasz duó filmjeiből, amelyek hangulatának alapvetően meghatározó eleme a zene. Akár a vadnyugaton, akár a modern időkben osztják a pofonokat, tökéletesen illeszkedő aláfestő...

Gáll Tamás 2021-08-18
A 60-as évek egyik legnépszerűbb amerikai együttesétől, a Creedence Clearwater Revivaltől egy újabb dalt dolgoztam fel, mégpedig a Bad Moon Rising-ot. A Proud Mary és a Have You Ever Seen the Rain mellett ez is a legnépszerűbb dalaik közé tartozik. Akik járnak ukuleletalálkozókra, megszokhatták,...

Gáll Tamás 2020-01-06
A G-moll a részeg ember lépcsője, vagyis ha az E-mollra azt mondhatjuk, hogy szép, szabályos lépcső, akkor a G-moll olyan, mintha a kőműves nem tudta volna sorbarendezni a téglákat méret szerint. A G-dúrhoz képest egy hang az eltérés, de annak az elhelyezkedése miatt a lefogási...

Gáll Tamás 2016-08-11
Kezdőkben és haladókban is gyakran felmerül a kérdés: mit gyakoroljak, hogyan tovább? A haladók talán könnyebben feltalálják magukat, de a kezdők, akik még az akkordozás rejtelmeivel ismerkednek, lehet, hogy elakadnak. Ennek a megoldására találtam egy nagyon jó kis...

Gáll Tamás 2021-05-13
Egy igazán komoly Lanikait próbálhattam ki nemrég: egy ziricote fából készült tenor méretű, gyönyörű ukuleléhez volt szerencsém. Minden ízében kidolgozott ez a Lanikai, teljesen makulátlan a külseje, élvezetes végigsimítani a nyakát: a fa tapintása...

Gáll Tamás 2011-02-20
A 67-es út című Republic-dallal (amely az előző szavazáson dobogós lett) három új akkordot tanulunk meg, a G-dúrt pedig "ismételjük", mert azt a Let It Be-nél már memorizáltunk. A három új akkord: D-dúr, A-dúr és a H-moll. Fontos: ha az akkordnál...

Gáll Tamás 2020-07-27
A C-dúr7 - vagy rövidebben a C7 - a világ legkönnyebb akkordjai közé tartozik. Egyszerűsége a C-dúréval vetekszik. Egy hibát elkövettem a videóban, mégpedig azt, hogy az alternatív lefogási módot nem mutattam meg. A C7 nem csak a bal oldalon - és a videóban látható...

Gáll Tamás 2014-08-19
Szerintem ezt az "oldie"-t mindenki ismeri, könnyen megjegyezhető dalszövege miatt pedig nem kell sokat vacakolnunk a sorok memorizálásával, hiszen egy határozott "Tequila"-kiáltással el is intézhetjük az "éneklést". A nóta - melyet a The Champs együttes szerzett 1958-ban és '59-ben...

Gáll Tamás 2019-04-23
A szokásos hangszerbemutatós-daltanulós bejegyzéseimet megszakítom egy - talán - érdekes témával. Több bejegyzésben foglalkoztunk azzal, hogy miért érdemes megtanulni zenélni és persze ukulelézni, és hogy milyen jótékony hatásai vannak...