Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2015-07-21
írta: tb79

Tudom, a cím nem valami izgalmas, sehol egy "meztelennő" vagy kockás hasú pasi, ennek ellenére mégis borzasztó fontos beszélnünk a metronómról. Emlékszem, gyerekkoromban zongoraórákon gyakran előkerült ez a négyzet alapú gúla a rajta lévő kis fém rudacskával, amely ide-oda billegett egyenletesen és fáradhatatlanul diktálva a tá-tá-tá-tá-tá-tákat, amelyhez tökéletesen igazítani kellett a klimpírozást.

Miről is van szó pontosan? Előttem már biztosan sokezren leírták, megfogalmazták és könyvtárnyi irodalma van az "egyenletes lüktetésnek", a "mérőnek" és a zene tempójának, mégis megkísérlem saját szavaimmal megfogalmazni a legfontosabbakat egy példán keresztül. Hallgassunk meg egy számot - szinte mindegy, hogy mit (tipp: Lenny Kravitz - Are You Gonna Go My Way). Nagy eséllyel bármilyen népszerű, könnyűzenei számot hallgatunk meg, lesz benne dob, amelynek a hangját bárki könnyen el tudja különíteni, ha jól odafigyel. És mit hall? Támtámpámmpámm - támtámpámmpámm - és ez ismétlődik. Néha kicsit variálódik, néha "belepörget" a dobos, néha ritmizál: fő feladata, hogy a zenének megadjon egy alapvető lüktetést. Ahogy haladunk előre egy dalban, maga a dal is halad előre az időben. Nos, a dalnak az időben történő, egyenletes előrehaladását nevezzük egyenletes lüktetésnek, ez pedig állandó tempót biztosít az adott dalnak. Persze mint zenei eszköz, előfordulhat lassítás és gyorsítás dalon belül, de ez azért nem olyan túl gyakori, úgyhogy ettől most vonatkoztassunk el. Miközben tehát hallgatjuk a dalt, tegyük a következőt: kezdjünk el hozzá tapsolni: mintha a nézőtéren ülve hallgatnánk egy koncertet ("Nem látom a kezeket!" ). Ugye, nem nehéz? Ki nem tapsikolt volna már koncerten vagy éppen dobolt a lábával a metrón a többi utas bajusz alatti mosolygását kiváltva. Ha így, tapssal vagy más egyenletes testmozgással "követjük" a dalt, akkor annak a dalnak az egyenletes lüktetését játsszuk.

Fordítsuk meg kicsit a dolgot: a kezünkbe veszünk egy hangszert, és elkezdünk rajta játszani. Annak is - elvileg - kell, hogy legyen egyenletes lüktetése. Viszont ezt sokkal nehezebb megteremteni annál, mint amikor mi igazodunk egy hallott zenéhez, hiszen az agyunkat leköti sok minden más, figyelünk az akkordokra, megy a dallam a fejünkben, ha énekelünk, a dalszövegre is kell koncentrálni, előre kell gondolkodnunk, közben még az egyenletesre is figyelni... nem egyszerű. Kezdőknek ezért is célszerű dalokra rájátszani ukulelével az akkordokat, hiszen a hallott zenéhez könnyebben lehet alkalmazkodni, és ezzel észrevétlenül is gyakorolható az egyenletes játék. A nem egyenletes hangszerjáték ugyanis a legnagyobb bűn, ami elkövethető. Visszatérve a fenti példára: természetesen dob nélkül is minden zenének van egyenletes lüktetése, csak a dob az a hangszer, amelyiket ha figyelünk, akkor a legjobban hallható, érzékelhető közvetlenül a lüktetés.

Ha éppen nincs kéznél egy dobos, vagy nem konkrét dalra szeretnénk akkordozni, akkor nagyon jól jön segítségül a metronóm. A metronóm tulajdonképpen egy borzasztóan egyszerű dobgép. Nincsenek benne különböző hangszínű, hangmagasságú dobok, cintányérok, csak egyszerű kattogás, pittyegés. Mára elkezdtek kikopni a gyerekkoromból ismert, mechanikus metronómok (amelyeket még fel kellett húzni). Ma már inkább digitális metronómokat lehet kapni, amelyeket gyakran hangológéppel építenek egybe. Sőt már az egyszerűbb gitáreffekteknek is van metronóm funkciója. A net pedig tele van metronómprogramokkal, de az is biztos, hogy telefonra is számos metronómalkalmazás tölthető le (gyakran hangolóprogrammal egybegyúrva). Miben segít tehát a metronóm? Beállítjuk a sebességet - pontosabban a tempót -, ezt angolul gyakran bpm-nek (beats per minute, azaz percenkénti ütésnek) nevezik, ami azt jelenti, hogy egy perc alatt hányat üt a metronóm. 90-100 körül már egy kellemes, közepes tempót kapunk. Ha elindítjuk a metronómot, elkezdi monoton módon ütni nekünk a ritmust, mintha egy tévedhetetlen dobos lenne, nekünk pedig nincs más lehetőségünk, alkalmazkodnunk kell hozzá, és az a feladatunk, hogy pontosan kövessük az általa diktált egyenletes lüktetést.

Ha esetleg nem játszunk egyenletesen, rögtön kiderül, amikor másokkal zenélünk együtt, hiszen akkor nem esik szét egy zenekar, ha mindenki pontosan tartja a tempót. Amint egy kicsit is pontatlan bármelyik hangszer, akkor úgy érezzük, hogy "szétesett" a dal, a zenekar. Egyébként éppen az egyszerre történő kezdés és az egyenletes tempó - és nem holmi vagányság - miatt számolnak a dal előtt, hogy "egy-két-egy-két-há'-négy", hiszen a zenekar vezetője így határozza meg pár másodperc alatt a tempót, amelyet a többiek azonnal követnek, amint a számolás után belekezdenek a zenélésbe.

Ahogy az ember hosszú éveken keresztül tanul zenélni, és sokat gyakorol, egyre tökéletesedik az a képessége, hogy külső segítség nélkül tudjon tökéletesen egyenletesen játszani. Kinek kevesebb, kinek több gyakorlás kell hozzá, de az biztos, hogy sokat és türelmesen kell gyakorolni, nem szabad megspórolni a metronómos hangszerjátékot, mivel az egyáltalán nem szégyen, hanem nagyon hasznos.

Minderről a témáról rengeteget lehetne még írni, de a fentiekből talán érthető volt a metronóm lényege, és hogy még jobban segítsem a megértést, a következő videón bemutatok egy csíptetős hangológéppel egybeépített metronómot. Szerintem egy ilyen eszköz az ukulelések (sőt minden zenész) alapfelszereltségébe kellene, hogy tartozzon! Köszönöm ezt a szuper kis szerkentyűt P. S.-nek!

Nomostan... azt olvastam a neten, hogy szexszel mindent el lehet adni, de valószínű, a metronóm fontosságára még nem hívta fel senki így a figyelmet. Ha esetleg elolvastad a bejegyzést, megnézted a videót, és még mindig nem aludtál el, akkor jutalmul nézd meg a két alábbi képet, és jegyezd meg nagyon, de nagyon: ők ketten is rettentően fontosnak tartják a metronómos gyakorlást és az egyenletes pengetést!

És a sok-sok metronómos gyakorlástól bizony a hölgyek és az urak a képen látható irányokba tudnak fejlődni. (Remélhetőleg a hölgyek a bal, az urak a jobb oldali irányt célozzák meg, bár manapság sosem tudni...) Néhány megjegyzés a képekhez: a bal oldali kép témája eredetileg a tenger lett volna, erre kitűnő bizonyíték, hogy a hölgy nincs középen, mert amikor észrevette, hogy készül a kép, balról gyorsan odaugrott törökülésbe, hogy a fényképészt megviccelve ő, ne pedig a távoli messzeségbe vesző tenger látsszon. A jobb oldali kép kicsit megtévesztő lehet, mert sokan gondolnák, hogy csekélységem látható rajta, de a kézben tartott ukulele adja meg a frappáns választ erre a kósza - a valóságtól egyébként távol nem álló - gondolatra. A kép ugyanis nagyjából stimmelne is, de ilyen rusnya zöld ukulelével még nem találkoztam, úgyhogy ezzel lelepleződött az összeesküvés-elmélet, nem én vagyok a képen. Helyette metronómmal gyakorlok éppen...

 






2015-07-20
írta: tb79

A '80-as évek közepén az egyik első nagy mozis élményem valamelyik Bud Spencer-Terence Hill film volt, amelyet a szüleimmel együtt néztünk meg. Emlékszem, utána az utcán sétálva előttük, velük szemben ugráltam, és mindenképpen bunyózni szerettem volna, ők pedig nevetve győztek elhajolni a jobbegyeneseim és a bal horgaim elől. Mindenesetre tagadhatatlan volt, hogy első "látásra" beleszerettem a duóba. Kedvenc filmjeim tőlük a Kincs, ami nincs, az És megint dühbe jövünk, a Nincs kettő négy nélkül, és imádom az Aranyeső Yuccában-t is (bár abban Terence nem szerepelt), mely utóbbinak a megyei könyvtárból kölcsönzött videókazetta-kópiáját néztem rongyosra a '80-as évek második felében szintén kölcsön videólejátszón. A szerelem azóta is tart, bár elismerem, némi ismétlés rámférne, Anulut már nem tudom szó szerint idézni . Ugyanakkor a filmek sokszori megnézése következtében akarva-akaratlanul a filmek zenéi is a fülembe égtek.

Le a kalappal Guido és Maurizio de Angelis előtt, sok-sok komponálással töltött órájuk gyümölcse lett a rengeteg, fülbemászó dallam, és elvitathatatlan érdemeket szereztek a filmek hangulatának megteremtésében. Az egyik kedvencem az És megint dühbe jövünkből a Brotherly Love című főcímzene. Ezt meghallva rögtön eszembe jutnak a film kezdő kockái, a kutyák, lovak, rulettasztal meg minden...

A Kincs, ami nincs zenéje viszont pont kivétel, mert azt nem Angelisék szerezték, hanem Carmelo La Bionda és Michelangelo La Bionda, akik kitűnő, hangulatos számot hoztak össze. Nem tudnánk elképzelni a Kincs, ami nincs vitorlását és gyönyörű óceánját a gazdag hangszereléssel megszólaló, kongákat, gitárokat, ügyes basszusgitár-kíséretet tartalmazó szám nélkül: Movin’ Crusin’. "- Jelentem, a távcső a tengerben! - Mi az, hogy jelented?" Ha szeretitek a Bud Spencer-Terence Hill filmeket, csatlakozzatok a "Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaság" Facebook-csoporthoz, ahová a tagok sok képet, idézetet tesznek ki, és filmidézetekből néha egészen hosszú párbeszédek alakulnak ki . Ennek a csoportnak, továbbá a Krumplishal blognak is sok szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést.

Visszatérve tehát a zenékre, pár évvel ezelőtt rákerestem a Movin’ Crusin’ akkordjaira, és kissé meglepődve tapasztaltam, hogy - a híd részt leszámítva - összesen három akkord köré épül a dal, ami azért nem feltűnő, mert - ahogy említettem már - a dalnak gazdag a hangszerelése, továbbá igazán jól megkomponált a dallam, illetve a dalszerkezet, úgyhogy fel sem tűnik, hogy valójában egy C-G-F-G körforgást hallunk. Mivel maga a dallam nem túl bonyolult, ráadásul az elmúlt 30 évben volt idő arra, hogy a fülembe égjen, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem a dal ukulele-feldolgozását úgy, hogy az akkordokra rájátszom a dallamot is:

A felvétel kedvéért És megint dühbe jövünkös pólóban vagyok, egy Kincs, ami nincses póló kincs lenne, de mivel nincs, ezért kincs.

Ahogy sokszor leírtam már, az általam játszott verzió nem szentírás, csak egy változat, amit én találtam ki, nyilván bárki módosíthat rajta, és úgy játszhatja, ahogy neki jólesik. Ha kezünkbe vesszük az ukulelét, és elindítjuk a lejátszást, simán alá tudunk akkordozni, ahogy a lenti videó első˜ részében hallható, látható is. Ez így azért nem az igazi, hiszen ha levesszük a zenét, egy sima C-G-F-G ismételgetés lesz az ukulelejátékunk (amire persze ráénekelhetünk!). A lenti videó második blokkjában az akkord + dallam feldolgozás következik, aztán a harmadik részben pedig elmagyarázom, mit, hogyan játszok, ha valakinek kedve támadna megtanulni ezt a feldolgozást. Teljesen kezdőknek javasolom, hogy a C-G-F-G körforgást gyakorolják be, ne rögtön a dallammal kiegészítve játsszák, mert az még nehéz lehet. Kevésbé kezdők vagy a magukat már kicsit haladóbbnak vallók bátran nekiállhatnak megtanulni a rendes feldolgozást, amelyben a dallamot is játsszuk.

Muszáj önkritikát gyakorolnom: az akkordok + dallam feldolgozás rögzítése során sajnos néhány helyen nem tartottam be rendesen a szüneteket, és kicsit elsietem a dallamjátékot, pedig pont erre hívtam fel a figyelmet a magyarázatban, hogy a szüneteket rendesen be kell tartani... Most már késő˜ keseregnem, ez így sikerült. Nem is az a lényeg, hogy én hogyan játszom, hanem az, hogy meghozzam a kedveteket ahhoz, hogy megtanuljátok Ti is ezt a dalt!


Frissítés (2017. augusztus 9.)

Újból felvettem a dalt, ezúttal a Kala rezonátoros ukuleléjén játszok:






2015-07-13
írta: tb79

Egy újabb zeneelméleti, mégis gyakorlati bejegyzéssel szeretnénk segíteni nektek eligazodni kicsit jobban a hangnemek között. Lehet, hogy a címben olvasott kifejezést - "transzponálás" - hallottátok már (énekórán vagy máshol, káromkodásként ), de inkább ijesztőnek tűnt, semmint hasznos valaminek. Nos, a transzponálás röviden megfogalmazva hangnemek közötti váltást jelent, amellyel előbb-utóbb mindenki találkozik, szembesül, sőt az is lehet, hogy már most is használja, csak nem tudja, hogy így hívják.

Nézzünk egy gyakorlati példát, mit jelent a transzponálás. Tegyük fel, hogy elkezdünk kísérni egy dalt, aminek az első akkordja C-dúr. Raádásul akad egy bátor jelentkező, aki el is énekli a dalt, magyarul ukulelejátékunkkal kísérünk egy énekest. Egyszer csak megszólal az énekes, hogy "Te, ez nekem olyan magas, nem tudom kiénekelni a felső hangot, nem tudnád kicsit mélyebben játszani?". Mint minden eldöntendő kérdésre, erre is igennel vagy nemmel tudunk válaszolni. Kezdő ukulelésként nem baj, ha "nem" a válaszunk, de idővel illik tudnunk azt mondani, hogy "persze, milyen hangnemben szeretnéd"? Erre az énekes többféle lehet: vagy megmondja a hangnemet (ez az énekes pontosan tisztában van hangi korlátaival, szuper!), vagy azt mondja, hogy "hát nem tudom, egy kicsivel lejjebb", ekkor elkezdünk néhány szekunddal lejjebb gondolkodni.

Ha még mindig nem riasztottak el a fenti sorok, nézzük más megközelítésből a dolgot. Hidd el, Kedves Olvasónk, ha eddig kitartottál e bejegyzés olvasásával, jó úton jársz, a végére össze fog állni a kép. Adott tehát egy dal, ami C-dúrral kezdődik, folytatódik G-dúrral, majd A-moll, aztán F-dúr, utána megint C-dúr. Az átvezető részben D-dúr, A7 és F#m hallható. És mindez túl magasan van ennek a fránya énekesnek.

Mit tudunk tenni? A transzponálással az összes akkordot lejjebb vagy följebb tudjuk csúsztatni úgy, hogy közben az akkordok egymáshoz viszonyított távolsága nem változik. Ez a kulcs mondat, ezt kell ízlelgetni. A zeneelmélet alapja ugyanis nem más mint a matek. A felsorolt akkordok alaphangjai - C, G, A, F, C, D, F (legyen az akkord maga dúr, moll vagy bármilyen más akkord) - meghatározott, fix távolságban vannak egymástól (ezeket nevezzük hangközöknek). Amikor hangnemet váltunk (jelen példánkban lefelé szeretnénk megtenni), az azt jelenti, hogy C-dúr helyett pl. A-dúrt játszunk. De ha az eredeti dalban a C-dúr után G-dúr jött, akkor most az új A-dúr után nem jöhet az eredeti G-dúr, hiszen a G-dúrral is kell valamit kezdeni. Mit? Ugyanazt, mint a C-dúrral, lejjebb kell vinni pont ugyanannyival. A C-dúrból úgy lett A-dúr, hogy a C-t egy kis terccel vittük lejjebb, a G-hez képest az E a kis terc lefelé, tehát a G-dúrból E-dúr lesz a transzponálást követően. Így szépen minden akkordon végig kell menni, és ugyanakkorát kell rajtuk mozdítani, hogy az egymáshoz viszonyított távolságuk megmaradjon.

Röviden ennyiben foglaható össze a transzponálás emlélete. Első olvasásra nem egyszerű, gyakorlatban megvalósítani sem mindig túl könnyű. Éppen erre szolgál az alábbi kép, amely a fenti agytornát kiváltja, és teljes megoldókulcsot ad a transzponáláshoz. Haladóknak a fenti agytorna többnyire pár másodperces gondolkodást jelent, természetesen a kezdőktől ez nem várható el, de minél többet transzponál az ember, annál könnyebben fog menni az egész (és már nem is hangnemekben, hanem funkciókban gondolkodik, de az már egy másik történet).

Egy szó mint száz, álljon itt egy jó kis transzponálós táblázat:


Kattintásra új ablakban megnyílik kicsit nagyobb méretben!

Még ez a táblázat is bonyolultnak tűnhet első ránézésre, de nem az, csak tudnunk kell, mit kell benne látni. Oldjuk meg ezzel a táblázattal az előző példát! Arról volt szó, hogy C-dúrban kezdődik egy dal, és kicsit lejjebb szeretnénk tenni az egészet. Annyit persze legalább tudnunk kell, hogy az ABC-s hangok úgy következnek sorban (mélytől a magas felé haladva), hogy C - D - E - F - G - A - H - C [ - D - E stb...]. Tehát ha C-ről lefelé lépünk, akkor már a H is lejjebb van, de mi az A-t választottuk (választhattunk volna másikat is tetszőlegesen). Na, tehát az alap hangnemet mindig a sor, a transzponálást pedig az oszlop jelenti. Mivel C-dúrról indultunk, ezért megkeressük azt a sort, amelyik C-vel kezdődik, ez éppen az első sor. Tudjuk, hogy a transzponálással azt szeretnénk elérni, hogy A-dúrt kelljen játszani C-dúr helyett, és az összes többi akkord is ehhez igazodjon. Nincs más dolgunk, mint megkeresni azt a sort is, amelyik A-val kezdődik, és innentől kezdve meg tudjuk feleltetni az akkordokat a két sorban. Ha az eredeti hangnemben F-dúr következik, rámutatunk az ujjunkkal az F-re a C-dúr sorában (azaz a legelső sorban), majd lehúzzuk az ujjunkat az A-dúr soráig, és megvan a megfejtés: D-dúrt kell játszanunk a transzponált dalban. Ezután minden akkorddal így járunk el, és kész is a transzponálás, ha kell beírhatjuk a transzponált akkordokat a dalszövegbe.

Ha memorizáljuk a hangközöket, amelyről - többek között - egy korábbi bejegyzés szól (Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!), akkor az egész transzponálás tényleg fejben elvégezhető művelet lesz kiváltva a fenti táblázatot, hiszen ha egy pl. G-dúrban lévő számot szeretnénk mondjuk D-dúrban játszani, akkor tudjuk, hogy a G-től lefelé tiszta kvart a D, innentől kezdve minden akkordot tiszta kvarttal kell lefelé transzponálnunk, így ránézésből tudni fogjuk, hogy E-dúr helyett H-dúrt, C-dúr helyett G-dúrt kell lepengetni. Ehhez persze kell némi gyakorlat és gyakorlás. Én úgy szoktam ezt gyakorolni (jó kis agytorna!), hogy nézek egy dalszöveget, amelybe bele vannak írva az akkordok. Ismerős, ugye? És ránézésből próbálok transzponálni. Mielőtt elkezdek játszani, hasraütésszerűen kitalálom pl. hogy egy szekunddal feljebb játsszam a nótát. Tehát hiába van A-dúr írva a dalszövegbe, H-dúrt játszom helyette. Aztán E-dúrt látva automatikusan F#-dúrt fogok le. C-dúr helyett D-dúrt stb. Mikor megvagyok vele, az egészet egy kis terccel lejjebb. És így tovább. Jól bele lehet kavarodni pláne, ha sok, különböző akkord van egy dalban, de nem baj, hiszen ettől élesedik az agyunk, és egyre otthonosabban fogunk mozogni a szokásos akkordokon kívüli, ritkábban lefogott akkordok mezején. Sok sikert mindenkinek, jó gyakorlást!










REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Akkordváltás mesterfokon!
●   Élménybeszámoló az ukuleletalálkozóról
●   Ukuleletalálkozó 2017. augusztus 10-én
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére