Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2018-02-20

Magyarország nem bővelkedik olyan zenészekben, akiknek fő hangszere az ukulele, de azért néhányan vannak. Az egyikük  Szélinger Anna (CéAnne), vele készítettem interjút.

- Most is a szokásos kérdésemmel kezdeném: kérlek, mondd el azt a pár mondatot, amivel bemutatkoznál valakinek, aki nem ismer téged!

- Szélinger Anna vagyok, reggae zenével foglalkozom régóta, és bár most is az a fő csapásirány, már kacsintgatok másfelé is. Énekesnőként tevékenykedtem nagyon sokáig, két éve felvettem a hangszereket a kezembe, és onnantól kezdve elkezdtem a saját zenéimet megírni - dióhéjban ez a történet. 

- A második állandó kérdés: mikor és hogy akadtál a négy húr közé?

-Mindig nagyon tetszettek azok gitáros dalszerző csajszik, akiket nézegettem az interneten, és próbálkoztam is a gitározással úgy 20 éves korom körül - egyre nagyobb sikertelenséggel, mert mindig volt valamire fogni a dolgot: kicsi a kezem, nehéz a húrokat lefogni, nagyon vastag a gitárnyak, nem elég jó ez a gitár, ilyesmi. Az is közrejátszott, hogy nem tudtam, hogyan kellene ennek nekiállni, tanártól tanulni vagy magamtól... valahogy valami nem stimmelt soha, és aztán le is tettem évekre, és csak énekeltem.

Egyszer aztán elmentem az akkor 10 éves húgommal moziba, és megnéztük az Inside Out-ot. Ez egy Pixar rajzfilm, amik előtt a mozikban mindig vetítenek egy rövidfilmet. A „Someone to Lava” című kisfilm két vulkán szerelmi története öt percben, és folyamatosan ukulele szólt alatta - éreztem, hogy ez nem egy gitár. Emellett akkoriban nagyon sokat böngésztem a Pinterestet, ami csomószor kidobott bakancslitákat, amelyek legtöbbjén rajta volt az, hogy „megtanulni ukulelézni”. Azt gondoltam, hogy ez akkor talán nem is lehet annyira bonyolult, és amikor megszólalt a moziban a zene, utánanéztem, és gyakorlatilag egy hét múlva volt hangszerem. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy hazamentem, nem bírtam aludni, végigböngésztem az összes lehetséges oldalt meg tutorialokat meg mindent, hogy ez tök jó, és lehet, hogy ez nekem is menni fog. Az első ukulelémet a Vateráról rendeltem, ami  - bár alapvetően nem ajánlom senkinek - végül jó döntésnek bizonyult, mert tök véletlenül sikerült egy jó tanulóhangszert kifogni: egy ananász alakút, még márkája sincsen, valószínűleg valami egyedileg készített, mert egy veszprémi hangszerkereskedőtől vettem, aki viszont Hannoverben vette egy hangszerkiállításon.

- És végül meg is tanultad azt a dalt?

- Igen! Az volt az első, de hát három akkord az egész.



- A legtöbben az internetről tanulunk ukulelézni, veled mi a helyzet?

- Persze, tök jó!

- És valahogy strukturáltan, vagy csak összevissza?

- Az a durva, hogy amióta játszom (pedig nem vagyok profi), többször megtalálnak ismerőseim, hogy jaj, nem ülnél le velem gyakorolni? De hát nekem a tanításhoz közöm nincsen! Bennem volt egy nagyon erős szándék, hogy valami hangszert most már tényleg szeretnék megtanulni, meg a saját dalaimat megírni. Éveken keresztül csomó ötletem volt, de fogalmam nem volt, hogy hogyan mutassam meg másoknak. Az ukulele erre nagyon nagyon jó. Szóval alapvetően nem az van, hogy egyes lecke, kettes lecke, vagy akármi, hanem ha egy dal megtetszik, azt megtanulom. Még csak nem is kell ukulelére legyen írva, mert mindent, de az égvilágon mindent le lehet játszani ukulelén.

- Ugye? És sokan nem hiszik el.

- A legegyszerűbb válasz erre, hogy egy alapakkord három hang, és ez meg négy húr. Ennyire borzasztó egyszerű szerintem.

- Napi átlagban mennyit gyakorolsz?

- Hmm... változó. Korszakos nálam a sztori, van, amikor tényleg naponta, és amikor szabadidőm van, akkor állandóan. Főleg a tavalyi évemre volt jellemző, most, hogy elkezdtem koncertezni, már kevésbé. Kár egyébként, de mivel színházban dolgozom, ahol az évad szeptembertől nyár elejéig tart, általában ősszel meg télen van sokkal több munkám. Ugyan próbálom úgy intézni, hogy a bemutatóim télen befejeződjenek, munka mellett nem nagyon tudok erre koncentrálni. De azért napi szinten kezemben van.

- És a reagge? Honnan jön az életedbe?

- Édesapámtól. Ő egyébként jelenleg is Etiópiában él, mert történészként kezdte a pályafutását - ez egy nagyon hosszú sztori, de a lényeg az, hogy nagypapám, aki akkor éppen Algériában dolgozott, kivitte őt magával egy évre, érettségi után. Ezalatt egyrészt rengeteg afrikai hatás érte, másrészt volt egy horvát származású szobatársa is a kollégiumban, aki imádta a reggae-zenét. Miután hazajött, kitalálta, hogy ő Afrikával akar foglalkozni, és mivel az akkoriban magyarul elérhető könyvek nagy része Etiópia-témájú volt, így keveredtünk ebbe a kultúrkörbe. A reggae meg Etiópia azért kulturálisan jobban kapcsolódik, mint zeneileg. A zenélés inkább onnan jön, hogy apukám nagyon sokat vitt a Ladánybene által szervezett Reggae Camp-re - tíz éves korom óta talán csak egyet hagytam ki. Amikor a Ladánybene kiadta az első riddim albumát (egy zenei alapot játszanak az egész lemezen keresztül, és minden előadó erre énekli a saját dalát), csináltam én is egy verziót, és elküldtük nekik. Nyár elején jött ki a lemez, és júliusban már felléptem velük. Ekkor voltam 16-17 éves. Hatalmas nagy dolog volt, hogy tíz éves korom óta járok arra a fesztiválra, és én is ott lehetek velük a színpadon. A következő évben szintén csináltak egy riddim-lemezt, amire kiírtak egy pályázatot, hogy honi reggae-előadók csinálják meg a saját verziójukat. Ezt a versenyt megnyertem, ami által felkerültem a lemezre és a dalt promotáló videóklipbe. Nekem ez egy nagy ajtónyitogató lépés volt, megismertem a hazai reggae-előadók kis csoportját - vagyis gyakorlatilag mindenkit, mert most már látom, hogy ez azért nem egy nagy közösség. Elkezdtem szép lassan bekerülni a reggae világába. 

- Több zenekarral is koncerteztél, mostanában pedig szóló fellépéseid vannak szerte az országban, az interneten meg egy sor duetted látható. Melyikben mit szeretsz?

- Mindegyiket másért. A zenekarozást nagyon szerettem, mert alapvetően csapatjátékosnak tartom magam. Bár a dalokat közösen írtuk, én inkább sodródtam az egésszel, és mindig egy nagyon pici része voltam az alkotói folyamatnak. A The Mighty Fishers volt egy kicsit más, mert azt azért viszonylag sokáig csináltuk, nagyon sok külföldi turnénk volt, és a lemezek nagy részét együtt raktuk össze. Igazából az énektémákat mindig is magamnak írtam, de a hangszeres része az, ami mostanában jobban érdekel.
 
A duett-vonal Bardon Ivett barátnőmmel úgy alakult ki – tök vicces volt – hogy a fészbukon egy videóban az egyik ismerősünk a haverjaival a színművészeti büféjében tátogott egy Justin Bieber-számra, és azt gondoltuk, hogy erre csinálnunk kell egy válaszvideót, de valóban énekelve. Ez volt az első videónk (talán még fent van valahol), és annyi pozitív visszajelzést kaptunk rá, hogy belevágtunk: tök jól működött. Mostanában nem csináljuk egyébként, illetve inkább a levegőben van hagyva a dolog. Ivett szabadúszó színésznő, Szarvastól kezdve a Centrál színházon át egy csomó helyen játszik, nekem is beindult a koncertezés, szóval nehezebben egyeztetünk. Azért még nincs veszve hagyva a dolog!
 
 
A szóló, meg hát ja. Alapvetően nekem most ez lenne a legfontosabb, de nem akarok semmit sem siettetni. Nincsen semmilyen határidő, azokon kívül, amit magamnak adok. Szép lassan akarom felépítgetni. Egyébként elkezdtem most már akusztikus zenét is próbálni egy basszerossal meg gitárossal, mert néha azért azt érzem, kevés vagyok egyedül. Most már lassan fél éve játszom szólóban, tavaly a Reggae Campen játszottam először így nagyobb közönség előtt. Nagyon vicces volt, mert eleredt az eső, én meg egy sátorban játszottam, úgyhogy mindenki odajött. Vállveregetős momentum volt rájönni, hogy elviszek egy bulit egyedül, de ott is éreztem, hogy azért ezt jó lenne megosztani más zenészekkel is.

- A koncertjeiden a saját számaidat adod elő?

- Mondjuk úgy, hogy a háromnegyede saját, egynegyede feldolgozás. De a kazettámon például csak egy feldolgozás van a kilenc dalból.

- Milyen egyéb zenei irányzatokban tudnád magadat eképzelni ?

- Igazából nem megyek messzire a reggae-től, de nagyon szívesen játszom popzenét meg soul-t. Amy Winehouse a kedvenc énekesem, szóval az a stílus is bejön, meg bármilyen hatvanas-hetvenes évekbeli irányzatot nagyon szívesen játszom. Apukám iszonyatosan nagy metál-fan, és bár ő szoktatott rá a reggae-re, most egy kicsit visszatalált a tinikori zenéihez. Vicces a kontraszt, hogy én benne maradtam a popos vonalban, ő meg nyomja az üvöltözést, szóval megőrjítjük egymást otthon. És mindeközben még egy hip-hop-zenekarban, a Hősökben is énekelek nem olyan régóta, szóval tényleg mindenféle van.

- Kik a kedvenc előadóid? (Ukulelén természetesen!)

- Az a helyzet, hogy szólistákat nem nagyon szoktam hallgatni, merthogy énekes volnék. Aki nagyon szimpatikus, az Taimane Gardner,  aki ráadásul egyáltalán nem is énekel rosszul. Nagyon szeretem Dodie Clarkot, tök kis szimpi csaj, olyan, mintha apró filmzenéket írna. A magyarok közül Bíró Balázst kell megemlítenem, iszonyatosan tetszik, amit csinál, tök egyedi. Aztán ott van még Tobias Elof, aki szintén a reggae-féle vonalon mozog - egyébként térdekes, hogy vegytiszta reggae-t nem igazán játszanak ukulelén. Na meg a Twenty One Pilots, ők iszonyatosan jól beépítették az ukulelét a popzenébe, hogy még mindig tisztán észre lehet venni, hogy ukulele szól. És Grace VanderWaal, aki tizenévesen saját számokat ír.

- Na, akkor most jönnek a hangszeres kérdések. Elkapott-e az U.V.L (ukulelvásárlási láz)?

- Hahaha... hogy van-e vásárláskényszerem? Gyűjteném, persze... Volt egy idő, amikor nagyon durván beleástam magam, és rájöttem, hogy nem elégít ki az a kínálat, amit itthon lehet kapni, és inkább másfelé nézelődnék, de az meg nem a pénztárcámnak való. Nagy vágyam egy tenor elektrosztatikus lenne. Van egy Oscar Schmidt mangó, ami nagyon tetszik, de csak az Amazonon és egyéb külföldi oldalakon lehet kapni. Meg hát nyilván, van a MyaMoe vagy a Moore Bettah, de hát félmilliónál kezdődnek... úgyhogy inkább szomorúan el szoktam kattintani... Nálunk azért nincs ennek nagy kultúrája még.

- Magas vagy mély G?

- Mély! De azért, mert akkordozom, és kell egy picit a mélyebb is. Ez úgy történt, hogy egyszer kitaláltam, hogy most akkor mandolinra hangolom az ukulelét, persze elszakadt, és akkor rendeltem egy mély G-s készletet,  azóta az van rajta.

- Mik a terveid a közeljövőben, hol lépsz fel?

- Hát most pont nem lesz ukulelés egy pár hónapig, mert irgalmatlan sokat dolgozom. Viszont lesz pár énekes fellépésem; a Hősökkel március 16-án a Pécsi Est Caféban, április 18-án Győrben lépek fel, április 30-án pedig a Ladánybene27-tel énekelek Komáromban.
 
 





2018-02-12

Tavaly decemberben a Baton Rouge VS-2 Sun ukulelével ismerkedtünk meg, amelyet azóta is rendszeresen használok, és igazán szeretek rajta játszani. A Baton Rouge ukuleléket bemutató sorozat második részében egy koncert méretű hangszert próbálunk ki, ez a Baton Rouge UR 11-C, melyet szintén a Duo Hangszerbolt jóvoltálból próbálhatunk ki.

A Sun kistestvérnél kevesebb "optikai tuningot" tartalmaz, nincs rajta faragás a hanglyuk körül. Egységesen mahagóniból van a hangszer teste, ami - jó értelemben véve - egyszerű és elegáns megjelenést biztosít az ukulelének, és egyébként nem túl gyakori kivitelezési mód. Gyárilag Aquila húrokat szereltek rá, amely jó minőségű, úgyhogy amint kézbe vesszük a hangszert, a hangoláson kívül túl sok dolgunk nem akad, máris elkezdhetünk pengetni. Nem kell az esetleges silány minőségű húrok miatt rögtön áthúrozással kezdeni, vagy nem kell hangszerészhez rohanni, hogy állítsa be a hangszert, mert ez a Baton Rouge rögtön játszható és szerethető úgy, ahogy kijön a gyárból.

Véleményem szerint ár/érték arányban jelen pillanatban szinte legyőzhetetlen ez a koncert ukulele. Ha most kezdőként választanom kellene ukulelét úgy, hogy megfizethető áron jó koncert méretű hangszerem legyen, szinte biztos, hogy ez lenne a befutó. Negatívumot nehezen tudnék róla mondani, talán a más típusú hangolókulcsokhoz szokott kezemnek tűntek kicsit szorosabbnak a hangolókulcsok (ahogy arról a Sun kistestvér postjában is írtam), de ez nem zavaró, és valószínű, tényleg csak megszokás kérdése, hiszen magával a hangolással nincs gond, szépen, pontosan beállíthatóak a húrok.

Itt van tehát a videó, amelyben kipróbálom a Baton Rouge UR 11-C ukulelét. Kicsit nehéz dolgom volt a videó vágásakor, mert szokatlanul hosszú nyersanyagot vettem fel, és - most kivételesen - nem azért, mert sokat bakiztam, hanem mert csak játszottam, csak játszottam és megint csak játszottam az ukulelén, közben meg ment a felétel... de hát ez egy ukulelebemutató videó, ami nem szólhat arról, hogy én sok-sok percen keresztül tépem a húrokat . Elvégeztem a "bundpróbát", azaz néhány hangot lefogtam a húrokon, és ellenőriztem, hogy másik húron ugyanaz a hang ugyanabban a magasságban szólal-e meg, azaz pontos-e a hangszer. A válaszom egyértelműen igen, ami azt jelenti, hogy az akkordokat lefogva szép, tiszta hangzást kapunk, nem fogunk zavaró, hamiskás hangokat hallani.

Remélem, sikerült segítenem azoknak, akik most keresik életük első ukuleléjét, és azoknak is, akik a meglévő gyűjteményüket egy koncert méretű hangszerrel szeretnék bővíteni.

Kérem, hogy aki regisztrálva van Google-n (YouTube-on), iratkozzon fel a csatornámra! Köszönöm .

Ahogy fent említettem, ezt az ukulelét a Duo Hangszerbolt, a Baton Rouge hazai hivatalos forgalmazója biztosította, amelynek a kínálatát az ukulele.hu-n is elérhetitek (Keresés bolt alapján!).

Ne felejtsetek el a ChordTime-on gyakorolni az akkordváltásokat!






2018-01-13

For the English version please click here...

Az interjúsorozatunk következő részében egy oregoni ukulelekészítő-zenészt, Aaron Keim-et kérdeztem. 

- Azoknak, akik nem tudják, ki vagy, bemutatkoznál pár szóban?

- Aaron Keim, zenész, hangszerkészítő, író és oktató.

- Hogyan és mikor találkoztál az ukulelével?

- Amikor 2003-ban diploma utáni képzésre mentem, egy népihangszer-boltban kaptam munkát, ahol antik hangszereket árultak. Ott találtam egy Martin ukulelét, és ha épp nem volt vevő a boltban, azon játszottam. Ott és akkor beleszerettem az ukulele egyszerűségébe és hordozhatóságába.

- Milyen zenei háttérrel rendelkezel?

- Úgy nőttem fel, hogy énekeltem és zenéltem: iskolában, zenekarokban, kórusban, zenés színházban. Az egyetemen kürtösnek és zenetanárnak tanultam. A alapképzés közben megtanultam bőgőzni, és bluegrasst játszottam a Paradise String Band nevű zenekarban. Egy ideig iskolákban tanítottam, aztán elmentem Coloradoba diploma utáni képzésben zenetörténetet tanulni. A szakterületem a déli államok pengetős zenéje a nagy gazdasági világváság alatt. Ekkor keztem el bendzsózni, gitározni és ukulelézni, és megalapítottam a Boulder Acoustic Society nevű zenekart. Nyolc éven át turnéztunk, aztán Nicole és én Oregonba költöztünk, és megalakítottuk a The Quiet American-t.

- Milyen hangszereken játszotok ebben a felállásban?

- Nicole ukulelén, harmonikán és mosódeszkán, én ukulelén és bendzsón, és mindketten éneklünk.

- Felléptek az Egyesült Államokon kívül is?

- Igen, voltunk Angliában, Olaszországban, Kanadában és Ausztráliában. Idén pedig először utazunk Új-Zélandra.

- Amerikai népdalokat játszol. Mi indított a régizene irányába?

- Éveken át próbáloztam a klasszikus zenével és a jazzel, de kevés eredménnyel. Az hozott sikert és örömöt, amikor átváltottam a húros hangszerekre és a régizenére. Természetes váltás volt, ami nem esett nehezemre.

- Szerinted egy bluegrass-zenekar melyik hangszerének helyét lehetne betölteni egy ukulelével?

- A legközelebb talán a mandolin állna hozzá, mert a ritmikus szerepét könnyen betölti az ukulele, és a dallamtartománya is közel esik. De a hagyományos bluegrass egy olyan korból, helyről és kulturából jön, aminek nem volt része az ukulele. Gyakran játszom bluegrasst egymagam, de ha "valódi" bluegrasst játszom egy zenekarban, akkor bőgőzöm vagy bendzsózom.

- Jó néhány tankönyvet és oktatóvideót készítettetek. A hangszerkészítés és zenélés mellett mennyi időt fordítatok a tanításra?

- Jelenleg csak fesztiválokon tanítunk személyesen; egyszerűen már nem jut időm magánórákat adni. A YouTube és a könyveink segítségével egy globális közönséget érhetünk el, ami lehetővé teszi, hogy otthon maradjunk, alkossunk és hangszereket építsünk.

- Hogyan kezdtél el ukuleléket készíteni?

- Amikor a népzenei boltban dolgoztam, gyakran figyeltem a hangszerészeket régi hangszereken dolgozni. Elkezdtem öreg, törött hangszereket vásárolni és megpróbáltam magam megjavítani őket. Szerettem volna egy bendzsólelét, de nem tetszett, amik kaphatók voltak. 2006-ban találkoztam Heidi és Rob Litkével, akik segítettek elindítani a Beansprout-ot, hogy építhessünk egy modern bendzsólelét, amin szívesen játszanánk. Mialatt a Boulder Acoustic Society-vel turnéztunk, találkoztam Gordon és Char Meyerrel a Mya-Moe-tól, akik  2010-ben megkértek, hogy lépjek be hozzájuk. A Beansprout így a Mya-Moe egyik modellje lett, és akkor kedztem el hagyományos ukuleléket is építeni.

- El tudnád mondani, hogy miben hasonlít és különbözik a bandzsólele és az ukulele építése?

- A legnagyobb hasonlóság a műhelybeli hozzáállásban van. Nem igazán számít, hogy mit építek, Gordon és Char bevezettek egy olyan munkamódszerbe, amivel jó minőségű hangszereket gyárthatunk határidőre. Ha pedig a hangszerspecifikus részekről van szó, akkor a nyak, bundok, húrok és hangolókulcsok igazából azonosak. A test az, ahol a nagy különbség van.

- Van kedvenc fád, amivel szívesen dolgozol?

- Oregoni dió. Könnyen vene dolgozni, nagyon szép sötétbarna erezete van és a nagyszerű a hangja ukulelékhez és bendzsókhoz.

- Most pedig ejtsünk pár szót az újjászületett Beansprout-ról.

- Mivel Gordon és Char 2018-ban visszavonulnak, újraindítottuk a Beansprout-ot önálló márkanévként. Ukuleléket, bendzsókat és bendzsóleléket gyátunk majd. Többet a honlapunkról lehet megtudni, és ott lehet rendelni is!

- Van-e néhány megosztandó bölcs gondolatod?

- Minden nap készítsetek valamit és öleljetek meg valakit!










REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Interjú Szélinger Annával
●   Baton Rouge UR 11-C
●   Interjú - The Quiet American
●   Baton Rouge VS-2 Sun
●   Pásztorok, keljünk fel
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Baton Rouge UR 11-C
●   Baton Rouge V1-S Royal
●   Baton Rouge V2-S Sun
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére