Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2016-08-22
írta: SchZsolt

Az ukulele.hu új bloggereként elsőként a második ukulelém vásárlása körül támadt gondolataimat szeretném megosztani, és írok egy keveset a hangszerről is.

A történet úgy kezdődött, hogy a szoprán ukulelém mellé szerettem volna venni egy tenort is, és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit válasszak. Nem elsősorban a márkát, mint inkább a kivitelt kellett meghatároznom, mert a hangzást nem annyira a fejre festett logó, mint a felhasznált faanyag határozza meg. A hangszer, amin elkezdtem ukulelézni, egy Baton Rouge szoprán volt, ami véleményem szerint a világ legőszintébb hangszere: laminált anyagú, de ezt egy percig sem tagadja holmi flancos éltakarással, és így az ára – a felesleges sallangok híján – a jó hanagzás mellett is megfizethető marad. Azt csak érdekességként említem meg, hogy annyira konstans minőség (vagy már annyira megszoktam a hangzását), hogy nemrégiben valaki játszott egy ugyanolyanon pár méterre tőlem, és egy pillanatig el kellett gondolkodnom, hogy miért a hátam mögül hallom az ukulelémet.

Így aztán a másodiknál a fő szempont az volt, hogy ha lehet, legalább a fedlapja tömör fa legyen, mivel a hangzás szempontjából az számít a legtöbbet; a fogólap és a nyak anyaga nem igazán releváns, mert a nyak a legtöbb gyártónál mahagóni, a fogólap pedig rózsafa vagy ében (néha juhar). A teljesen tömörfa hangszereket meg az áruk miatt kellett elvetnem. Végül a hawaii ukulelés, Brad Bordessa útmutatóját (angolul tudóknak link: So You Want To Buy A Uke… ) elolvasva körvonalazódott bennem, hogy laminált test mellett fenyő fedlapra van szükségem, annál is inkább, mert valami olyan hangszert szerettem volna, aminek jól áll a bluegrass-country, és egy kicsivel nagyobb a hangereje is.

A gyári – főleg a laminált anyagú – ukulelék annyira nem térnek el egymástól (lásd a korábbi megjegyzésemet a Baton Rougeról), hogy az online rendeléssel zsákbamacskát vettem volna, így a The Ukulele Site néhány jó hangminőségű tesztjét meghallgatva egy Kala KA-STG (Spruce-Tenor-Gloss, azaz fenyő-tenor-fényezett) mellett döntöttem.

Miután eldöntöttem a „melyiket” kérdését, volt pár nap agyalás azon is, hogy most akkor mély vagy magas negyedik húrja legyen-e, illetve hogy egyáltalán C-re vagy D-re hangoljam-e.

Végül a kérdésben két faktor döntött. Az egyik a lányom volt, mert megkérdezte, hogy „Apa, ha megveszed az új ukulelédet, megkaphatom a régit?” Mondtam neki, hogy túrót, de kölcsönadom, ha tanulni akarsz rajta. Így aztán jobbnak láttam, ha azonos hangolású a kettő, hogy tudjak neki mutatni dolgokat. A másik ok pedig a bendzsó-stílusú játék, amit nagyon szeretek, és ahhoz a legfelső húrnak magasnak kell lennie, mint az öthúros bendzsókon.

Így aztán magas G maradt, és a C vagy D kérdést pedig huszárosan átvágtam egy kápó vásárlásával. A magas vagy mély G kérdés azért érdekes és inkább előre meghozandó döntés, mert a mély G – nylon húroknál legalábbis – vastagabb, és ezért a nyerget jobban ki kell reszel(tet)ni, viszont ha utána mégis visszatesszük a magas G húrt, akkor hajlamosabb zizegni a szélesebb résben.

Végül Csehországból rendeltem meg az ukulelét, a postában viszont már nem bíztam, de a ukeshop.cz tulajdonosa, Ben Anderson volt olyan kedves, és eltette nekem a július végi ukulelefesztiválig - a fesztivált így egy vadonatúj tenorral jártam végig (meg a szopránommal, meg a félig kész sütisdobozlelémmel, de erről majd máskor). A tenor (de főleg a doboza) nagyon nagynak tűnt elsőre másfél évnyi szopránon játszás után, meg mivel a fesztiválra a legtöbben szopránt vagy kisebbet vittek magukkal, a környezetből is kitűnt a méretével.

Az ukulele egy gyönyörű darab, az oldala és a háta laminált mahagóni, a nyak mahagóni, a fogólap rózsafa, és meseszép fényes lakkréteg borítja. A méretéhez képest meglepően könnyű, jól egyensúlyban van, és csodásan szól. Általában esténként, a gyerekeim elalvása után szoktam gyakorolni, és nagyon kell figyelnem rá, hogy halkan játsszak, ami ezen a hangszeren nem is annyira könnyű.

Amit azért nem árt észben tartani, hogy bár a gyári hangszerknél az alapminőség konstans, kisebb gyártási pontatlanságok előfordulhatnak, amelyeket érdemes megmutatni egy hangszerésznek. Egy gyártási hiba ezen is volt, a húrlábon a csontbetét az egyik oldalon magasabb, ezért el fogom vinni lecsiszoltatni, de ez szerencsére meglehetősen egyszerű művelet. A hangzásban nem jelent különbséget, de a felső húrok picit magasabban vannak.

Ami leginkább meglepett, hogy ennek a hangszernek illata is van, a belseje ugyanis nincs felületkezelve, és remek friss faillat árad belőle. Az ízét nem próbáltam, de az összes többi érzékszervemre pozitív hatást gyakorolt, jó második ukulele.






2016-08-11
írta: tb79

Kezdőkben és haladókban is gyakran felmerül a kérdés: mit gyakoroljak, hogyan tovább? A haladók talán könnyebben feltalálják magukat, de a kezdők, akik még az akkordozás rejtelmeivel ismerkednek, lehet, hogy elakadnak. Ennek a megoldására találtam egy nagyon jó kis oldalt. Én is terveztem, hogy valami hasonló akkordmenet-gyűjteményt készítek, de azt hiszem, valaki már megelőzött, és nagyon jól tette . Az egyik facebookos ukulelecsoportban akadtam rá a következő oldalra: ukulelego.com

Az oldalnak az egyik érdekessége, hogy nem ömlesztve mutat mindenféle akkordmenetet, hanem gombnyomásra "dob" egy újat (alul, a "Give me another" gomb). Direkt egy hosszabb akkordmenetet fotóztam, de látszik, hogy ennek a lejátszása sem örgöndősség, hiszen csupa "alapakkordról" van szó. Vannak persze ennél rövidebb akkordmenetek is. Ahogy az előbb utaltam rá, főleg kezdők vehetik ennek hasznát, hiszen kész (elvileg jól hangzó) akkordmeneteket mutat a honlap, és nekünk nincs más dolgunk, mint végigjátszani (mondjuk mindegyik akkordból egy 4/4 hosszúságot: tá-tá-tá-tá ritmussal, hogy a legegyszerűbbel kezdjük). Kezdőknek azért is lehet nagyon jó ez az oldal, mert az akkordváltásokat szuperül be tudják gyakorolni. Sokszor leírtam, és amikor valaki ukulelézni tanítok, akkor is mindig elmondom, hogy az egyik legnehezebb dolog megtanulnia egy kezdőnek azt, hogy az akkordváltás a megfelelő tempóban, "észrevétlenül" történjen. Ha két akkord között gondolkodnunk kell, máris szétesett a dal, elveszett a produkció. Haladóknak elsősorban azért lehet jó ez az oldal, mert számukra ismeretlen akkordmenetekkel találkozhatnak. Ha már le tudjuk játszani az akkordsort, érdemes memorizálni, és úgy eljátszani. Ez nagy lépés, hiszen nem kell már a monitort lesni, melyik akkord következik, és tudunk próbálkozni más ritmussal, esetleg akkordfelbontással (azaz nem sikáljuk a húrokat, hanem a négy ujjunkkal külön pengetjük a húrokat).

Nem tudom, mekkora lehet ennek az oldalnak az akkordmenet-adatbázisa, remélem, minél nagyobb. A honlap hátránya, hogy nem lehet egy nagy listában letölteni az összes akkordmenetet, és úgy szemezgetni. De egyben érthető is ez a megoldás, hiszen ezzel éri el a honlap tulajdonosa, hogy minél több időt töltsünk az ukulelego.com-on .

Azt javasolom tehát, ragadjatok ukulelét, nyomogassátok a Give me another gombot, játsszátok le az akkordmenetet, és ha megtetszik, töltsetek kicsit több időt az adott akkordmenet begyakorolásával (memorizálásával). Jól jöhet ez akkor is egyébként, amikor csak úgy megfogod a hangszert, és hirtelen nincs ötleted, hogy mit játssz, vagy a barátok kérik, hogy "pöngess már valamit", és akkor jön az ismerős gondolat: "Jó, de mit is...?" , és ekkor hirtelen a segítségedre siet a pár napja megtanult akkordsor.






2016-08-03
írta: tb79

A blog eddig talán leginkább hanyagolt ukulelekategóriája a bariton ukulele volt. Ez a hiánypótló bejegyzés azért is készülhet most el, mert nemrég volt a sokadik születésnapom (egy ideje nem számolom ), amelyen a családom egy csodálatos, egyedi készítésű ukulelével lepett meg. Mégpedig egy baritonnal. Korábban próbáltam már bariton hangszert, de meglehetősen silány minőségűt, így arról nem is készült post. Ez a mostani hangszer viszont valami fantasztikus, azt hiszem, a legkiválóbb minőségű ukulele, amelyet valaha a kezemben fogtam. A bejegyzésben szereplő képek mind a bariton ukulelém készítése közben készültek. Köszönöm a családomnak, hogy a hátam mögött szervezkedtek hónapokig , és köszönöm a hangszer készítőjének is, Horváth Gábornak ezt az igazán igényes, gyönyörű hangszert!

A bariton ukulele az igazi átmenet az ukulele és a gitár között, hiszen ez a legnagyobb méretű ukulele, és a hangolása is tulajdonképpen megegyezik a gitáréval. Azért írom, hogy tulajdonképpen, mert a gitár hat húrja közül az első négy hangolása tökéletesen ugyanolyan, mint a gitáré. Csakhogy a gitárnak van ugyebár további két mélyebb húrja. Így mondhatjuk azt, hogy a bariton ukulele két dologban különbözik egy gitártól: kisebb a teste, és a gitár két mély húrja hiányzik róla.

Természetesen egyéni igényektől és húrtól függ, hogyan hangoljuk a bariton ukulelét, de ha a standardet követjük (ahogy én is), akkor a bariton ukulele húrjai (mélytől a magas irányában): DGHE. Ezt meglátva sok ukulelés máris elkezd aggódni, hiszen a GCEA-hoz van trenírozva a szemünk, fülünk, agyunk, mihez kezdünk hát ezzel a hangolással? Nos, nem kell kétségbe esni, a megtanult "akkordformák" - tehát az, hogy a kezünket és az ujjainkat hogyan tartjuk egy-egy akkord lefogása közben - tökéletesen hasznosíthatók a bariton ukulelén, de.... És most egy kis minimális matek - zeneelmélet következik: a GCEA húrok között abszolút értelemben ugyanakkora hangközök vannak, mint a DGHE között: G-C - tiszta kvart, C-E - nagy terc és E-A tiszta kvart. A D-G szintén tiszta kvart, a G-H ugyanúgy nagy terc és a H-E megint csak tiszta kvart. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, amit az előbb írtam, tehát "értelmes" akkordot kapunk a DGHE hangolás esetén, ha a GCEA-s hangolású ukulelén megszokott 0003 (azaz C-dúr) formát fogjuk le. De akkor mi a különbség? Egyszerű: ami a GCEA-n C-dúr (0003), az a DGHE-n G-dúrnak felel meg! Innentől kezdve nagyon intenzív agytornára van szükségünk, ha valós időben akarunk "áttenni" egy-egy dalt a két különböző hangolás között.

A DGHE és a GCEA hangolása között (tehát nem az egyes hangszer húrjai, hanem a bariton és "nem bariton" hangszer hangolása között) tiszta kvart hangköztávolság van (most eltekintünk a "magas" G-húrtól, zeneelméleti értelemben most tökmindegy, hogy az a G hang melyik oktávban szólal meg) fölfelé, tiszta kvint lefelé, ugyanoda jutunk, bármelyiket is alkalmazzuk. A recept tehát a következő: ha tudom, hogy C-dúrt kell játszanom a bariton ukulelén, akkor a C-hez képest megkeresem a tisztva kvartot fölfelé, ami nem más, mint az F. Ekkor az F-dúr régóta ismert "alakzatát" (2010) fogom le a bariton hangszeren, ami C-dúr hangzását eredményezi a baritonon. Érdekes, mi? Még egyszer tehát: baritonon a C-dúrt így fogom le, mint az F-dúrt nem baritonon: 2010. Most még egyszer leírom, amit fent is: a már megtanult akkordformulák működnek bariton hangszeren is, csak éppen másik akkord hallatszik! Másik példa: ha a dalban G-dúr következik, akkor azt baritonon úgy játsszuk le, hogy megkeressük a G-hez képest fölfelé a tiszta kvartot, ami éppen C. Tehát ha bariton hangszeren 0003-at fogunk, G-dúr fog szólni!!!

Mielőtt bárki megijedne: a gyakorlatban nem muszáj tudnunk ezt a mögöttes elméletet, sőt ha az ember minél többet játszik baritonon, megszokja ezt az automatikus eltolást, és mechanikusan is tudni fogja az akkordok oda-vissza "konvertálását". Az elmélet akkor viszont nagyon jól jön, ha egy ritkábban használt akkordba botlunk, mert akkor azonnal tudunk reagálni, és le tudjuk fogni pár mp-es gondokodás után a húrokat a megfelelő bundon. Természetesen megoldás lehet az is, hogy valaki egyszerűen bebiflázza az "akkordpárokat": a C megfelel G-nek baritonon, a D megfelel A-nak, az E H-nak, az F C-nek, a G D-nek, az A E-nek, a H F#-nek (és így tovább a módosított hangokra (#, b) is megfelelően alkalmazva). A megfeleltetésnél pedig tökéletesen mindegy hogy dúr, moll, szűkített vagy bővített akkordról van szó, az alaphang a lényeg.

Ez tehát a recept arra az esetre, amikor a GCEA hangolásról át akarunk ültetni valamit a DGHE hangolásra. De van egy másik lehetőség is, ez viszont érinti az énekest és a hangszereket is, ha esetleg együtt zenélünk valakivel. Adott dal simán eljátszható ugyanazokkal a fogásokkal a baritonon, mint amilyennel egy GCEA hangolású ukulelén játszanánk: azaz ha C-dúr következik, a fenti "átalakítást" nem végezzük el, nem játsszuk a bariton 2010 C-dúrját, hanem a megszokott 0001-et fogjuk le a baritonon. A különbség értelemszerűen az lesz, hogy a DGHE hangolású ukulelén egyszerűen mélyebben fog szólni a dal. Ehhez alkalmazkodnia kell az énekesnek, többi hangszernek. Ilyenkor előfordulhat, hogy az énekesnek túl mély lesz esetleg a hangfekvés, de ha esetleg a GCEA-s hangolású ukulelén volt olyan gondja, hogy túl magasan kell énekelnie, akkor örülni fog, mert a baritonon ugyanazon fogások miatt lejjebb fog szólni a dal. (A transzponálásról bővebben ebben a bejegyzésben olvashatsz!)

Aztán a legérdekesebb az, amikor egy bariton és pl. egy koncert méretű ukulelén játszanak egyszerre két zenész: az eltérő hangolás miatt ugyanis kéztartás teljesen más lesz, mégis ugyanazt az akkord hallatszik.

Visszatérve az én csodálatos bariton hangszeremre: sokkal inkább gitár hangzása van a két fémborítású húr és a nagyobb hangszertest miatt. Ha nem tudná a hallgató, min játszom, joggal tévedne, és mondaná, hogy gitárt hall.

Egy újabb bejegyzésben szeretném folytatni a bariton ukulele bemutatását és összehasonlítását a kisebb társaival (reményeim szerint videóval, de egyelőre technikai akadálya van a videókészítésnek, ezért ha valakinek van egy kiváló képet és még szuperebb hangot rögzítő kamerája - esetleg külön mikrofonja -, amivel nem tud mit kezdeni, gondoljon rám bátran ).










REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Horgolt vállpánt ukuleléhez
●   Akkordváltás mesterfokon!
●   Élménybeszámoló az ukuleletalálkozóról
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére