KERESÉS
2017-04-12

Mit tegyünk, ha hangszerre vágyunk, de nincs sok pénzünk? Nos, akkor sem kell elkeseredni, illetve ha mégis elkeserednénk, és bánatunkban befalnánk egy doboz dán vajaskekszet, máris okafogyottá válik az elkeseredés, hiszen az üres sütisdoboz kiváló alapanyagot szolgáltat egy barkácsleléhez. 

A blogon korábban már volt itt egy cikk az akármilelékről, és azóta kacérkodom a gondolattal, hogy építsek egyet. Mókás nyári projekt volt, amelynek során rengeteget tanultam a húros hangszerek működéséről és a tervezés fontosságáról.

A nyak

Egy valamiből megmaradt bükkfalécben megláttam a tökéletes nyakat, de ezt végül annyit fargatam, fűrészeltem és ragasztottam újból össze, mire összeállt a testtel, hogy végül csak egy szoprán hosszra lett elegendő.

A test

A kekeszesdoboz-hangszerek készítésnél két fő iskola létezik aszerint, hogy a doboz alját vagy tetejét szeretnénk felülre tenni. Mivel egy élelmiszerboltban a leértékelt, utolsó daraboknak szánt polcon találtam egy nagyon szép dobozt, aminek tetején egy krémes epertorta díszelgett, a tető felül változatot készítettem el.

A doboz tetejét levettem, majd egy hegyes és éles késsel (ne tapétavágóval, mert könnyen elpattan) konzervnyitáshoz hasonló mozdulatokkal kivágtam egy nyelvet a fedél helye alatt, de úgy, hogy a merevített karimát ne vágjam át. A nyelvet behajtottam a dobozba, és a nyakat aztán addig gyalultam, amíg ezen a lyukon áttolva pont elért a doboz túlsó oldaláig. Ezután a nyakat négy lemezcsavarral rögzítettem a nyelvhez, kettővel pedig a doboz túlsó oldalához.

A fogólap

A fogólap egy darab kőrisléc volt, amit 4mm vastagságúra gyalultam, majd ráragasztottam a nyakra. Száradás után csokoládészínűre pácoltam a nyakat.

A húrláb

Ha már desszert tematikájúnak indult a hangszer, a legmegfelelőbb húrlábnak egy négyágú süteményes villa bizonyult. Az ágait behajlítottam (ez meglepően nehéz művelet), majd a nyelét a doboz hátuljára (a nyakat rögzítő két csavar közé) helyezve lehajlítottam a villa fejét is úgy, hogy ne érjen hozzá a doboz tetejéhez. A nyél túllógó részét lefűrészeltem, majd kifúrtam, hogy alul is rögzíteni tudjam egy csavarral. A rögzítéshez egy keményfa kockát tettem a doboz belsejébe, még a fedél rátétele előtt, és egy önmetsző lemezcsavarral annyira közel húztam a villát a végleges helyéhez, hogy a dobozfedelet még éppen rá tudjam tenni. Miután a fedél felkerült, behajtottam az alsó csavart, és a villa feje alatt egy rézlemezből kivágott kapcsot akasztottam a nyakat tartó csavarokra, és meghúztam azokat is.

A híd

Juharfából vágtam egy háromszög keresztmetszetű lécet, és befűrészeltem rajta a húrok helyét. Mint a bendzsóknál, a sütisdobozhangszereknél is a húrok feszítő ereje tartja a helyén a hidat. Fontos, hogy a húrok ne legyenek túl magasan a fogólap felett, mert akkor jobban le kell nyomnunk őket, és bár a hosszuk nem, de a feszességük nagyobb lesz, és hajlamosak magasabban szólni. A kellő magasságot végül egy jégkrémpálcika segítségével (maradva a desszert-témánál) állítottam be. Ezen kívül célszerű a híd helyét a doboztetőn megjelölni, hogy ha netán elmozdulna, ne kelljen méricskélni az újbóli behangoláshoz.

A hangolókulcsok

Az egyik kritikus pont a hangolókulcs volt, kétszer faragtam bükkfából négyet-négyet, de ez önmagában is egy külön szakma, és egyszer sem sikerült kellően pontosra készítenem őket, így feladtam, és megvettem a Stagg olcsó mechanikus készletét. Ehhez viszont át kellett alakítanom a nyakat: ferdén lefűrészeltem félresikerült a hangolókulcsok helyét, majd egy 1cm vastag diófa lécet ragasztottam fel, és arra szereltem az új kulcsokat.

A bundok

A bundokat réz villanyvezetékből vágtam le (persze a szigetelés eltávolítása után). A bundok helyét befűrészeltem, ezekbe a sekély vájatokba pillanatragasztót nyomtam, és belehelyeztem a bundokat. A bundok helyének kiszámítását egy netes kalkulátorra bíztam. Miután feltettem őket, fentről lefelé irányuló mozdulatokkal (merthogy a húzást azért a pillanatragasztó nem szereti) lereszeltem egészen addig, amíg a kezemet a fogólap oldalán végighúzva nem éreztem egyenetleséget. Mivel a bundok helyét a menzúra hossza határozza meg, ezeket utolsónak hagytam, mert még nem tudtam, hogy hova fog kerülni a híd. Arra fontos ügyelnünk, hogy a drótjaink nagyon egyenesek legyenek, mert ha nem azok, akkor nem lesznek egy síkban, és lefogáskor esetleg egy másik, magasabban lévő bundhoz is hozzáér a húr, és vagy zizegni fog, vagy eleve teljesen más hangon megszólalni. Ezt viszont csak a húrok felrakása után tudjuk majd biztosan.

A húrok

Itt is költséghatékony megoldást választottam, GHS szopránra való magas G-s húrszettjét tettem fel, de D6-ra hangolva. Nagyon nem ment, folyton elhangolódtak, hol a csomókból csúsztak ki, hol a hangolókulcsnál. A megoldás a kicsúszás ellen az, hogy a húrlábnál háromszor-négyszer át kell vezetnünk a húr végét a hurkon, majd a nyak felé szorosra húzni. A hangolókulcsok felől pedig le kell mérnünk, hogy mekkora húr ér el a furatig, visszahúzni három bundnyit (zeneelmélet-őrülteknek: egy kistercnyit), levágni, és onnantól kezdve feltekerni. Így elégszer megy körbe a húr a hangolókulcson, hogy ne csússzon meg. A húrok ezután is fognak még nyúlni, de idővel tartják a hangmagasságot. 

Utolsó simítások

A hangszer felhúrozva, nekiláttam behangolni. A D húr semmiképp nem akart működni, valahol nem stimmeltek a távolságok, mert a negyedik bund fisz helyett G-n szólalt meg, és a többi félhang sem fél, hanem inkább háromnegyed hangra volt egymástól. Nem értettem, nézegettem midenfelől, aztán megláttam, hogy a nyereg bevágásának a legmagasabb pontja nem a szélénél volt, hanem valahol középen, ami 2mm-rel nagyobb távolságot jelentett minden bundnál. Úgyhogy ezt szívtelenül legyalultam és készítettem egy újat, illetve a zizegő érintőket is leszedtem és némi egyengetés után visszaragasztottam. 

... és végül a hangja




További olvasnivalók:

2011-12-11
írta: Gáll Tamás

A Csendes éj című karácsonyi dal német szövegét Josef Mohr osztrák pap írta Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta 1818-ban. A ma elterjedt dallam kicsivel eltér Gruber eredetijétől fő...

2018-05-09
írta: Gáll Tamás

A Facebook-oldalunkon már megjelent, és most a blog hasábjain is beszámolunk róla: örö...

2012-03-12
írta: Gáll Tamás

Mióta írom a blogot, ez a bejegyzés lesz az egyik kedvencem, mert egy ukulelevásárlást sikerült megörökítenünk.

Egyik nap kaptam egy e-mailt Mankától, aki leírta, ho...

2012-09-20
írta: Gáll Tamás

Írhattam volna a címbe azt is, hogy az első lépések, hiszen az akkordok lefogásával és megszólaltatásával válik igazán hangszerré a kezünkben ez a kis remekmű, amit ukulelének nevezünk.