KERESÉS
2016-08-22

Az ukulele.hu új bloggereként elsőként a második ukulelém vásárlása körül támadt gondolataimat szeretném megosztani, és írok egy keveset a hangszerről is.

A történet úgy kezdődött, hogy a szoprán ukulelém mellé szerettem volna venni egy tenort is, és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit válasszak. Nem elsősorban a márkát, mint inkább a kivitelt kellett meghatároznom, mert a hangzást nem annyira a fejre festett logó, mint a felhasznált faanyag határozza meg. A hangszer, amin elkezdtem ukulelézni, egy Baton Rouge szoprán volt, ami véleményem szerint a világ legőszintébb hangszere: laminált anyagú, de ezt egy percig sem tagadja holmi flancos éltakarással, és így az ára – a felesleges sallangok híján – a jó hanagzás mellett is megfizethető marad. Azt csak érdekességként említem meg, hogy annyira konstans minőség (vagy már annyira megszoktam a hangzását), hogy nemrégiben valaki játszott egy ugyanolyanon pár méterre tőlem, és egy pillanatig el kellett gondolkodnom, hogy miért a hátam mögül hallom az ukulelémet.

Így aztán a másodiknál a fő szempont az volt, hogy ha lehet, legalább a fedlapja tömör fa legyen, mivel a hangzás szempontjából az számít a legtöbbet; a fogólap és a nyak anyaga nem igazán releváns, mert a nyak a legtöbb gyártónál mahagóni, a fogólap pedig rózsafa vagy ében (néha juhar). A teljesen tömörfa hangszereket meg az áruk miatt kellett elvetnem. Végül a hawaii ukulelés, Brad Bordessa útmutatóját (angolul tudóknak link: So You Want To Buy A Uke… ) elolvasva körvonalazódott bennem, hogy laminált test mellett fenyő fedlapra van szükségem, annál is inkább, mert valami olyan hangszert szerettem volna, aminek jól áll a bluegrass-country, és egy kicsivel nagyobb a hangereje is.

A gyári – főleg a laminált anyagú – ukulelék annyira nem térnek el egymástól (lásd a korábbi megjegyzésemet a Baton Rougeról), hogy az online rendeléssel zsákbamacskát vettem volna, így a The Ukulele Site néhány jó hangminőségű tesztjét meghallgatva egy Kala KA-STG (Spruce-Tenor-Gloss, azaz fenyő-tenor-fényezett) mellett döntöttem.

Miután eldöntöttem a „melyiket” kérdését, volt pár nap agyalás azon is, hogy most akkor mély vagy magas negyedik húrja legyen-e, illetve hogy egyáltalán C-re vagy D-re hangoljam-e.

Végül a kérdésben két faktor döntött. Az egyik a lányom volt, mert megkérdezte, hogy „Apa, ha megveszed az új ukulelédet, megkaphatom a régit?” Mondtam neki, hogy túrót, de kölcsönadom, ha tanulni akarsz rajta. Így aztán jobbnak láttam, ha azonos hangolású a kettő, hogy tudjak neki mutatni dolgokat. A másik ok pedig a bendzsó-stílusú játék, amit nagyon szeretek, és ahhoz a legfelső húrnak magasnak kell lennie, mint az öthúros bendzsókon.

Így aztán magas G maradt, és a C vagy D kérdést pedig huszárosan átvágtam egy kápó vásárlásával. A magas vagy mély G kérdés azért érdekes és inkább előre meghozandó döntés, mert a mély G – nylon húroknál legalábbis – vastagabb, és ezért a nyerget jobban ki kell reszel(tet)ni, viszont ha utána mégis visszatesszük a magas G húrt, akkor hajlamosabb zizegni a szélesebb résben.

Végül Csehországból rendeltem meg az ukulelét, a postában viszont már nem bíztam, de a ukeshop.cz tulajdonosa, Ben Anderson volt olyan kedves, és eltette nekem a július végi ukulelefesztiválig - a fesztivált így egy vadonatúj tenorral jártam végig (meg a szopránommal, meg a félig kész sütisdobozlelémmel, de erről majd máskor). A tenor (de főleg a doboza) nagyon nagynak tűnt elsőre másfél évnyi szopránon játszás után, meg mivel a fesztiválra a legtöbben szopránt vagy kisebbet vittek magukkal, a környezetből is kitűnt a méretével.

Az ukulele egy gyönyörű darab, az oldala és a háta laminált mahagóni, a nyak mahagóni, a fogólap rózsafa, és meseszép fényes lakkréteg borítja. A méretéhez képest meglepően könnyű, jól egyensúlyban van, és csodásan szól. Általában esténként, a gyerekeim elalvása után szoktam gyakorolni, és nagyon kell figyelnem rá, hogy halkan játsszak, ami ezen a hangszeren nem is annyira könnyű.

Amit azért nem árt észben tartani, hogy bár a gyári hangszerknél az alapminőség konstans, kisebb gyártási pontatlanságok előfordulhatnak, amelyeket érdemes megmutatni egy hangszerésznek. Egy gyártási hiba ezen is volt, a húrlábon a csontbetét az egyik oldalon magasabb, ezért el fogom vinni lecsiszoltatni, de ez szerencsére meglehetősen egyszerű művelet. A hangzásban nem jelent különbséget, de a felső húrok picit magasabban vannak.

Ami leginkább meglepett, hogy ennek a hangszernek illata is van, a belseje ugyanis nincs felületkezelve, és remek friss faillat árad belőle. Az ízét nem próbáltam, de az összes többi érzékszervemre pozitív hatást gyakorolt, jó második ukulele.




További olvasnivalók:

2011-08-09
írta: Gáll Tamás

2011. augusztus 8-án ellátogattunk az Ethnosound hangszerüzletbe, ahol képeket és videófelvételt is készítettünk. A bolt a Krúdy Gyula utcában található. Ahogy belépünk, nagyon jó hangulatú, tágas el...

2012-07-25
írta: Gáll Tamás

Paul McCartney az elmúlt évtizedben adott koncertjein a Something című dalt mindig egy szál ukulelével adta elő (legalábbis úgy kezdett neki). Így tisztelgett a dal írója és zenésztársa, George Harrison ...

2017-04-12
írta: Schäfer Zsolt

Mit tegyünk, ha hangszerre vágyunk, de nincs sok pénzünk? Nos, akkor sem kell elkeseredni, illetve ha mégis elkeserednénk, és bánatunkban befalnánk egy doboz dán vajaskekszet, máris okafogyottá válik az elkeseredés, hiszen az üres...

2018-05-25
írta: Gáll Tamás

Új sorozatot indítunk, melynek célja, hogy a teljesen kezdőknek minél több akkordot megtanítsunk. A mai videóban a C-dúrt tanuljuk meg, amely a legegyszerűbb akkord, és valószínűleg minden kezdő ezzel vág bele az akkordtanulásba. ...