Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2014-10-25
írta: tb79

Idén húszéves ez az érdekes nevű zenekar, és sajnálom, hogy én csak nemrég fedeztem fel őket. (Egy korábbi ukuleletesztelő bejegyzésben - KALA KA-S - az egyik legismertebb dalukra pöngetek.) Az együttest egy kissé túlmozgásos zongorista alapította 1994-ben, és azóta is folyamatosan koncerteznek, több albumuk jelent meg, és nagy népszerűségnek örvendenek elsősorban a tengerentúlon. Legújabb albumukon fontos szerepet kap az ukulele is: nemcsak a címlapon tűnik föl, hanem több jó számban is.

Akinek a "The von Trapps" nem mond semmit, nézze meg mindenképpen a Muzsika hangja című, 1965-ös filmet (~musicalt). Ha minden igaz, a "The von Trapps" együttest tényleg von Trapp leszármazottak alkotják. Na, nem is ez a lényeg, térjünk vissza Pink Martinihez. Legelőször a Veronique című számot hallottam tőlük:

El voltam ájulva tőle. Maga az albumcím is aranyos - Kapaszkodj, kicsi paradicsom -, de ez a dal meg a zenei finomság non plus ultrája. Viszonylag kevés hangszer szól, de annál nem is kell több. Ez a kevés tökéletesen leköti az ember figyelmét, nem keletkezik "űr", hogy "valami még hiányzik". Nem, nem hiányzik ebből a dalból semmi, hiszen az első pillanattól kezdve elvarázsol. A versszakok végén hallható zenei megoldás - jól füleljünk - továbblendíti mindig a dalt, hiszen nem a fülünk által várt záró dúr akkordra érkezünk, hanem valami másra ott, ahol azt énekli az énekes, hogy "Veee-roooo-niiiiik". Ugye? Lezárásra számítunk, de mégsem azt kapjuk. Az énekszólam néhány hangot tartalmazó hangkészlete pedig hirtelen, egy váratlan dallamfordulattal kibővül: senki sem számít rá, hogy a "don't leave me, my darling" nagyobb lépésekkel hirtelen a pincébe vezeti a dallamot, amely aztán rögtön visszaugrik a megszokott magasságba. Lehetne még elemezni, mennyi zenei ötlet és zsenialitás jellemzi ezt a dalt... Miután először végighallgattam ezt a számot, a kezem rátapadt a lejátszás gombra, és egymás után vagy 10-15* hallgattam meg, aztán úgy döntöttem, itt az ideje kicsit jobban elmélyedni Pink Martiniben.

Sok számukat hallgattam meg, és a következő, általános véleményt alkottam Pink Martini zenéjéről. Amit ők játszanak, azt hívják Zenének. Nagy Z-vel. Mindent megtalálok a dalaikban, amit a zenében keresek. Ötletet, fantáziát, finomságot, gazdag hangszerelést, fülbemászó dallamokat, elsőre szerethető számokat. Nem mondom, van olyan nótájuk, amit azonnal "nextelek", de legalább 25-30 daluk van, amelyeket megalkuvás nélkül szeretek (és megunás nélkül tudom hallgatni), és ez - nálam legalábbis - nagyon ritka, hogy egy együttes ilyen sok számát szeressem. Bár a dalszöveg nekem nem számít - azaz mindegy, miről szól egy dal, ha a zenei rész rossz, felőlem lehet "tökjó a dalszöveg" - mindenképpen elismerésre méltó, hogy a Pink Martini a dalokat az alapértelmezett angol mellett franciául, japánul, olaszul, arabul (!) stb. énekli, azaz igyekeznek a dalszövegben is rendkívül színes világot teremteni. Az egyik legnépszerűbb daluk, a Sympathique (az azonos című albumról):

Az együttes rengeteg saját dallal büszkélkedhet, emellett jónéhány népszerű számot feldolgoztak (ahogy a legújabb albumuk is egy feldolgozott szám címét viseli: Dream a Little Dream). A dalaik nagyon változatosak: aki sok Pink Martinit hallgat, a stílusjegyeket megjegyzi, felismeri, de mégsem mondhatjuk, hogy ugyanúgy hangzik minden számuk (persze vannak hasonlók), hiszen gondosan és fantáziadúsan állítják össze az egyes dalokban megszólaló hangszereket a lehető legszélesebb skáláról válogatva: fúvósok, vonósok, ütős hangszerek egész garmadáját vonultatják fel, több számukban hallható a manapság szinte a könnyűzenei feledés homályába veszett hárfa. Biztos vagyok benne, hogy olyan hangszerek is megszólalnak, amit halandó ember fel sem ismerne a hangjáról vagy meglátva nem tudná a nevét, de legalábbis kézbe fogva azt sem tudná, hogy fújni kell vagy ütni.

És hogy a bejegyzés lezárásaként gonoszkodjak egy kicsit: miért írtam a bevezetőben, hogy "kissé túlmozgásos" a zongorista, aki alapította az együttest. Ha Pink Martini koncertfelvételt nézünk, és megfigyeljük a zongoristát, azon kívül, hogy zseniálisan játszik, láthatjuk, hogy teljesen fölösleges, nagy, teátrális mozdulatokkal köríti a zongorázást. Hirtelen magasra kapkodja a kezét, túlzó mozdulatokat tesz, ami azért érthetetlen, mert enélkül is tökéletesen élvezhető a zenéjük, de a modoros színészkedés inkább visszatetsző, semmint megnyerő. Azt hiszem, ez mégis megbocsátható, hiszen nagyon gazdag zenei kinccsel ajándékoztak meg mindenkit!






2014-08-19
írta: tb79

Szerintem ezt az "oldie"-t mindenki ismeri, könnyen megjegyezhető dalszövege miatt pedig nem kell sokat vacakolnunk a sorok memorizálásával, hiszen egy határozott "Tequila"-kiáltással el is intézhetjük az "éneklést". A nóta - melyet a The Champs együttes szerzett 1958-ban és '59-ben Grammyt kaptak érte -  egyszerű, mint a satu, mégis e primitív bájban keresendő az a titkos összetevő, amely miatt világhírű lett a szám. Szerintem érdemes megtanulni ezt ukulelén játszani, mert minden gatyáig lerészegedett társaságban nagy sikert arathatunk vele, és a fentiek miatt nem lesz nehéz mindenkit együtténeklésre buzdítani.

Ennyire azért nem lesz könnyű a dolgunk, sőt egyenesen a tenyér/ujjgörcsöt kockáztatjuk, ha sokáig játsszuk a számot, hiszen az ún. barré fogásban kell a versszakokat végignyomni. A videón is látszik, hogy egy fix kéztartással kell az F-dúr és az Eb-dúr között váltogatni, ez pedig nagyon fárasztó lehet. Semmi probléma, ha szeretnénk fejleszteni kicsit a barré izmainkat, nincs más teendő mint tequilát inni eljátszani. A barré fogás lényege, hogy a mutatóujjunkkal lefogjuk egyszerre mind a négy húrt egy meghatározott bundon, és a maradék három ujjunkat használhatjuk az akkord további hangjainak lefogására. Erről lehet, hogy volt már korábban bejegyzés, és talán még lesz is. Tehát a videó:

Bevallom, elég sokadikra "sikerült" a felvétel, az én kezem is kicsit elfáradt, és a sokadik barrécsúsztatásra kicsit merevvé váltak az ujjaim, ez főleg a vége felé vehető észre.

A következő videón megmutatom, hogyan kell játszani, hiszen nem elég, hogy fél perc múlva görcsbe rándul az ember keze a barrézástól, hanem a ritmusra is nagyon oda kell figyelni:

Egy kis apróság még: az akkordokat elég magas fekvésben fogom, ahogy az a videókon is látszik. Nem biztos, hogy szoprán ukulelén van ennyi bund, úgyhogy most előnyben a nagyobb hangszeresek! A szoprán ukulelések pedig játsszák alap fogásban az akkordokat - bár úgy nem biztos, hogy túl jól fog szólni. Jó gyakorlást, sikeres kézerősítő gyakorlatokat kívánok mindenkinek.






2014-07-27
írta: tb79

A Zenekor Kft. jóvoltából tesztelhettem egy prémium kategóriás tokot, amely a "MONO" márkanévre hallgat. A MONO nemcsak ukulele-, hanem gitártokokat is gyárt, sőt pl. DJ-k részére is készít strapabíró táskákat.

IMG_1206.JPG

Amikor megkaptam a tokot, az ismerőseim kérdezték: "Ukulele?", mert megszokták, hogy azzal mászkálok, ezért kicsit furán néztek rám, amikor annyit válaszoltam, hogy "Csak egy tok - tesztelésre." Dehát mit lehet egy tokon tesztelni? Először azt gondolná az ember, hogy nem sok mindent; mondjuk a legújabb hiperszuper okostelefonhoz képest tényleg nincs millió paramétere, viszont aki szeret vigyázni a hangszerére, az vásárlás előtt igenis alaposan megnézi, megforgatja, megnyomogatja azt a tokot, amely meg fogja óvni az ukuleléjét a környezet káros hatásaitól. Leginkább a leeséstől, metróajtótól és sok minden mástól (pl. úthengertől).

IMG_1207_resize.JPG

IMG_1213_resize.JPG

A tokokról készült már egy bejegyzés néhány éve "Tokkérdés" címmel, ahol a puha, a félkemény és a kemény tok közötti különbségekről is volt szó. A MONO félkemény tokja vetekszik a kemény tokok szilárdságával, és szerintem tökéletes alternatívája egy kemény toknak.

IMG_1208_resize.JPG

Ez a tok már megjelenésében sugározza a prémium minőséget, a rejtett és masszív cipzárak, az itt-ott ízlésesen elősejlő narancssárga színek, az extra erősítések mind azt a benyomást keltik, hogy strapabíró, biztonságos lakóhelye lesz az ukulelénknek.

IMG_1224_resize.JPG

Az oldalfalak vastagok, ütközésbiztosak. Én szinte már csak a légzsákokat hiányoltam .

IMG_1235_resize.JPG

Az oldalfalak a vastagságot a sűrű tömésnek köszönhetik, így a függőleges összenyomó hatásnak jól ellenállnak: kipróbáltam, a karom alá szorítottam, és nem nagyon lehetett összenyomni.

IMG_1237_resize.JPG

Az ukulele vidáman simul a tok aljába, amely barátságosan öleli körbe, és úgy kitámasztja, hogy egyáltalán nem mozog vagy lötyög benne a hangszer.

IMG_1230_resize.JPG

IMG_1227_resize.JPG

Az ukulele nyakát pedig egy puha, mégis masszív párnaszerűséghez tudjuk rögzíteni egy tépőzár segítségével. Ez biztosítja, hogy a hangszer felső része se mozduljon el.

IMG_1234_resize.JPG

IMG_1233_resize.JPG

A tok hátulján tetszőlegesen a bal vagy a jobb oldalra rögzíhetjük a hevedert attól függően, hogy jobb- vagy balvállasak vagyunk, vagyis melyik oldalunkon átvetve szeretjük vinni a hangszert.

IMG_1215.JPG

IMG_1218_resize.JPG

Összegzés: egy prémium tokról nehéz negatívumot mondani. Vagyis könnyű: az ára. Aki MONO márkájú tokot vásárol, biztosan nem fog mellé, csak előbb jó mélyre kell nyúlnia a pénztárcájában, hiszen ilyen áron akár két szoprán ukulelét is lehet már vásárolni. Még egy apró negatívum: a MONO egyelőre csak koncert és tenor méretben gyárt ukuleletokot, aki tehát a szoprán vagy bariton méretű hangszerét szeretné prémium védelemmel biztosítani, más márkát kell keresnie.










REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Akkordváltás mesterfokon!
●   Élménybeszámoló az ukuleletalálkozóról
●   Ukuleletalálkozó 2017. augusztus 10-én
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére