KERESÉS
2013-04-20

Ezt a dalt szinte kivétel nélkül mindenki a Beatles-szel azonosítja, hiszen áááá ááááááá áááááááááá áááááááááá fejrázááááás, shake it up, baby!!! Isteni szám tele végtelen energiával. Ettől őrültek meg a hatvanas évek lányai, de szerintem ma sincs olyan ember, aki ne imádná Phil Medley és Bertrand Russell Berns 1961-es szerzeményét, amelynek a Bealtes szerzett világhírnevet (bár korábban más előadókkal is szép helyezést ért el ez a dal a slágerlistákon).

TwistandShoutBeatlesLPalbumcover.gif

A stúdiófelvétel arról is híres, hogy "take 1"-ra - azaz legelsőre - sikerült a lemezfelvétel ráadásul egy iszonyatosan fárasztó nap (1963. február 11-én) legvégén, amikor Lennonnak már alig volt hangja... Nekifutottak, és zseniálisan megcsinálták ezt a dalt. (Készült egy második felvétel is, de Lennon hangja addigra elment, úgyhogy maradt az első és egyetlen stúdiófelvétel!) A Beatles a Twist and Shouttal 1964-től lépett fel élőben, és ennek az évnek az elején jelent meg az USA-ban is és Angliában is lemezen.

Mielőtt élőben előadták volna, kitalálták a fejrázós részt a felépülő A7-es akkord végére, de le akarta őket beszélni a menedzsment, hogy csak kinevetteti magát a zenekar. Hát nem kinevetés lett belőle, hanem valami egészen más.......

Nézzétek meg, hallgassátok ezt a kis részt!!! A hideg futkos az ember hátán! Elképesztő mit műveltek ezek a fiúk, mi lehetett ott élőben... Lennon tökéletesen hozza a stúdiófelvételen hallható rekedtes hangszínt, Harrison és McCartney vokálja fantasztikus. (Egyébként ez a fejrázás a védjegyük is lett, más dalokban is "bevetették", pl. a She Loves You-ban is.)

Most, a bejegyzés írása közben vagy ötször megnéztem a fenti videót, és annyira a hatása alatt vagyok! Szinte alig merem beilleszteni a szerény kis oktatóvideót, mégis remélem, bátran a kezetekbe veszitek az ukulelét, és megtanuljátok ennek a számnak a kíséretét, ami egyáltalán nem bonyolult. A D-dúrt, a G-dúrt és az A-dúrt (A7-et) kell pengetni benne:

TN_d2.jpg TN_g.jpg TN_a7.jpg




2013-04-18

Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta tehetségét, és jónéhány feledhetetlen dallammal ajándékozta meg az emberiséget. Ezek közül talán a legismertebb Nászinduló, melyet 17 évesen komponált Shakespeare Szentivánéji Álom című színdarabjához.

A Nászinduló c hangon megszólaló triolái alapján szinte mindenkinek azonnal eszébe jut, mit hall - "jaaaa, az esküvői zene!!!" . Nem véletlenül lett annyira népszerű ez darab, hiszen a szépen felépülő C-dúr után annyira várjuk, hogy a teljes zenekar vagy éppen az orgona ráhasaljon az A-mollra, amit egy emelkedett H-dúr követ, és aztán olyan könnyed és fenséges dallamvezetéssel siklunk végig többször is a témán, hogy nem győzi inni a fülünk az összes hangot.

Kíváncsi voltam, vajon ukulelén mit lehet összehozni ebből a kicsit nagyobb hangterjedelmet igénylő darabból. Nagyzenekari összhatást nem lehet reprodukálni egyetlenegy kis hangszerrel, de elhatároztam, hogy legalább a fő témát megpróbálom átírni ukulelére. Az akkordokat és a dallamot követve az alábbiakat sikerült összehozni:

Nagyon fontos, hogy az A-mollnál fogjuk le az A húr harmadik bundját (azaz a c hangot), ezt a videón jelöltem is. Az akkord úgy fog kinézni, mintha az A-mollt és a C-dúrt egyszerre fognánk le:

TN_am_Cvel.jpg

Ez egy teljesen "szabályos" A-moll egyébként, mivel az A-mollban A-nak, C-nek és E-nek kell lennie, tehát a plusz hang lefogása nem "zavar bele" az A-mollba, csak azt egyszerűen nem szoktuk általában lefogni.

A Nászindulót egyébként a legkülönbözőbb tempókban szokták játszani, előfordul, hogy egészen pattogós, gyors indulóként játsszák, ami nekem nem nagyon tetszik (ezt az ordasnagy hibát Mozart Török indulójával is el szokták követni). Egy egészségesen közepes, feszes tempót kell eltalálni, hogy a hangok jól áramoljanak, és érezzük belőle az energiát, de mégse az legyen, hogy átrohanunk a művön.

Itt a jó idő, lassacskán elkezdődik az esküvői szezon, akár ilyen alkalmakra megtanulható ez a népszerű és gyönyörű darab!




2013-04-05

Szolgálati közlemény: szeretnénk mindenkit megnyugtatni az előző bejegyzés komolytalanságával kapcsolatban, ami akkor lesz igazán érthető, ha a dátumot alaposan szemügyre vesszük. Maradunk ukulele blog!

Réges rég, egy messzi-messzi ukulelén...

John Williams neve biztosan ismerősen cseng sokaknak, hiszen ő az évszázad egyik legkiválóbb filmzeneszerzője. Az idén 81 éves zeneszerző filmzenéken kívül "rendes" szimfonikus műveket is komponált, a neve hallatán mégis a Cápa, a Csillagok Háborúja, a Superman és az Indana Jones filmek zenéje ugrik be mindenkinek.

at-at-uke_500.JPG

A számtalan díjat nyert művész különös érzékkel tud - a szó abszolút pozitív értelmében - fülbemászó dallamokat komponálni, amelyek könnyen megragadnak az ember agyában. Az ember persze társítja a dallamokat a filmekhez, nem kérdéses tehát, hogyha Luke Skywalker vagy éppen Indiana Jones kalandjait nem ismerjük meg, valószínű, ezek a filmzenék - mint önálló szimfonikus költemények - sosem jutnak el hozzánk, vagy ha igen, nem ragad meg bennünk.

Valahányszor meghalljuk Williams szerzeményeit, bennünk és rajtunk is megpendülnek azok a bizonyos láthatatlan húrok, amelyek egyik pillanatban megmagyarázhatatlan borzongást, máskor magasztos érzéseket, esetleg végtelen boldogságot vagy csillapíthatatlan fájdalmat ébresztenek, vagy egyszerűen csak arra gondolunk, hogy bepattanunk az X-szárnyúba, hogy elintézzük a teljes gonosz birodalmi flottát.

Ha a kezünk ügyében van a kis négyhúrosunk, és szeretjük ezeket a zenéket, kitartó gyakorlással eljátszhatjuk az alábbi feldolgozásokat:

Star Wars - Cantina Band

Star Wars - Imperial March

A Cantina band tabulatúrája letölthető innen, az Imperial Marché pedig innen. Sokat és türelmesen kell gyakorolni mindkettőt, mert nem egyszerűek, igyekezni kell ujjal, kézzel, hogy a megfelelő helyre időben odaérjen az ember, és nagyon kell figyelni arra is, hogy a jobb kézzel melyik húrokat pengetjük.

A YouTube tele van egyébként a John Williams-szerzemények feldolgozásával, én most a két kedvencemet emeltem ki. Egy korábbi, rövid bejegyzésben egyébként már itt, a blogon is hallható volt egy Indy-feldolgozás.

Azt még mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy szerintem John Williamshez hasonló kaliberű zeneszerző Alan Silvestri is, aki talán nem annyira ismert, mint Williams. Silvestri az egy generációval fiatalabb filmzeneszerzők közé tartozik, már huszonévesen néhány filmhez, illetve sorozathoz komponált, de a nagy áttörést és elismerést a Vissza a jövőbe című film zenéje hozta meg a számára 1985-ben, amelyet 35 éves korában szerzett.