Az Ortega workshopján jártam...
Ukulelés klubest Biatorbágyon
2018. november 29.
KERESÉS
Schäfer Zsolt .:. 2018-02-20

Magyarország nem bővelkedik olyan zenészekben, akiknek fő hangszere az ukulele, de azért néhányan vannak. Az egyikük  Szélinger Anna (CéAnne), vele készítettem interjút.

- Most is a szokásos kérdésemmel kezdeném: kérlek, mondd el azt a pár mondatot, amivel bemutatkoznál valakinek, aki nem ismer téged!
- Szélinger Anna vagyok, reggae zenével foglalkozom régóta, és bár most is az a fő csapásirány, már kacsintgatok másfelé is. Énekesnőként tevékenykedtem nagyon sokáig, két éve felvettem a hangszereket a kezembe, és onnantól kezdve elkezdtem a saját zenéimet megírni - dióhéjban ez a történet. 

- A második állandó kérdés: mikor és hogy akadtál a négy húr közé?
- Mindig nagyon tetszettek azok gitáros dalszerző csajszik, akiket nézegettem az interneten, és próbálkoztam is a gitározással úgy 20 éves korom körül - egyre nagyobb sikertelenséggel, mert mindig volt valamire fogni a dolgot: kicsi a kezem, nehéz a húrokat lefogni, nagyon vastag a gitárnyak, nem elég jó ez a gitár, ilyesmi. Az is közrejátszott, hogy nem tudtam, hogyan kellene ennek nekiállni, tanártól tanulni vagy magamtól... valahogy valami nem stimmelt soha, és aztán le is tettem évekre, és csak énekeltem.

Egyszer aztán elmentem az akkor 10 éves húgommal moziba, és megnéztük az Inside Out-ot. Ez egy Pixar rajzfilm, amik előtt a mozikban mindig vetítenek egy rövidfilmet. A „Someone to Lava” című kisfilm két vulkán szerelmi története öt percben, és folyamatosan ukulele szólt alatta - éreztem, hogy ez nem egy gitár. Emellett akkoriban nagyon sokat böngésztem a Pinterestet, ami csomószor kidobott bakancslitákat, amelyek legtöbbjén rajta volt az, hogy „megtanulni ukulelézni”. Azt gondoltam, hogy ez akkor talán nem is lehet annyira bonyolult, és amikor megszólalt a moziban a zene, utánanéztem, és gyakorlatilag egy hét múlva volt hangszerem. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy hazamentem, nem bírtam aludni, végigböngésztem az összes lehetséges oldalt meg tutorialokat meg mindent, hogy ez tök jó, és lehet, hogy ez nekem is menni fog. Az első ukulelémet a Vateráról rendeltem, ami  - bár alapvetően nem ajánlom senkinek - végül jó döntésnek bizonyult, mert tök véletlenül sikerült egy jó tanulóhangszert kifogni: egy ananász alakút, még márkája sincsen, valószínűleg valami egyedileg készített, mert egy veszprémi hangszerkereskedőtől vettem, aki viszont Hannoverben vette egy hangszerkiállításon.

- És végül meg is tanultad azt a dalt?
- Igen! Az volt az első, de hát három akkord az egész.



- A legtöbben az internetről tanulunk ukulelézni, veled mi a helyzet?
- Persze, tök jó!

- És valahogy strukturáltan, vagy csak összevissza?
- Az a durva, hogy amióta játszom (pedig nem vagyok profi), többször megtalálnak ismerőseim, hogy jaj, nem ülnél le velem gyakorolni? De hát nekem a tanításhoz közöm nincsen! Bennem volt egy nagyon erős szándék, hogy valami hangszert most már tényleg szeretnék megtanulni, meg a saját dalaimat megírni. Éveken keresztül csomó ötletem volt, de fogalmam nem volt, hogy hogyan mutassam meg másoknak. Az ukulele erre nagyon nagyon jó. Szóval alapvetően nem az van, hogy egyes lecke, kettes lecke, vagy akármi, hanem ha egy dal megtetszik, azt megtanulom. Még csak nem is kell ukulelére legyen írva, mert mindent, de az égvilágon mindent le lehet játszani ukulelén.

- Ugye? És sokan nem hiszik el.
- A legegyszerűbb válasz erre, hogy egy alapakkord három hang, és ez meg négy húr. Ennyire borzasztó egyszerű szerintem.

- Napi átlagban mennyit gyakorolsz?
- Hmm... változó. Korszakos nálam a sztori, van, amikor tényleg naponta, és amikor szabadidőm van, akkor állandóan. Főleg a tavalyi évemre volt jellemző, most, hogy elkezdtem koncertezni, már kevésbé. Kár egyébként, de mivel színházban dolgozom, ahol az évad szeptembertől nyár elejéig tart, általában ősszel meg télen van sokkal több munkám. Ugyan próbálom úgy intézni, hogy a bemutatóim télen befejeződjenek, munka mellett nem nagyon tudok erre koncentrálni. De azért napi szinten kezemben van.

- És a reagge? Honnan jön az életedbe?
- Édesapámtól. Ő egyébként jelenleg is Etiópiában él, mert történészként kezdte a pályafutását - ez egy nagyon hosszú sztori, de a lényeg az, hogy nagypapám, aki akkor éppen Algériában dolgozott, kivitte őt magával egy évre, érettségi után. Ezalatt egyrészt rengeteg afrikai hatás érte, másrészt volt egy horvát származású szobatársa is a kollégiumban, aki imádta a reggae-zenét. Miután hazajött, kitalálta, hogy ő Afrikával akar foglalkozni, és mivel az akkoriban magyarul elérhető könyvek nagy része Etiópia-témájú volt, így keveredtünk ebbe a kultúrkörbe. A reggae meg Etiópia azért kulturálisan jobban kapcsolódik, mint zeneileg. A zenélés inkább onnan jön, hogy apukám nagyon sokat vitt a Ladánybene által szervezett Reggae Camp-re - tíz éves korom óta talán csak egyet hagytam ki. Amikor a Ladánybene kiadta az első riddim albumát (egy zenei alapot játszanak az egész lemezen keresztül, és minden előadó erre énekli a saját dalát), csináltam én is egy verziót, és elküldtük nekik. Nyár elején jött ki a lemez, és júliusban már felléptem velük. Ekkor voltam 16-17 éves. Hatalmas nagy dolog volt, hogy tíz éves korom óta járok arra a fesztiválra, és én is ott lehetek velük a színpadon. A következő évben szintén csináltak egy riddim-lemezt, amire kiírtak egy pályázatot, hogy honi reggae-előadók csinálják meg a saját verziójukat. Ezt a versenyt megnyertem, ami által felkerültem a lemezre és a dalt promotáló videóklipbe. Nekem ez egy nagy ajtónyitogató lépés volt, megismertem a hazai reggae-előadók kis csoportját - vagyis gyakorlatilag mindenkit, mert most már látom, hogy ez azért nem egy nagy közösség. Elkezdtem szép lassan bekerülni a reggae világába. 

- Több zenekarral is koncerteztél, mostanában pedig szóló fellépéseid vannak szerte az országban, az interneten meg egy sor duetted látható. Melyikben mit szeretsz?
- Mindegyiket másért. A zenekarozást nagyon szerettem, mert alapvetően csapatjátékosnak tartom magam. Bár a dalokat közösen írtuk, én inkább sodródtam az egésszel, és mindig egy nagyon pici része voltam az alkotói folyamatnak. A The Mighty Fishers volt egy kicsit más, mert azt azért viszonylag sokáig csináltuk, nagyon sok külföldi turnénk volt, és a lemezek nagy részét együtt raktuk össze. Igazából az énektémákat mindig is magamnak írtam, de a hangszeres része az, ami mostanában jobban érdekel.

A duett-vonal Bardon Ivett barátnőmmel úgy alakult ki – tök vicces volt – hogy a fészbukon egy videóban az egyik ismerősünk a haverjaival a színművészeti büféjében tátogott egy Justin Bieber-számra, és azt gondoltuk, hogy erre csinálnunk kell egy válaszvideót, de valóban énekelve. Ez volt az első videónk (talán még fent van valahol), és annyi pozitív visszajelzést kaptunk rá, hogy belevágtunk: tök jól működött. Mostanában nem csináljuk egyébként, illetve inkább a levegőben van hagyva a dolog. Ivett szabadúszó színésznő, Szarvastól kezdve a Centrál színházon át egy csomó helyen játszik, nekem is beindult a koncertezés, szóval nehezebben egyeztetünk. Azért még nincs veszve hagyva a dolog!
 
 
A szóló, meg hát ja. Alapvetően nekem most ez lenne a legfontosabb, de nem akarok semmit sem siettetni. Nincsen semmilyen határidő, azokon kívül, amit magamnak adok. Szép lassan akarom felépítgetni. Egyébként elkezdtem most már akusztikus zenét is próbálni egy basszerossal meg gitárossal, mert néha azért azt érzem, kevés vagyok egyedül. Most már lassan fél éve játszom szólóban, tavaly a Reggae Campen játszottam először így nagyobb közönség előtt. Nagyon vicces volt, mert eleredt az eső, én meg egy sátorban játszottam, úgyhogy mindenki odajött. Vállveregetős momentum volt rájönni, hogy elviszek egy bulit egyedül, de ott is éreztem, hogy azért ezt jó lenne megosztani más zenészekkel is.

- A koncertjeiden a saját számaidat adod elő?
- Mondjuk úgy, hogy a háromnegyede saját, egynegyede feldolgozás. De a kazettámon például csak egy feldolgozás van a kilenc dalból.

- Milyen egyéb zenei irányzatokban tudnád magadat eképzelni ?
- Igazából nem megyek messzire a reggae-től, de nagyon szívesen játszom popzenét meg soul-t. Amy Winehouse a kedvenc énekesem, szóval az a stílus is bejön, meg bármilyen hatvanas-hetvenes évekbeli irányzatot nagyon szívesen játszom. Apukám iszonyatosan nagy metál-fan, és bár ő szoktatott rá a reggae-re, most egy kicsit visszatalált a tinikori zenéihez. Vicces a kontraszt, hogy én benne maradtam a popos vonalban, ő meg nyomja az üvöltözést, szóval megőrjítjük egymást otthon. És mindeközben még egy hip-hop-zenekarban, a Hősökben is énekelek nem olyan régóta, szóval tényleg mindenféle van.

- Kik a kedvenc előadóid? (Ukulelén természetesen!)
- Az a helyzet, hogy szólistákat nem nagyon szoktam hallgatni, merthogy énekes volnék. Aki nagyon szimpatikus, az Taimane Gardner,  aki ráadásul egyáltalán nem is énekel rosszul. Nagyon szeretem Dodie Clarkot, tök kis szimpi csaj, olyan, mintha apró filmzenéket írna. A magyarok közül Bíró Balázst kell megemlítenem, iszonyatosan tetszik, amit csinál, tök egyedi. Aztán ott van még Tobias Elof, aki szintén a reggae-féle vonalon mozog - egyébként térdekes, hogy vegytiszta reggae-t nem igazán játszanak ukulelén. Na meg a Twenty One Pilots, ők iszonyatosan jól beépítették az ukulelét a popzenébe, hogy még mindig tisztán észre lehet venni, hogy ukulele szól. És Grace VanderWaal, aki tizenévesen saját számokat ír.

- Na, akkor most jönnek a hangszeres kérdések. Elkapott-e az U.V.L (ukulelvásárlási láz)?
- Hahaha... hogy van-e vásárláskényszerem? Gyűjteném, persze... Volt egy idő, amikor nagyon durván beleástam magam, és rájöttem, hogy nem elégít ki az a kínálat, amit itthon lehet kapni, és inkább másfelé nézelődnék, de az meg nem a pénztárcámnak való. Nagy vágyam egy tenor elektrosztatikus lenne. Van egy Oscar Schmidt mangó, ami nagyon tetszik, de csak az Amazonon és egyéb külföldi oldalakon lehet kapni. Meg hát nyilván, van a MyaMoe vagy a Moore Bettah, de hát félmilliónál kezdődnek... úgyhogy inkább szomorúan el szoktam kattintani... Nálunk azért nincs ennek nagy kultúrája még.

- Magas vagy mély G?
- Mély! De azért, mert akkordozom, és kell egy picit a mélyebb is. Ez úgy történt, hogy egyszer kitaláltam, hogy most akkor mandolinra hangolom az ukulelét, persze elszakadt, és akkor rendeltem egy mély G-s készletet,  azóta az van rajta.

- Mik a terveid a közeljövőben, hol lépsz fel?
- Hát most pont nem lesz ukulelés egy pár hónapig, mert irgalmatlan sokat dolgozom. Viszont lesz pár énekes fellépésem; a Hősökkel március 16-án a Pécsi Est Caféban, április 18-án Győrben lépek fel, április 30-án pedig a Ladánybene27-tel énekelek Komáromban.

 

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/interju-szelinger-annaval

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2016-09-29
Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe a bariton ukuleléről szóló első bejegyzést. Ha azt esetleg nem olvastátok, talán érdemes azzal kezdeni. Most folytatom az ott megkezdett gondolatokat, és további részleteket árulok el erről a csodálatos hangszerről, és egy tízperces videót is k&eac...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2011-05-29
Mivel költözködés kellős közepén vagyunk (ha becsukom a szemem, csak felemelésre és arrébbtevésre váró szatyrot, dobozt, hűtőt, szekrényt, széket stb. látok), ezért sajnos az elmúlt hetekben alig tudtam elővenni az ukulelémet, így újabb oktatóvideó s...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Schäfer Zsolt .:. 2018-01-13
For the English version please click here... Az interjúsorozatunk következő részében egy oregoni ukulelekészítő-zenészt, Aaron Keim-et kérdeztem.  - Azoknak, akik nem tudják, ki vagy, bemutatkoznál pár szóban? - Aaron Keim, zenész, hangszerkészítő, író &eac...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2013-11-17
Itt van tehát az a videó, amivel segítéget szeretnék nyújtani ahhoz, hogyan játsszuk el ukulelén a Dream a Little Dream of Me című dalt. Amit korábban a Mennyből az angyalnál írtam, az erre a feldolgozásra is igaz: természetesen nem ez az egyetlen üdvözítő út, bárki s...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2014-04-12
Tavaly volt már egy hasonló bejegyzés két videóval, most pedig egy újabb kihagyhatatlan felvétel egy gyufásskatulya méretű minileléről és az őt kísérő, kb. koncert-tenor méretű hatalmas ukuleléről . Kb. egy-másfél ujjperccel lehet lefogni a mind a négy h...
Elolvasom a teljes bejegyzést!