KERESÉS
2017-12-04

Újra karácsony közeleg, ezért hát a kiváló főszerkesztőnk által elkezdett hagyományt, miszerint feldolgoznuk egy könnyed karácsonyi dalt ukulelére, egy magyar bethlehemes énekkel folytatom.

A dal amellett, hogy mindenki ismeri, egy további, ukulelések számára igen előnyös tulajdonsággal is rendelkezik: a hangneme F-dúr, ami nagyjából a második skála, amit érdemes megtanulnunk, a 2/4-es üteme pedig könnyűvé teszi a dallammal egyidejű akkordkíséretet.

A dal lejátszását a dallam megtanulásával kezdjük. Viszonylag könnyű, és ha az F-dúr skála az ujjunkban van, akkor már az általános iskolai emlékek alapján is könnyű lesz rátalálni a megfelelő hangokra. További nagy könnyebbség, hogy tulajdonképpen csak négy rövid szakaszt kell megtanulni, és mindet kétszer ismételjük. A jobb olvashatóság érdekében itt kiírtam, a szöveggel alatta.

Ha a dallam már kívülről megy (és ami fontos: odanézés nélkül, hogy a gyertyafényben se jöjjünk zavarba), akkor hozzáadhatjuk az akkordokat. Három akkorddal és azoknak egy pár variánsával meg lehet oldani a harmóniát, és mivel egy kellően kényelmes tempójú a dal, a hüvelykujjal lefelé pengetéssel is könnyedén tartható. A lefelé mutató szárú hangok mutatják a kíséretet. 

Ha végignézzük a kottát, észrevehetjük, hogy a C húr gyakorlatilag folyamatosan zeng, kivéve a 13. és a 15. ütemet. Viszont ha szeretnénk fenntartani ezt a folyamatos zümmögést (mint a tekerőlant burdonhúrjai, ami egy magyar népdalhoz igencsak illik), akkor némi trükkhöz kell folyamodni.

A 13-16. ütemekben viszonylag gyors F-B-F dúr váltások vannak van, de mivel a dallam G-D-C, ezt nem tudjuk a szokásos módon megoldani anélkül, hogy megszakadna a zengés. A megoldást egy eltérő lefogás adja.

Az alábbi három akkordvariánsról van szó:

Megfigyelhetjünk, hogy a 2. és a 4. húrt egymáshoz képest ugyanott kell lefognunk mindhárom esetben; ezt fogjuk kihasználni a folyamatos hangzás érdekében. Első lépésként az F dúr lefogásán változtatunk annyit, hogy a negyedik húrt a gyűrűs ujjunkkal (az alábbi ábrán pirossal), a másodikat pedig a középsővel (kék) fogjuk. Így a mutatóujjunk szabadon marad. Ekkor nem kell mást tennünk, csak pengetés után elcsúsztatni a kezünket az ötödik bundig, úgy, hogy közben nem engedjük el a húrokat, majd letesszük a mutatóujjunkat barréba, és megpendítjük a B-dúrt. A visszafelé váltás ugyanez, ott is lent hagyjuk a középső és a gyűrűsujjat, és amikor visszaértünk az F-dúr pozícióba, kisujjal lefogjuk a C hangot az A húron. 

Ez a váltás nem könyű, sok és lassú gyakorlást igényel, mire pontosan megy, de megéri, mert ezek után hasonló trükköt más daloknál is bevethetünk.

A teljes kottát pdf-ben letölthetitek innen. Kellemes adventi ukulelézést kívánok!




2017-10-20

A feleségem nemrégiben vett egy könyvet, amiben rettentő sok izgalmas horgolásminta volt látható, és abban láttam meg egy cikkcakkmintát, amiről rögtön tudtam, hogy ilyen vállpántot akarok magamnak.

A vállpántot sokféle módon fel lehet kötni az ukulelére, ezek közül nem is mind igényel fúrást (a témában elmélyedni kívánóknak ajánlom Brad Bordessa összefoglalóját). Nekem sajnos igazából egyik megoldás sem tetszett, mert bár Trigger - ahogy a fenti képen látható - simán kibírja a hanglyukba akasztott kampót, de az ukulelém fedlapja azért mégiscsak sokkal vékonyabb, ha meg a testen, a húrok alatt kersztbe kötünk egy szíjat, letompítja a rezgést. Így végül elvittem egy hangszerészhez, aki rakott rá hevedergombokat (és egyúttal be is állította).

(Innentől a horgolástechnikai leírás következik, a feleségem jóvoltából.)

A pánt mintája Sarah Hazell: A legszebb horgolásminták tárháza című könyvből a 189-es. A könyvben leírttól eltérően csak két színnel készült, és egyszer készítettem el a mintaegységet. 

A fonal, amit használtam, Alize Bella - vajszín és zöld, 3-as tűvel. 
 
100 cm hosszú láncszemmel kezdtem. Miután kész lettem a mintával, a pánt hosszábban mindkét oldalra egy-egy megerősítő kispálcasort horgoltam.  
Ezután mindkét végén, a mintára merőlegesen 4 sor kispálcát horgoltam, ahogy a pánt mintája kiadta - ez nekem 18 szem lett. Az 5. sortól fogyasztottam egy-egy szemet a szélen, amíg 10 szem nem maradt. A következő sorban egyet fogyasztottam, majd egy kispálca következett, ezután 4 lebegő láncszem, majd megint egy kispálca, majd az utolsó két szemen megint fogyasztottam. A következő sorban a két szélső szemet - a fogyasztás szerint - egyben horgoltam le, a lebegő láncszemekre 4 kispálcát horgoltam, és az utolsó két szemet megint egyben horgoltam le. Az utolsó sorban minden szembe egy kispálcát horgoltam, majd elvágtam a szálat és eldolgoztam a fonalvéget.
 
 
Az egy méteres pánt végül hosszúnak bizonyult, de ezen könnyű segíteni úgy, hogy a pántot az ukulele fején átvetve rögzítem az egyik hangolókulcsra, és emellett lehetőség nyílik egy rövidebb pánt elkészítésére is, a maradék 199 minta valamelyikéből.
 



2017-09-12

Az elmúlt években szerencsém volt ukulelét (is) tanítani néhány lelkes kezdőnek (sajnos nem fértek/férnek bele az időmbe többen), amely nekem is nagyon tanulságos volt. Ahány ember, annyiféle dolog megy könnyebben vagy nehezebben a hangszertanulás különböző fázisaiban, egy valamivel azonban szinte kivétel nélkül valamennyi tanítványom megküzdött, ez pedig az észrevétlen, gördülékeny akkordváltás. Nem is csoda, hiszen ez az agy számára az egyik legmegerőltetőbb művelet, amelynek a jó kivitelezéséhez magas fokú koncentráció szükséges, hiszen az embernek a fülét és kezeit megfelelő tempó betartásával össze kell hangolnia.

Minden kezdő átmegy azon a szakaszon, amikor már örömmel és önállóan fedez fel egy-egy újabb akkordot, viszont falba ütközik akkor, amikor az akkordokat egymás után kell játszania egyenletes tempóban. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az első néhány "alap" akkord megtanulása - kikeresgélése, memorizálása - után ("De jó, megy a C-dúr, a G-dúr és az F-dúr!") az következik, hogy ezeket az akkordokat időben egymás mögé tesszük, tehát egy bizonyos tempóban egyenletesen játsszauk őket. Ez egy nagy és nehéz ugrás, hiszen a cél az, hogy az akkordokat úgy kell lepengetni, hogy az akkordváltások között nem állunk meg, nem keresgéljük a bundokat, nem igazgatjuk hosszú másodpercekig az ujjainkat. Mindannyian kivétel nélkül átesünk (átestünk) az ukuleletanulásnak ezen a szakaszán, amikor az agyunk már tudja, mi következik, de az ujjaink nem engedelmeskednek még olyan gyorsan. És ez a kulcs: az ujjainkba átvinni azt az automatizmust, hogy hamar - akár odanézés nélkül is - ráálljanak a megszólaltatni kívánt akkordra.

A netről millió dal akkordjai tölthetők le, a legextrémebb akkordlefogások figyelhetők meg, de olyan programot nem láttam még, amely az akkordváltások begyakorlásában segít, ezért elhatároztam, hogy készítek egy felokosított metronómot, amely pittyegés közben diktálja a következő lejátszandó akkordot. De nem akárhogy! Az ütem utolsó két ütésekor tudjuk csak meg, mi lesz a következő lejátszandó akkord, így alig marad pár másodpercünk arra, hogy az ujjainkat átállítsuk a következő akkordra. Persze lassabb tempó esetén ez az idő növekszik, de mivel a metronóm akár véletlenszerű sorrendben is "dobálhatja" az akkordot, nem tudhatjuk előre, mi következik.

Készítettem tehát egy ilyen metronómprogramot, amelynek egy külön honlapot szenteltem. A címe: www.chordtime.com

Néhány napja indítottam, és a világ minden tájáról hamar rengeteg elismerő üzenetet, Facebook-kommentet kaptam, hogy mennyire hasznos ez a kis program. Mindenkit arra bátorítok, hogy próbáljátok ki, használjátok, kísérletezzetek a ChordTime-mal, kezdők, középhaladók és profik is be tudják állítani úgy, hogy valódi kihívást jelentsen a metronóm követése.

Nagyon szívesen fogadok minden visszajelzést, fejlesztési javaslatot! Köszönöm.

És kérem, hogy legyetek szívesek like-olni, megosztani a ChordTime Facebook oldalát is, amelyen keresztül értesítést kaphattok a legújabb fejlesztésekről is: ChordTime a Facebookon.