KERESÉS
Schäfer Zsolt .:. 2019-05-15

Egy nagyon-nagyon új lemezt hallgatunk most meg, annyira új, hogy hivatalosan csak holnap fog megjelenni. Friss, ropogós, de régi, bevált recept alapján: Many a Moon - James Hill és Anne Janelle duólemeze.

A lemezen Anne és James tizennyolc kedvenc száma hallható, amelyek persze mindegyikét előadták már pár százszor. Ezúttal azonban csak a kettejükről szól a lemez, ukulele, cselló és ének, tisztán és egyszerűen (bár megjegyzem, hogy meglehetősen stílusos dolog „Best of” lemezhez teljesen újrahangszerelni minden számot).

Az első rögtön két dal - a címe Assam / Like A Bird - amelyeket  John King és John Kavanagh (róla még lesz szó itt a blogon) emlékére írták egyszer, amikor egy határátlépésre kellett napokat várakozniuk valahol Ázsiában.

Ezután felváltva jönnek Anne és James számai: a második a Beauty Remains című lemezről van, és bár az eredetiben zongora, klarinét és egyéb fúvósok is felhangzanak, itt egyáltalán nem hiányoltam őket.

A következő a New Moon, az Old Silo nyitószáma. Elképesztő, hogy mennyire más tud lenni ugyanaz a szám, ha áthangszerlik. Az eredeti verzió (miután egy egész nyáron át az a lemez szólt az autónkban) „a napsütésben megyünk bele a világba” - hangulata után ez egy kicsit nyugodtabb, inkább az őszbe hajlik. Na de aztán jön a Good Lover, aminek szerintem csak használ a minimalista stílus: nagyon jól kiemeli az egyik legjobb ukulele-riffet, amit valaha hallottam, és James lábmunkája csak mégjobban ráerősít az ukulele és a cselló kontrasztjára. Abszolút telitalálat! Ez a hangulat folytódik a Hand Over My Heart-tal, és a két - női és férfi szemszögből mesélő - szerelmes dal egymás után nagyon szépen rímel egymásra.

Az Feeling Beautiful első olyan szám, amiben más hangszer is megszólal: egy szájharmonika. Az eredetiben James hegedűje szól, de nyilván itt olyan hangszer kellett - hiszen élőben vették fel - amit az ukulele mellett is meg tud szólaltatni.

Szintén egy másik kedvencem az If Wishes Were Horses, dalszövege tele zseniális hasonlatokkal, és a hangszerek szinte teljesen háttérben maradnak. A házaspár hangja csodálatos együtt, teljesen erre építik a követekező számot is: A Black is the Colour egy régi skót dal, és csak ritmus kíséri az éneket - nagyon szeretem ezt a feldolgozást, magával ragadó a ritmusa. A lemez ezután tesz egy kis dzsesszes kitérőt: a Lying in wait mintha egy menő bár színpadáról szólna.

Tényleg a legjobb számaikat válogatták össze, az In The Morning az I Didn't Want to Break It lemezről tökéletes nyitó szám - az album felénél járunk, ha LP lenne, ezzel kezdődne a B oldal.

Nem győzöm eleget kiemelni, hogy mennyire más hangulatot tud adni egy dalnak az áthangszerelés: a Gold Digger-ben eredetileg hat hangszer szól, amit itt kettővel kell megoldani és nagyszerűen sikerül is nekik. Az ezután következő szám, az Ah, Poor Bird is annyira más mint a korábbi feldolgozás, hogy fel sem ismertem elsőre: eredetileg az intróban is ének szól, itt viszont ukulele játssza. Felsejlik ugyan néhol, de kissé sötétebb hangulatú, amit a cselló még jobban aláhúz. Aztán persze elindul a lábritmus, de a cselló továbbra is ott hallható a háttérben, és nem engedi el a melankólikus hangulatot. Az improvizatív átkötés a lábritmussal a szám közepén a kedvencem: érezni, ahogy belefeledkeznek a zenébe, és tökéletes az összhang.

Innentől a lemez végéig megmarad ez a sordó lendület, az utolsó négy szám pedig tényleg a legmenőbbek közül van, semmi sallang, nagyszerű dalok, sok improvizáció hegedűn, csellón, ukulelén. Annyira intenzív, hogy abba is kellett hagynom az írást, hogy a zenére figyeljek.

A lemez végére pedig felkerült egy meglepetésszám is, amivel James híres lett: a Billie Jean ukulele-drumbeat feldolgozása, ezúttal csellóval is kísérve, ahogy a koncertjeiken is.

Hallgassátok, piszok jó lemez.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/james-hill-anne-janelle-many-a-moon-2019

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2018-07-26
Izgalmas volt a történelmi workshop szervezése, hiszen ez volt Magyarországon az első olyan workshop, amelyet egy világszinten is elismert ukuleleoktató vezetett. Nem is tudom, hol kezdjem az élménybeszámolót, mert még annyira az események hatása alatt vagyok. Először is a workshop elején elmondo...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-07-11
Ritkán kerül a kezembe olyan ukulele, amelyik - angol kifejezéssel élve - "glossy finish"-t kap, vagyis a gyártás utolsó fázisában a végtelenül simára csiszolt ukulelére lakkréteg kerül, amely a polírozásnak köszönhetően csodálatos, fényes felület...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Schäfer Zsolt .:. 2018-09-21
„Jaa, hát ez így csalás”. Már kaptam meg ezt a mondatot párszor (persze félig viccesen, legalábbis bízom benne), amikor megkérdeztem hogy, milyen hangnemben játszunk, majd a választ hallva felcsattintottam a kápómat az ukulelére. A kápó (teljes nevén kapodaszter)...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-12-10
Kipróbáltam az Ortega ananász szériába tartozó ukuleléjét is, amely nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen az alakja az ananászra emlékeztet. Több gyártó is gyárt "pineapple" ukulelét, és olvastam már olyat, hogy minden ukulelés gyűjtemény&eacu...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2012-09-14
Augusztusban Magyarországon járt egy portlandi ukulelejátékos, Michael Kolibaba, akivel megszerveztünk egy találkozót, és egy hangulatos délutánt töltöttünk el ukulelézéssel. Nagyon jól megértettük egymást, mert az angol mellett a zene volt a közös nyelv, amit besz&e...
Elolvasom a teljes bejegyzést!