KERESÉS
2014-04-28

Nem, nem a MasterCarddal szövetkezett a Kala gyár, az MC rövidítés mást jelent . Ez a szép ukuleletest mangófából (M) készült és koncert (C) a mérete. Az előző néhány videón ezen a Kalán játszom, így Pachelbel kánonja (és a hogyan játsszuk), illetve a pengetési technikás videón is ez a Kala szól.

IMG_9200.JPG

Amikor először a kezembe vettem ezt a Kalát, nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy "hát ez gyönyörű". Amikor másodszor fogtam meg, akkor is , mintha selyemből lenne a felszíne! Elképesztően szép a fa erezete, mint egy művészi alkotás. Hiába, a természetnél nincs nagyobb művész (Ez egy közhely? Ha igen, nem ismertem, de most ez fogalmazódott meg bennem...).

IMG_9198.JPG

Ha rosszat szeretnék mondani a hangszerről, egyszerűen nem tudnék. Ez a mangó test csodát tesz a hanggal, de az Aquila húrok is fontos szerepet játszanak abban, hogy határozott és fényes hangja legyen ennek az ukulelének.

IMG_9193.JPG

Ezt a Kalát is az Ethnosoundtól kaptam kölcsön, és néhány hétig volt nálam. A Kala KA-MC a Risa diófából készült ukuleléjével versenyzik a szívemben, nem tudom, melyiket választanám, ha kiváló minőségű, koncert méretű ukulelét kellene vennem. Ez már nem belépő szintű hangszer, de amikor megkérdezik tőlem, érdemes-e drágább hangszerbe fektetni, mindig azt szoktam válaszolni, hogyha valaki komolyan veszi az ukuleletanulást, akkor nem hibázik, ha egy jobb, drágább hangszert vásárol. 

IMG_9196.JPG

A hangszer fogólapja egyébként rózsafából, a nyaka mahagóniból készült, és ahogy a képeken is látszik, a hanglyuk köré érdekes színekben pompázó díszítést helyeztek, és ehhez passzoló sáv fut körbe a hangszer testén. A hangolókulcsok is abszolút rendben vannak, pár könnyed csuklómozdulat a hangolás. (A hangolókulcsok nem feketék, csak ez a fénykép sajnos nem sikerült valami jól...)

Bátran ajánlom tehát a Kala KA-MC ukuleléjét annak is, akinek még nincs ukuleléje, de aki éppen egy jó minőségű koncert ukulelét szeretne, az megtalálta, amit keres.




2014-04-16

Több olyan levelet kaptam, amelyben azt kérdezitek, hogy "oké, hogy lefogom az akkordot, de milyen ritmusban kell pengetnem?". Ha az egyszerű, de kevéssé segítő választ szeretném megadni, azt mondanám, hogy úgy kell pengetni, ahogy azt az adott szám vagy éppen zenei stílus megkívánja. Ez egyébként igaz is, és minél többet hallgatunk zenét, és figyelünk arra, amit majd ukulelén is játszani fogunk, annál könnyebb lesz utánoznunk a hallottak ritmusát. Akinek nincs zenei előképzettsége, lehet, hogy az első egy-két hónapban megszenved a ritmizálással, de ez ugyanolyan, mint amikor az ember egy kiló szilvára megiszik másfél liter tejet: hamar menni fog.

Az internet tele van "strumming pattern"-ekkel, azaz "pentegési mintákkal", amelyek segítségével be lehet magolni a ritmust, és azt, hogy felfelé vagy lefelé kell pengetni. Én ebben sosem hittem, bár tagadhatatlan, hogyha együttesben játszunk, akkor meg kell állapodni valamiféle mintában, hogy ne össze-vissza sikálja mindenki a hangszerét. A Pachelbel D-dúr kánonjáról szóló hogyan játsszuk videóban is szó esik pengetésről, akkordfelbontásról, sőt korábban, a Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése című bejegyzésben is részletesen untattam a Kedves Blogolvasókat, de most egy újabb bejegyzést szentelek ennek, mert vissza-visszatérő téma a "hogyan csapjunk a húrok közé, ha tegnap fogtam először ukulelét a kezemben".

A pengetési minták tehát lehet kiindulási alap bárkinek, de higgyünk saját agyunkban és kezünkben, megszelídül az a hangszer mindenféle mechanikus, előre kitalált minta alkalmazása nélkül is. Az alábbi videóban azt igyekszem megmutatni, hogy borzasztóan egyszerű pengetéssel is életre kelthető az ukulele. Ha pedig biztonságosan (egyenletesen!) tudunk le-föl pengetni, akkor a ritmizálás és a bonyolultabb ritmusok automatikusan beépülnek az agyunkba, és kijönnek a kezünkből!

A pengetési mintákra visszatérve: külföldi ukulelefórumokon, Facebookon is - a szó jó értelmében - örök vitatéma, hogy pengetési mintákat memorizálva kezdjük-e el az ukuleletanulást vagy anélkül. Én mindig azt mondom, hogy a teljesen kezdőket szerintem inkább zavarja, ha pengetési mintákat kell utánozniuk, hiszen úgyis annyi mindenre kell figyelni a pengetésen kívül: akkordokra, akkordváltásokra, az egyenletes lüktetésre, közben ne essen ki a hangszer a kezünkból... Ahhoz, hogy a teljesen alap pengetés menjen, nem kell pengetési mintát megtanulni, aki pedig már biztonsággal pengeti az egyszerű tá-titiket, megnézhet néhány pengetési mintát, és dönthet úgy, hogy megtanulja azokat, vagy gondolhatja azt is: minek az nekem, fölösleges, mint vonatkeréknek a pumpa. Az igazság valahol félúton lehet: sok-sok dalhoz tényleg teljesen fölösleges a pengetési mintákkal vacakolni, bizonyos esetekben viszont nem árt, ha az ember elles egy-két mintát, pl. ha egy adott stílus megköveteli (pl. latin zene, ld. Latinos dallamok az erdőben), vagy éppen - ahogy erre fent már utaltam - ha többen zenélünk együtt.

Ha gogliba beírjuk, hogy strumming pattern, borzasztó mennyiségű dokumentummal ijesztgethetjük magunkat, pl. ilyennel:

strumming_patterns.jpg

Namost ki az a kezdő, aki nem borzad el ettől a látványtól, és gondolja azt, hogy inkább a halál . Aggodalomra tehát semmi ok, MINDENKI meg tud tanulni ukulelézni minták bebiflázása nélkül. Sok-sok zenét kell hallgatni, türelmesen gyakorolni, figyelni az egyenletes lüktetésre, és hamar menni fog!

Úgyhogy jó húrtépést mindenkinek, csak bátran, pontosan, lendületesen!

Szeretettel ajánlom nem teljesen kezdőknek a Five Foot Two című dal akkordmenetét feldolgozó bejegyzést, amelyben a triolás pengetési technikát kezdjük el tanulni.




2014-04-12

Tavaly volt már egy hasonló bejegyzés két videóval, most pedig egy újabb kihagyhatatlan felvétel egy gyufásskatulya méretű minileléről és az őt kísérő, kb. koncert-tenor méretű hatalmas ukuleléről .

Kb. egy-másfél ujjperccel lehet lefogni a mind a négy húrt lefedő barrét, és egészen elképesztő, hogy még ekkora hangszeren is el lehet találni pontosan egy-egy húrt. És nem túlzás kimondani: jól játszik rajta a fickó!